Rapai Ágnes: A gyengéd szavak…; Északi fekvés (versek)

A gyengéd szavak…

A gyengéd szavak mögött
vérengző fenevadat látott.
A mosolyra húzódó ajak mögött
óriáskígyót.

Az ajándékba kapott óra mögött
öngyilkos terroristát.

A nevetés mögött
könnyeket.

A gyász mögött
látta a megkönnyebbülést.

A zene mögött
hallotta a legmélyebb csöndet.

A tűzijáték mögött
a fegyverropogást.

A szőlő illata mögött
érezte a bűzös erjedést.

A csók íze mögött
az árulást.

A simogatás mögött
a fojtogatást.

Északi fekvés

Ebben a között időben felgyorsul a történet.
Mikor a perc egykedvű rák.
Viszont a munka halad.

Megnevezem ezt meg azt.
Nem sétálóutca ez, kérem.
Mi a fene, mindenki apróval fizet.

Szerelmem, milyen kék a legszebb kék.
Holnap muszáj lesz a szemészhez elmenni.
Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni.

Tejet, gyümölcsöt, mit is még.
Jó annak, aki nem lép ki az ajtón és világot megismer.
Nem néz ki az ablakon és égi utat megismer.

Mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer.
Gondolta Lao-ce.
Jó annak, aki nem cselekszik, hanem végbevisz.

Én mégis őket szeretem, akik nem tudnak élni, csak letűnőkként.
Mert ők az átalmenők.
Olvasta valamikor, valahol, valaki.