Szalay Zoltán: „Semmiféle forradalmat nem akartunk…”
(Beszélgetés Radoslav Passiával) A Romboid című pozsonyi irodalmi folyóirat nemrégiben hasonló változáson esett át, mint az Irodalmi Szemle – megkerestük hát Radoslav Passia főszerkesztőt, hogy elbeszélgessünk róla, ők hogy élték meg a megújulást. Reményeink szerint ez az interjú egy hosszabb távú együttműködés első fejezete lehet, amivel mérsékelhetjük a szlovák és a szlovákiai magyar irodalmi közeg hagyományos szeparációját.
A Romboid a legjelentősebb szlovák irodalmi folyóiratok egyike, 1966 óta jelenik meg. Ön 2010-ben lett a folyóirat főszerkesztője; milyen tervekkel vette át a lapot, és hogy látja jelenleg ezeknek a terveknek a megvalósulását?
– Nincs sok olyan kulturális folyóirat Szlovákiában, amelyek címe nemcsak az érdeklődők szűk körének, hanem a szélesebb nyilvánosságnak is mond valamit. A mi lapunk valóban a viszonylag ismertebbek közé tartozik. Ennek oka bizonyára elsősorban a sokéves hagyományban keresendő, sokan még az iskolapadban a szlovákórán hallottak ezt-azt a Romboidról. A hagyományon kívül azonban bizonyos tekintélyről is beszélhetünk, amely egykori szerkesztőink, szerzőink és munkatársaink vitathatatlan érdemeiből ered, hiszen a folyóirat indulásakor olyan nevek voltak jelen, mint Alexander Matuška és Miroslav Válek, később a szerkesztőségben dolgozott például Pavel Vilikovský, Mila Haugová vagy Ivan Štrpka, akik mind a XX. századi szlovák irodalom jelentős alakjai.
Jelenleg a lap a Szlovákiai Írószervezetek Szövetsége kiadásában jelenik meg, amelynek mellesleg a Szlovákiai Magyar Írók Társasága is tagja. Alapvető tematikus profilunkat háromelemű alcímünk fejezi ki: irodalom, művészet, kritika.
2010-ben azzal a céllal vettem át a lapot, hogy teljesen revitalizáljam. A külső módosításokon kívül, mint például a grafikai külalak megváltoztatása, fontos volt a szerzők korosztályok szerinti struktúráján is változtatni. Bár lapunkban minden generáció szerzői publikálnak, nagy figyelmet szentelünk a fiatal írók, képzőművészek, kritikusok és a humán tudományok teoretikusai bemutatásának. Megváltoztattuk a rovatstruktúrát, s az új szerkesztők új szerzőket hoztak be. Semmiféle forradalmat nem akartunk, mindössze elevenebbé szerettük volna tenni a lapot befelé és kifelé is. Számos bemutatón veszünk részt minden évben, fontos irodalmi pályázatok és rendezvények partnerei vagyunk, például a legjobban díjazott szlovák irodalmi díjé, az Anasoft literáé is.
A lap fejlődéséhez való lényeges szerkesztői hozzájárulásomnak tartom az irodalomkritikai rovat megerősödését. Az irodalomkritika és a kritikai reflexió terén a Romboid a kortárs szlovák irodalomban véleményformáló lapnak számít. Folyamatosan törekszünk nemcsak a generációs, hanem a tematikus és véleménybeli nyitásra is, érdekelnek bennünket a művészet és a társadalom közötti kapcsolatok és kölcsönös határátlépések, a véleményrovatokban rendszeresen közlünk – gyakran konfrontatív – kultúrpolitikai témákat is. Örömmel látom, hogy az irodalmi közegen belül sikerül vitákat, polémiákat kiváltanunk, szerintem ez bizonyíték arra, hogy a folyóirat él és van létjogosultsága.
Ezen kívül sikerült felszámolnunk bizonyos múltbéli hiányosságokat a nyilvánossággal való kommunikáció és munkánknak az egyéb médiákban való bemutatása terén. Elérhetővé tettük például önálló honlapunkat szabadon hozzáférhető archívumunkkal a 2006–2012-es évfolyamok számaival, amit különösen a diákok és a szlovák irodalom iránt érdeklődő külföldiek fogadtak örömmel.
Miként látja az irodalmi lapok helyzetét a kortárs szlovák irodalmon belül? Valódi műhelyeknek tekinthetőek, amelyekben a kortárs irodalom új irányzatai formálódnak? Fontos szereplői az irodalmi életnek?
