Patócs László: Manipulációk könyve (Bicskei Gabriella Puha kert című kötetéről)
A kötet – kis túlzással élve – több kérdést szül, mint amennyit megválaszol. Hol terül el a címben foglalt kert? Milyenek a növényei? Van-e benne almafa, és ha igen, vajon itt született-e az eredendő bűn? Esetleg ez a kert a világ kicsinyített mása, vagy netalán ez a Paradicsom, ahol maga Allah a kertész?
A vég nélkül sorolható kultúrtörténeti utalások nem csupán problémafelvetésként érthetők, sokuk részválaszt adhat arra a kérdésre, milyen jelentéseket takar a kert évezredes toposza egy kortárs vajdasági magyar prózaíró művében? Bicskei Gabriella Puha kert című kötetének legnagyobb erőssége – s egyben nóvuma – a kert- és térképjelentések nyitva tartása, a lezár(hat)atlanság lebegtetése. Ez a térforma ugyanis nem behatároltságával hat, hanem épp ellenkezőleg: a határhelyzetek, a határátlépések alkotásává avatja a prózaművet.
A Puha kertet célszerű olyan feltárulkozásként olvasni, amely révén nem jutunk közelebb magához a címben megjelenő fogalomhoz. Számomra a kert képzetkörében tett kirándulás már pusztán a tengertől történő elkülönböződése miatt is kifejezetten lélekemelő volt. A vajdasági magyar irodalom önmeghatározásaiban ugyanis hajlamos szinte túl nagy fontosságot kölcsönözni a tengernek. Nem mintha ezzel bármi probléma volna – Tolnai Ottó sok-sok évvel ezelőtt elhangzott mondatai a ma horizontjából visszatekintve nem teherként, hanem termékeny ősforrásként értelmeződnek, a vajdasági irodalom vízképei pedig tucatjával sorolhatók Danyi Magdolna palicsi verseitől Terék Anna Duna utca című kötetének vízmetaforáiig. Ám üdítő színfoltként hatna, ha a közeljövőben a fiatal alkotók – a képletes beszéd síkján – beállhatnának „a kert közepébe”, esetleg „a diófa alatt asztalnál olvasnák újra klasszikusainkat, vagy épp „a vajdasági cédrus árnyékából” bújnának elő.
Egy lépéssel közelebb kerülve a Puha kerthez: az allúziók, az apró szöveghelyek azt az érzést kelthetik, hogy a mű ezer szállal kapcsolódik Juhász Erzsébet prózavilágához. Ha irodalmi viszonylatok mentén szeretnénk elhelyezni Bicskei Gabriella prózáját, akkor meglátásom szerint sokkal több van kötetében az előbb említett szerző talán legfontosabb művének tekinthető Határregényből, mint jelenleg sejtjük. Mindkét mű alapmozzanata a bejárható térhez köthető jelentéspotenciál. A Puha kertben a mozgáslét, az állandó úton és térben levés tapasztalatát nemcsak a szólamváltások, a rövidebb, egyegy jelenet erejéig terjedő beszédrészek adják, emellett ugyanis a tematikai (az európai városokban történő utazások, különös tekintettel Londonra) és a vizuális (gondolva itt a szöveg jelentéssíkjait multiplikáló térképmanipulácókra) síkok is ezen dimenziót helyezik előtérbe.
Túllépve az irodalmi szövegpéldákon elmondhatjuk, ez nem a varázsló kertjének tere és ideje: itt nincsenek rablók, a virágok pedig – ha egyáltalán vannak – csöppet sem színesek és vonzók. Csábító illatok helyett gyűrődések, a metamorfózis helyébe olykor illékony, olykor szilárd határképző vonalak kerülnek, a kulisszákat mozgató varázslót a heterogén tartalmak egybejátszása cseréli fel, a távoli országok folyóinak, útjainak térképei pedig talán nem is olyan távoli vidékek szövegbeli jelei. Nagyon érdekes – és a kötet finom humorát domborítja ki – az a szövegrész, ahol a gyermek narrátor házi feladatát ismerteti az olvasóval. Ebben a fejezetben a fikció tanulsága alapján elbeszélőnk Miért félünk a növényektől címen írott beszámolóját olvashatjuk, amelyben különféle gyógy- és haszonnövényekről értekezik. A kötet illusztrációs anyagaként szolgáló elmosódó, kontúrjait vesztett térképtöredékek véleményem szerint elválaszthatatlanul összeforrnak a szöveggel és teljessé teszik a határjáték jelentéstartalmait. Keresve se lehetett volna jobb képanyagot találni Bicskei Gabriella kötetéhez Sagmeister Peity Laura munkáinál, amelyek egyszerre tárják fel előttünk az idegen világ hozzáférhetetlenségét és a kartográfia jelei között bolyongó érdeklődő otthonos nyugalmát. A mű szervezőereje semmiképp sem az oksági viszonyokon alapuló logika: számos helyen épp ez a fogalomkör számolódik fel, ilyen például a térkép pontossága és a cselekmény konkrét helyének gyakori elhallgatása közötti feszültség, vagy az a szövegpélda, ahol az elbeszélő megmondja, hányan tartózkodtak egy adott helyen, majd eggyel kevesebb szereplőt nevez meg. Az akár ars poeticaként is meghatározható felcserélhetőség opcionális jellege lengi körül a szövegeket: „Sétálok az időben, míg te a kertben, úgy sétálok a kertben, mint te az időben, közben meg sem mozdulok” (68).
Véleményem szerint amennyiben a Puha kert nyelvezetét a szövegtöredékek, a félben maradt történetek felől értelmezzük, akkor azt nem helyénvaló – az eddigi kritikai hangok által többször is felvetett – negatívumként kezelni: a szöveg terében ezek ugyanis teljes értékű közlések, amelyek szerves alkotórészei Bicskei Gabriella textuális világának. A szereplők bármiféle előzetes információ nélküli szövegbe léptetése, a szűkszavúság, a félmondatok, a hiányos közlések messzemenően nem gyengeségei, hanem világteremtő eljárásai a kertnek és a kötetnek egyaránt. Minden apró mondat, a tömör szövegmondatokba burkolódzó közlések egyszerre teszik lehetővé és meg is nehezítik a szövegben történő tájékozódást. Az elbeszélő hangok váltakozása, a narrátori pozícióban rejlő lehetőségek kiaknázása – egyfajta kísérletezésként, a szöveg teherbíró képességének teszteléseként – talán nemcsak az egységes szólam széttöredezését, hanem a jelentések és a jelentéseket megteremtő közeg pluralitását is magával vonja.
Bicskei Gabriella a fiatal vajdasági magyar irodalom élvezetes és véleményem szerint kifejezetten fontos művét állította az olvasó elé. A szerző prózája a hagyományokhoz történő visszanyúlás mellett egy sokáig hallgató prózaírói tehetségről lebbenti fel a fátylat. A Puha kert írója bebizonyította, hogy széles olvasóközönség előtt is értéket tud felmutatni. Első kötete véleményem szerint egy figyelemre érdemes saját hang bizonyítéka, s nem csupán „kertelés”.
(Bicskei Gabriella: Puha kert. Forum– JAK–Prae.hu, Újvidék/Budapest, 2013, 114 oldal, 400 dinár)