Odo of Cheriton: Az egyszarvú és az ember és ..

Az egyszarvú és az ember

Egyszer az egyszarvú egy embert kergetett, aki futás közben egy szép, gyümölcsökkel teli fához ért. A fa alatt egy kígyókkal, varangyos békákkal és csúszómászókkal teli üreg volt. Közben a fát két féreg rágta: egy fehér és egy fekete. Az ember felmászott a fára, lakmározott a gyümölcsökből, kellemesen hűsölt a lombok alatt, és észre se vette, hogy két féreg rágja a fát. A fa ledőlt, a szerencsétlen ember pedig a verembe zuhant.

Misztikus magyarázat. Az egyszarvú a halál, akivel senki sem szállhat szembe. A fa a világ, melynek gyümölcsei a különféle élvezetek, az ételek, italok, a szép nők és más effélék. A lombok a szép szavak. A fát rágó két féreg a nappal és az éjszaka, melyek mindent felemésztenek. A szerencsétlen ember pedig sorsát nem is sejtve lakmározik a gyümölcsökből, és nem eszmél fel, míg bele nem zuhan a pokol üregébe, ahol az embert örökké kínzó csúszómászók különféle fajai várnak rá.

Biztosan az sosem áll, aki holnap a mélybe zuhan már.

A róka és a macska cselei

Reinardus, a róka találkozott Tebergusszal, a macskával.
– Mennyi cselt és fortélyt ismersz? – kérdezi Reinardus.
– Én bizony csak egyet – mondja a macska.
– És mi az az egy? – tudakolja Reinardus.
– Ha a kutyák kergetnek, fel tudok mászni a fára, és így megmenekülök – feleli a macska, majd megkérdi:
– Na és te, mennyit ismersz?
– Én tizenhetet, de a zsákom még mindig tele van – válaszolja Reinardus. – Gyere velem, és megtanítalak a fortélyaimra, hogy a kutyák ne tudjanak téged elkapni.
A macska beleegyezett, együtt mentek tovább. Amikor vadászok és kutyák vették üldözőbe őket, megszólalt a macska:
– Kutyaugatást hallok, már nagyon félek.
– Ne félj, én kitanítalak, hogyan menekülj meg.
A kutyák és vadászok már majdnem utolérték őket.
– De most már elég – mondta a macska –, nem megyek veled tovább, inkább a saját tudományomat használom.
Ezzel felugrott a fára. A kutyák nem törődtek vele tovább, Reinardus nyomába eredtek és el is kapták: az egyik belekapott a lábszárába, a másik a hasába, a harmadik a hátába, a negyedik a fejébe. A macska pedig fent ült a fán és lekiáltott:
– Reinardus, Reinardus, most nyisd ki a zsákodat! Látod, hiába a sok csel, nem tudod magad megmenteni.

A macska alatt azokat a nyílt szívű embereket értjük, akiknek az az egyetlen tudományuk, hogy fel tudnak ugrani az égbe. Reinardus az ügyvédeket, ügyvivőket, ármánykodókat jelenti, akik tizenhétféle cselt alkalmaznak, s még többel van teli a zsákjuk. Eljönnek a pokolbéli vadászok és vadászkutyák, hogy emberekre vadásszanak: de az igazak felugranak az égbe, az istenteleneket, a csalókat pedig elkapják az ördögök. Akkor mondhatja majd az igaz: Reinardus, Reinardus, nyisd ki a zsákodat; tömérdek cseled sem volt elég, hogy az ördögök fogaitól és karmaitól megszabadítson téged.  

A sas

A sas, ha fiókái születnek, felemeli fejüket a nap felé. Azt a fiókát, akit nem riasztanak vissza a nap sugarai, megtartja és táplálja, azt viszont, aki nem képes a napba nézni, kiveti a fészekből.

Az Úrnak ugyanígy fiókái vannak az egyházban: azokat, akik ismerik Istent, s képesek az isteni dolgok vizsgálatára, táplálja és megőrzi; azokat viszont, akik csak a földi dolgokat látják, a legnagyobb sötétségbe veti.

Az egér és a macska

Egyszer az egér beleesett a forralt bor vagy sör habjába. A macska, aki arra járt, meghallotta, mennyire visít az egér, mert nem tud kievickélni.
– Miért kiabálsz? – kérdezte a macska.
– Mert nem tudok kijönni – felelte ő.
– Mit adsz nekem, ha kihúzlak? – kérdezte újfent a macska.
– Bármit, amit kérsz – mondta az egér.
– Ha most megmentelek, eljössz-e hozzám bármikor, ha hívlak? – kérdezte a macska.
– Ezt biztosan ígérem – mondta az egér.
– Esküdj meg nekem – szólt a macska.
Az egér meg is esküdött. A macska kihúzta őt és futni hagyta. Később egyszer a macska éhes lett, odament az egérlyukhoz, s kérte az egeret, hogy jöjjön ki hozzá.
– Nem megyek – mondta az egér.
– Nem esküdtél talán meg rá? – kérdezte a macska.
– Barátom – vágta rá az egér –, mikor erre neked megesküdtem, részeg voltam.

Így ígérgetik és tervezik sokan, akik megbetegszenek, fogságba esnek vagy veszélybe kerülnek, hogy az életüket megjobbítják, böjtölni fognak vagy más hasonlókat. Ám amikor kikerülnek a veszedelemből, már nem törődnek vele, hogy betartsák ígéretüket, mondván: Veszélyben voltam, ezért nem kell megtartanom a fogadalmam.   

A bolha

Hasonlót mesélnek egy bolháról is. A bolhát elfogta egy apát és így szólt hozzá:
– Most megvagy! Hányszor csíptél meg, hányszor ébresztettél fel álmomból! Most már el nem engedlek, hanem rögtön megöllek.
– Szent Atyám – felelte a bolha –, ha meg akarsz ölni engem, helyezz a tenyeredre, hogy szabadon megvallhassam bűneimet. Miután meggyóntam, megölhetsz.
Az apát meghatódott ekkora jámborság láttán, s a bolhát a tenyere közepébe tette. A bolha nyomban kiugrott és ugrálva menekült. Hiába hívta őt hangosan az apát, nem akart visszamenni.

Így vannak sokan: amikor kellemetlen helyzetbe kerülnek, ígérgetnek, de amint kiszabadulnak belőle, nem tartják meg szavukat.

Polgár Anikó fordítása