Korpa Tamás: Biztoshogynem, Édesmindegy (vers)

két társunk, a vízlepergető lombok alatt, Biztoshogynem,
Édesmindegy, kísérj át. emlékezetből kísérj

át, a hideg délután. az időszakos folyó felbomló partján állunk, kísérj
át, a hideg délután. a vacogó fogak aktjai hosszú sorban
az íny párkányain, hideg délután.
a mellbimbók gótikája vékony pulóveren, hideg délután.
kísérj át, ha a hideg felborzolja a tincsek szérűit.
ha a frufru vonszolja fel a hideget homlokig.
ha a fejtetőn napok óta havazik, mintha egyetlen évszak gyűlt
volna egyetlen pont köré. kísérj át, ha késik, ha múlik el.
ha tátva a szánk, kísérj át. ha sokasodnak a zsilipek
beszédünk folyóján. ha szaporodnak a forró filterek
poharunkban, kísérj át.
ha szűkül szánk keresztmetszete,
kísérj, Biztoshogynem, Édesmindegy, át, a hideg
délután.