– Kiadónk jelenleg nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy a kulturális minisztériumból származó támogatás megkövetelte önrészen felül finanszírozza a lapot, ezért a szerkesztőség összetétele szerényebb a korábbihoz képest: hárman vagyunk, és külsősökként dolgozunk, másik állás mellett. Hasonló a többi szlovákiai irodalmi folyóirat helyzete is, az állami támogatások görbéje ezen a területen már hosszú ideje lefelé mutat.
Ami a folyóiratok életképességét illeti, normálisnak látom a helyzetet. Van néhány folyóirat, amelyek, ha nem mennek át jelentős átalakuláson, megszűnésre vannak ítélve, mivel szerintem túl kevés alkotói energiát kínálnak, időszerűtlenek vagy nincs olvasóközönségük, nincs elég színvonalas munkatársi körük stb. – a legproblémásabb lapoknál ezek a hiányosságok halmozottan jelennek meg. Másrészt, az utóbbi időben több új folyóirat indult Szlovákiában, amelyek publikációs teret biztosítanak az új, aktív, jobbára kötetlen irodalmi csoportosulások számára (Enter, Kloaka, Glosolália, Vertigo). Nyilvánvaló tehát, hogy van igény az irodalmi lapokra mint közös vitafórumokra, az internet kínálta hatalmas lehetőségek ellenére is. Én inkább másban látom a problémát. Míg maga az irodalom képes a minőségi szelekcióra, meg tudja különböztetni az élőt az élettelentől, a kulturális minisztérium támogatási rendszere erre nem képes. Így a támogatások mesterségesen életben tartanak olyan folyóiratokat, amelyek nem kínálnak minőséget és évek óta stagnálnak, miközben a jól működő vagy érdekes új projektek egyre kevesebb pénzre tesznek szert a támogatási rendszerből. Nagy reményeket fektetek ezért a tervezett Művészeti Alap létrehozásába, amelynek új alapokra kellene helyeznie a kulturális támogatások rendszerét. Történetesen épp az irodalom finanszírozása volt az utóbbi években az egyik legfajsúlyosabb publicisztikai témánk, meglehetősen nagy visszhanggal.
A Romboid az utóbbi időben többször foglalkozott a magyar irodalommal, nemcsak olyan európai vagy világhírű szerzőket mutatva be, mint például Nádas Péter, hanem a fiatalabb generáció olyan képviselőit is, mint például Kálmán Gábor, aki nemrégiben egy szlovák közegben játszódó regénnyel jelentkezett. A Szlovákiában íródó magyar irodalommal is aktív kapcsolatokat tartanak fent, illetve figyelemmel kísérik az itteni magyar szerzők tevékenységét is?
– Folyóirat-vezetési koncepcióm része volt az az elképzelés is, hogy az irodalom egy konkrét területére összpontosítsunk, és azt próbáljuk mindenki közül a legjobban művelni. Ez a terület a kortárs szlovák irodalom feltérképezése és kritikai reflexiója, az új költői és prózaírói tehetségek felderítése, a kortárs irodalom, a vizuális művészetek és a humán tudományok közötti interdiszciplináris kapcsolatok kialakítása. A fordításirodalom szélesebb körű és nagyobb mértékű reflexióját tehát már a kezdeteknél másokra hagytuk, elvégre Szlovákiában megjelenik a Revue svetovej literatúry című folyóirat is, amelynek épp ez a fő profilja. Egyes kivételektől eltekintve tehát a más nyelvű irodalmak közül csak a földrajzilag legközelebb esőkkel foglalkozunk. Talán épp a magyar irodalomból kínáltunk eddig a legtöbbet az olvasóinknak, főképp azoknak a kiváló műfordítóknak köszönhetően, akik a Romboid munkatársai és a magyar irodalom jelentős szlovákiai propagálói. Elsősorban Karol Wlachovskýt, Görözdi Juditot, Deák Renátát és Mag Gabriellát említeném. A távolabbi és közelebbi múltban lapunk hasábjain megtalálhatóak voltak Grendel Lajos prózái, két évvel ezelőtt például Hunčík Péter Határeset című regényével foglalkoztunk. Meg kell viszont hagyni, hogy egyébként nem túl kimagasló a Szlovákiában keletkező magyar irodalomról való tudás. Ezért is fogadtam örömmel az Irodalmi Szemle szerkesztőségének ajánlatát folyóirataink rendszeresebb együttműködésére.