Halmai Tamás: Új ének; A szép idegen (versek)

Új ének

Szél zúg tenger fohásza
bújik kéménybe kürtbe
kápolnából faházba
kagylóból fülbe
suttog hárfaligetben
régi kottából új hang
elhiszi a hitetlen
új az ének ha ujjong

A szép idegen

Még meg se szólal
s már tudni biztosan
tegnap jött cet húzta hajóval
és atlantiszi akcentusa van

Jazz

Bujkál a világ szegleteiben
és elidőzik a felületén
apostoli munkát végez hiszen

megtéríti a füveket a fény
s mint jazzben a barokk derű
ép szívvel föl nem fogható
mennyire gyönyörű
az éppannyira jó

A titokzatos lakó

A szavak falanxa lebírva
de a szóköz bevehetetlen
nem tudja aki írja
hogy ki lakik a versben