Az üres lap apokalipszise

Június 3-án 19:00-tól a Roham bárban kapott helyet Mizser Attila Apokalipszis poszt című, új tanulmánykötetének bemutatója. Ahogy az a könyv hátlapján áll, a tanulmánykötet „a huszadik század második felének magyar prózáját az apokaliptikus hagyomány és beszédmód szempontjából értelmezi. A vizsgált művek más-más módon illeszkednek ebbe a kontextusba, eltérő tematikus, strukturális, narratív, retorikai, szövegalkotási sajátosságok mentén hajtják végre az apokalipszis (azaz a „felfedés”, a „leleplezés”) gesztusát. A szerző változatos szempontrendszert alkalmazó, ötletgazdag, innovatív elemzéseit filozófiai, teológiai, történelmi és médiumelméleti narratívák, valamint a cyberpunk animációs film kontextusai árnyalják.”

A beszélgetés során Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke kérdezte a szerzőt. Kiindulópontként a szerző munkásságából a JAK-füzetek szerkesztésének momentumát emelte ki, majd a fenti idézet után, melyre Mizser megjegyezte „ezzel minden le van lőve” – elkezdte részletesen faggatni őt. Az első kérdéskör a mű keletkezésével kapcsolatos körülményekre kérdezett rá. Egy kissé hányattatott sorsú doktori disszertáció továbbvitt és tanulmánykötet formába öntött, végleges verzióját tarthattuk kezünkben. Több témavezető cserélődés, leállások, majd újrakezdések után, több mint tíz év munkáját felölelő kötetről beszélünk, melynek a szerző bevallása szerint az ihletője egy a 90-es évek közepén a Kalligramban megjelent Angyalosi Gergely tanulmány Az apokalipszis víziója és a posztmodern magyar próza címmel. Ezt követően az apokalipszis sajátos, vagyis inkább az eredetihez visszatérő értelmezéséről folyt a beszélgetés. A fenti idézetből kiderült az apokalipszis a felfedés, leleplezés jelentésben állva fogja össze a kötet anyagát. Angyalosi is ebben az értelemben használta a szót, és vizsgálta a posztmodern alkotásokban, Mizser is ezen az úton indult el.

A posztmodernről klisészerű megállapítás a történetmondás hiánya, ahelyetti retorikus mozgások, a szövegek fragmentáltsága. A Biblia szerkezete is hasonlóképpen bomlik fel a Jelenések könyvére Mizser szerint. A posztmodern egyik nagy problematikája, a szövegalkotás mikéntje, kerül a könyvben górcső alá az apokalipszis fogalomkörébe több nézőpontból sorolható művekben.

Az elemzésre kerülő Nádas P, Krasznahorkai L, Grendel Lajos, Szilágyi István, Márton László, Hajnóczy Péter, Talamon Alfonz művei mellett a kötetben két anime, a Renessaince és az Akira is helyet kaptak (előbbi európai, utóbbi japán). Elmondása szerint Mizser igyekezett nem a legkézenfekvőbb műveket választani bemutatásra, többször cserélte ki és gondolta újra anyagát.

Gaborják kérdésére, hogy mi volt a kedvenc könyve az elemzettek közül, Mizser diplomatikus, kitérő választ adott. Az elemzett művek sorrendjére pedig a nagy időtávlatból már nem emlékezett. Azt válaszolta, hogy kezdettől látta maga előtt a végcélt, de az oda út részletein sokszor változtatott.

A medialitás kérdését is körbejárták a beszélgetés során. Kezdve a krónikától a fényképen át, mint az emlékezést elősegítő médiumokat Mizser is sorra veszi, mikor a műveket elemzi. Más kontextusban pedig a könyve végére maga is médiumot vált, filmeket elemez. Gaborják Ádám feltette a kérdést, amire már a tartalomjegyzék elolvasása után kíváncsiak leszünk, ha a kötetet a kezünkbe vesszük. Hogy illett a posztmodern irodalom elemzése mellé a pop kulturális animék vizsgálata? Mizser elmondása szerint újít azzal, hogy átlépi a határokat és a posztmodern irodalom apokaliptikusságát összeköti a filmek vizsgálatával. Gaborják észrevétele szerint a tanulmánykötetbe teleologikusan is beleillik a témakör, lévén a cyberpunk mintegy az apokalipszis általi meghatározottság non plus ultrája. Mizser is hasonlóképpen gondolta, elárulta, hogy már korán beleolvasta magát a témába, nézett filmeket, így a cyberpunk nem állt tőle távol. Arra a kérdésre, hogy fiatal irodalmárokat is kiadó lap szerkesztőjeként látja-e ennek a kontextusnak a hatását beszivárogni az irodalomba Mizser óvatos választ adott. A beszélgetők részben Nemes Z. Márióra gondoltak, de említhetjük a popkultúrára is reflektáló Bartók Imre köteteket.

Végezetül a jövőről kérdezte Gaborják a szerzőt. Mizser az alkotói folyamat apokaliptikusságát járta körbe válaszaiban, többször utalt mű lezárásának nehézségeire, az előtte való félelemre a befejezéstől. Miután hosszas munkájának eredménye könyvformát látott – lezárta a maga Apokalipszisét -, a szerző egy félbe maradt verseskötethez tér vissza, ha igaz. De biztosak csak abban lehetünk, hogy idézzem Mizsert: „Minden egy üres lappal kezdődik”.

Bödecs László