Gyürky Katalin: Lopott Ladával száguldozni
A Scolar Kiadó ifjúságiregény-sorozatában látott napvilágot a német szerző, Wolfgang Herrndorf Csikk című, kamaszok világát ábrázoló műve, amelyben a tizennégy éves Maik Klingenberg hol „hősnek”, hol „írónak”, hol „nagy atlétának” képzeli magát. Miközben természetesen egyik meghatározás sem illik rá.
Ezek a nyolcadikos fiú útkeresését, helykeresését, a „magam sem tudom, ki vagyok és mit érek” életérzését kiválóan érzékeltető kijelentések azonban nemcsak életkorból fakadó bizonytalanságot tükröznek, hanem nagyfokú magányosságról is árulkodnak: Maik az alkoholista anyjától és épp a csőd szélén táncoló ingatlankereskedő apjától ugyanúgy nem várhat választ az őt foglalkoztató nagy kérdésekre, mint a hasonló problémákkal küszködő s egymással csak felszínes „haverságban” álló osztálytársaitól. Többek között attól a Tatjanától sem, akibe fülig szerelmes, s aki „természetesen” rá se hederít.
Ebbe a Maikból sokszor heves érzelmeket – üvöltözést és sírást – kiváltó, ennek ellenére meglehetősen szürke és eseménytelen kertvárosi és iskolai életbe toppan be egy szép napon Andrej Csicsakov, az orosz–német kettős identitással bíró új osztálytárs, aki a németek számára kimondhatatlannak tűnő neve miatt kapja a Csikk becenevet, s nevéhez hűen lángra is lobbantja az eseményeket, megmozgatja az állóvizet.
Több szempontból is: egyfelől furcsa származásával és különös viselkedésével – ócska holmikban jár, ittasan(!) ül az iskolapadban, esze ágában sincs tanulni és házi feladatot készíteni – azt érzékelteti, hogy az elkényeztetett, gazdag családokból származó kamaszgyerekek hozzá képest mennyire burokban élik az életüket. Másfelől pedig épp Csikk lesz az, aki Maik „szerencsétlenkedéseire” a következő magyarázatot adja: „Az ok: nem vagy elég feltűnő. Fel kell tűnnöd valamivel. Ki kell tűnni” (111.). Kitűnni pedig véleménye szerint azzal lehet a legjobban, ha beülnek egy elkötött Ladába, és mint a felnőttek, két hétre „szabadságra” mennek. S miközben elvileg Havasalföld, azon belül Csikk nagyapjának meglátogatása az úti céljuk, a fiúk a klasszikus pikareszk- és fejlődésregény hagyományát folytatva és modernizálva, jogosítvány, térkép és iránytű nélkül valóban száguldozásba fognak Németország különböző vidékein.
A német kritikusok épp a központi motívum: az úton levés, és a kamaszok képletes, szimbolikus helykeresése miatt tartják számon a regényt az új Zabhegyezőként, azonban a kötetet végigolvasva ezt én több szempontból is alaptalan párhuzamnak érzem. Egyrészt azért, mert Salinger tizenhat éves hősével, Holden Caulfielddel ellentétben Herrndorf művének kamaszai még egyáltalán nem magukba forduló, melankolikus, a világra utálattal tekintő fiatalok. Még mentesek attól, hogy mindent kritikával szemléljenek, s csakis negatív szemüvegen keresztül lássanak. Maik és Csikk még jó értelemben kíváncsi, tudja értékelni a táj szépségét, mohó kisfiúként tudja belevetni magát a szederbokorba, irigységgel vegyes csodálattal képes nézni a falusi család mély összetartozásról árulkodó idilli reggelijét, s a rendőrt is inkább kijátszandó, megtréfálandó havernak, semmint ellenségnek tekinti. Alapvetően „tök jó fejeknek” látja az útjába kerülőket. Másrészt, ha már mindenképp szükséges irodalmi párhuzam, Herrndorf regénye sokkal inkább orosz, semmint amerikai allúziókkal van tele. Ha ugyanis Maik szerelme, Tatjana esetén még csak ártatlan névazonosságot feltételezünk Puskin Anyeginjének hősnőjével, Csikk színrelépésekor már nem kételkedhetünk az orosz irodalmi áthallások szándékos jellegét illetően. Puskin egy másik nagy művének, a Pikk dámának a hőse, Hermann ugyanis szintén német–orosz származású fiatalember, szintén Napóleon jut róla mindenkinek az eszébe, s ugyanúgy mindenféle korabeli társadalmi elvárásnak, konvenciónak esküdt ellensége, mint Csikk. Vagyis szintén meg nem értett figura. Aki épp meg nem értettségéből próbál profitálni.
Ahogyan Csikk is, aki a regény végére bebizonyítja, hogy igaza volt. Hogy Maiknak valóban szüksége volt a kalandos utazásra ahhoz, hogy kilépjen kamaszkori „nyavalygásaiból”, s megtegye az első lépéseket a felnőtté váláshoz vezető úton. Hogy megtapasztalja az emberek alapvető jóságát és segítőkészségét. Megtapasztalja, hogy Tatjanán kívül más lányok is léteznek a világon, például a különös, de rendkívül vonzó Isa. És rájöjjön, hogy Csikk annak ellenére, hogy a fiúkhoz vonzódik, s ezért kissé visszás vele barátkozni, mégiscsak a legjobb barát. Akivel végre meg lehet tárgyalni az élet nagy kérdéseit, s akivel kapcsolatban Maik a mű végén kénytelen beismerni: „Csikk nélkül sosem adott volna ennyi élményt ez a nyár, és hogy isteni nyár volt, az eddigi legjobb az életemben.” (317.)
(Wolfgang Herrndorf: Csikk. Fordította: Bán Zoltán András. Scolar kiadó, Budapest, 2012, 317 oldal, 2950 Ft)