A Szemle online karácsonyi körkérdése 1.

Szerintünk a karácsony is igazából arra a legjobb, hogy olvassunk. Ilyenkor ráadásul még idő is van rá. Persze, csak ha nem zavarnak be olyan kötelező körök, mint hólapátolás meg családlátogatás. Na de hogy vannak ezzel lapunk munkatársai? Négy kérdést intéztünk néhányukhoz – a válaszokat négy adagban közöljük. Íme az első kör!

 

Milyen könyvet ajándékozol/ajándékoznál karácsonyra?

Bárczi Zsófia prózaíró, irodalomtörténész, lapunk szerkesztőbizottságának tagja

Még nem tudom pontosan, de egészen biztosan lesz közte egy jó gyerekkönyv, és egy Jane Austen a férjemnek.

 

Barlog Károly prózaíró, Zsemle c. rovatunk szerzője

Konkrét tervem sosincs. Általában bemegyek egy könyvesboltba, és azt a könyvet veszem meg, amit abban a pillanatban jónak találok, amiről el tudom képzelni, hogy a megajándékozott örülne neki, és élvezettel olvasná. A fiam bizonyára gazdagon illusztrált és, ami a lényeg, minőségi illusztrációkkal ellátott mesekönyvet kap idén karácsonyra. A feleségem pedig olyan régóta emlegeti, hogy szeretné elolvasni Gárdonyitól az Ida regényét, hogy lépni kell végre az ügy érdekében.

 

Csanda Máté művészeti író, teoretik, Zsemle c. rovatunk szerzője

Ezt Ti sem gondolhatjátok komolyan! A hozzám legközelebb álló emberek közül gyakorlatilag mindenki megrögzött Szemle-olvasó. Ugye nem várjátok el, hogy csak úgy kitálaljak? (Viszont, ha le lennének fordítva magyarra, biztosan ajándékoznám: Konrad Paul Liessmann: Theorie der Unbildung, Zsolnay, 2006 és uő: Lob der Grenze – Kritik der politischen Unterscheidungskraft, Zsolnay, 2012.)

 

Csehy Zoltán költő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító

Erre a kérdésre karácsony előtt nem illik válaszolni, különben vagy oda a meglepetés, vagy alkalmat teremt a számonkérésre. Szívesen ajándékoznám pl. a következőket, bár az, hogy valójában mi kerül majd a fa alá, maradjon titok: Umberto Eco: A legendás földek és helyek története, Európa, 2013, Thomas Pynchon: Beépített hiba, Magvető, 2013. Egyeseket saját munkáimmal szeretnék meglepni.

 

Csillag Lajos költő, prózaíró, Zsemle c. rovatunk szerzője

Na, épp az idén határoztam el, hogy nem ajándékozok könyvet… Sajnos nem tudok olyat adni másoknak, amit ne szeretnék magamnak is megvásárolni, és olyankor eléggé kelletlenül nyújtom át.

 

Darvasi Ferenc prózaíró, szerkesztő, lapunk szerkesztőbizottságának tagja

Jesús Carrasco Kegyetlen idő című regényét, mert a legjobb világirodalmi mű, amit az utóbbi időben olvastam.

 

Garajszki Margit író, kritikus, műfordító

Ezt nem árulhatom el, mert akkor nem lesz meglepetés… 🙂

 

Grendel Lajos prózaíró, lapunk főmunkatársa

Világszép nádszálkisasszony (Ádámnak), Magyar Királyok Nagykönyve (Deniznek).

 

György Norbert prózaíró, Zsemle c. rovatunk szerzője

Egyre kevesebbszer történik meg, hogy valakinek könyvet ajándékozok karácsonyra, szülinapra vagy bármire, de ha mégis, akkor igyekszem olyat választani, amiről azt gondolom, hogy az ajándékozottnak nem lesz megterhelő. Tehát: sok kép, kevés szöveg (a szexkönyvek pl. többnyire ilyenek, és annak, ugye, mindenki örül).

 

Polgár Anikó költő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító

Komoróczy Géza: „Nekem itt zsidónak kell lenni” című forrásgyűjteményét, Alan Hollinghurst Más apától című regényét, a gyerekeknek a Tatu és Patu sorozat még hiányzó köteteit – de karácsonyig még biztosan rábukkanok egyéb izgalmas művekre is.