Thiele-Csekei Enikő
ami marad
szavak
elértettek
kifacsartak
a falakról
visszhangzanak
a beszűrődő fény
az ajtó alatt
az árnyak
álcázva
tovasuhannak
elnyomott cigaretta
a hamuban matat
egypár tetem
sms-töredék
kitörölhető
újraírható
sodrás
a föld melegít – mondtad
zabszemet morzsolva
később a fűzfa odvába bújva
ölelkeztünk
a csősz elfordult
talán vágyát szégyellve
majd lelőtte a seregélyt
a madár lábaim elé
hullva még lélegzett
rontást félve
szorítottalak
a sodrásban döglött
iszapszagú halak
mint halott szeretők
bámulták
gyáva visszavonulásunkat