Friss magyar hiánynovellisztika

Krusovszky Dénes A fiúk országa című kötetéről

Ha megkérdeznénk, mikorra tennék a magyar novellisztika aranykorát, olvasóink alkalmasint a XX. század első évtizedeit említenék elsőként. Azt az időszakot, amikor a sajtóorgánumok komolyan vehetőségének volt a záloga, hogy egy Krúdytól, vagy egy Szép Ernőtől közöljenek kisprózai írásokat. Presztízse volt a novellának, ami nem meglepő. Hiszen bizonyos szempontból a legnemesebb prózai műfaj ez. A rövid terjedelem a legkisebb hibát is szembetűnővé teszi, és a szűkre szabott keretek között igen pontos ecsetvonásokkal kell, hogy dolgozzék az író, hogy a szereplőket elevenné, s a drámaiságot átélhetővé tegye. A jó novella életre szóló olvasói élmény.

A novellákat közlő napilapok régen visszaszorultak a könyvtárak polcaira. Van azonban egy új médium, amely akár alkalmat is teremthet a novellisztika feltámadására. A villamos- és metrókocsikban okostelefonokon és táblagépeken olvasó utasok elvégre aligha Háború és béke-terjedelmű műveket böngészgetnek két megálló között. Talán a novellisztika újabb reneszánszának előszele, hogy újabban akár a Magvetőnél is láthatunk első novelláskötetet – ráadásul hagyományos és elektronikus kiadványként egyidejűleg – megjelenni. Erre példa Krusovszky Dénes A fiúk országa című prózakötetete, amely megérdemli a kitüntetett figyelmet. A novelláskötet ugyanis az elmúlt évtizedek egyik legerősebb prózaírói debütálása.

Krusovszky prózakötete nyomasztó, mégis könnyen megközelíthető olvasmány. Olyan, hétköznapiságuk okán is könnyen átélhető sorsokat beszélnek el ezek a novellák, amelyekhez hasonlókkal az olvasó már számtalanszor találkozhatott, s talán éppen saját történetére ismer rá némelyikben. Jellegzetes fiú- és férfisorsok ezek, melyek a főhős életkora szerint követik egymást. A kötetnyitó novella főhőse egy kisfiú, aki családja széthullásának tragédiáját próbálja enyhíteni azzal, hogy igyekszik az egyetlen biztos pontként megmaradni kisöccse számára, míg az elbeszélésnyi terjedelmű záródarab a Kutná Hora-i csontkápolnát megalkotó František Rint történetét, valamint a hátborzongató feladatát rábízó Karl Schwarzenberg herceg életének alkonyát rekonstruálja. Ez utóbbi az egyetlen olyan darab a kötetben, amely nem napjainkban játszódik, azonban e XIX. századi történet is korunkra jellemző kérdéseket vet fel, a magánélet széthullásával járó szakmai siker dilemmája révén.

Magukkal ragadnak ezek az írások, mégis elborzasztanak. A hétköznapi sorsok árnyoldalára összpontosítanak. Mintha egy olyan Zdeněk Svěrák munkáit olvasnánk, akinek írói világát a száztornyú Prága helyett valamelyik százkéményű ipartelep határozta volna meg. Krusovszky prózája vérbeli hiánynovellisztika. Az írások mindegyikét áthatja a veszteségélmény, legyen szó egy család kisgyermekként megélt széthullásáról, az abortusszal végződő első szerelem emlékeinek felidézéséről, az alkotás képességének a házasság csődje árán történő újrafelfedezéséről, vagy akár arról a történetről, amelyben a főhős rajtakapja nevelőapját egy útszéli prostituálttal. Mindemellett azért is hiánynovellisztika a Krusovszky-próza, mert a szerző mesterien használja az elhallgatás és a kétértelműség eszközeit. A szikár mondatokkal, filmszerű jelenetekből megkomponált novellák zárlata szinte kivétel nélkül többféle olvasatra is alkalmat teremt. A kötetnyitó darab például azt a kérdést veti fel, a záró jelenetben valóban kettéfűrészeli-e a bűvész a testvérpár apját, vagy pedig az apa azért óbégat oly keservesen, mert tudja: a nézőtéren megjelenő nagyapa nem csupán a cirkusz nézőteréről, de az ő tönkrement életéből is végleg kivezeti gyermekeit. A prágai ösztöndíjasokról szóló Mélyebb rétegek is csak sejteti: az eltérő kulturális háttér, valamint a baráti tanács alapján a férfiúi gerjedelem leküzdésére használt felnőttfilmek végzetes kombinációja ahhoz vezetett, hogy Ahmed erőszakot tett az orosz cserediák lányon. A Ramszesz szeme nyitva hagyja a kérdést: a mű befogadásához szükséges érzelmi töltet hiányzott-e ahhoz, hogy a novella elbeszélője megértse a korábban látott installációt, vagy pedig a megnyitó éjjelén megismert lánnyal megesett kalandja fényében értelmezi át az alkotást New York-i fiatal értelmiség promiszkuid beltenyészetének szimbólumává. Nem tudhatjuk, Az éjszaka vége zárójelenetében František Rint hitvese öngyilkos lesz-e, vagy csupán többé már nem képes szóba állni a Kutná Hora-i csontkápolna alkotójával a műve láttán elborzadt asszony.

Triviálisnak tűnő, mégis sorsfordító napok, órák és pillanatok szenvtelen krónikái a Krusovszky-novellák. Magántragédiák, amelyek a kívülálló perspektívájából szemlélve jelentéktelennek tűnhetnek, mégis egy teljes életutat új irányba fordíthatnak. Krusovszky novellái nem engedik az olvasónak, hogy kívülálló maradjon. Ott motoznak az elmében, mint egy megválaszolatlan kérdés, amely újra meg újra a felszínre tör. Sűrű, életszagú próza, amely beleég az olvasó tudatalattijába. Mint ama hajdani nagyok novellái, amelyek nélkül egy magára valamit adó napilapszám elképzelhetetlen volt egykoron.

(Krusovszky Dénes: A fiúk országa. Magvető, Budapest, 2014, 224 oldal, 2690 Ft)

Haklik Norbert