Kulcsár Ferenc: Örökkévalóság (vers)

Az örökké valóság
olyan, mint a Hajnal,
amelyre nem ébred
többé az Őrangyal.

Borbély Szilárd: Aeternitas
Az Örökkévalóság
szó szőtte Gondolat.
Meglesz, mondja Isten,
és szava elakad.
Az Örökké valóság
megvallat. De főleg
sírig eltitkolja,
mit akarhat tőled.
Az Örökké-Valóság
égő homokóra.
Átprésel szűk nyakán
a lángoló hóba.

Az Örökkévalóság
vékony, mint a penge,
amelyet a Halál
csempész a szívedbe.
Az örökké Valóság
olyan, mint az élet:
hosszú, véres, kemény,
mint a végítélet.
Az Örökké-Valóság
vesztőhely, vad vihar,
tűzözön, mely által
a mindenség kihal.

Az Örökkévalóság
őrült libikóka,
Ámor s Psziché nyűvi
a teremtés óta.
Az Örökké valóság
seggrepacsi-játék,
hunysz Isten ölében:
püföl csalárd szándék.
Az Örökké-Valóság
fogócska, bújócska:
jégen futsz, lángon át,
bújsz a disznóólba.

Az Örökkévalóság
fűszerben az illat:
szívedbe nem hatol,
csak lelkedben nyílhat.
Az örökké Valóság
mindaz, amit leírsz,
mialatt, mint Rózsa,
becsukódsz és kinyílsz.
Az Örökké-Valóság
szavak közti séta,
míg hintál a szélben
ég s föld közt a létra.

Az örökkévalóság
tökéletes, mint a
Tökéletes Bűntény
megfejtetlen Titka.
Az Örökké valóság
Micháél sírása:
arcára vér csöpög,
várván megváltásra.
Az Örökké-Valóság
halálunknak mása,
a velünk szenvedő
Isten áradása.

Az Örökkévalóság
fájó, mint az ember,
s elhagyott, árva, mint
a zokogó tenger.
Az örökké Valóság
Minden is meg Semmi,
hallgat és mosolyog –
nem bír megjelenni.
Az Örökké-Valóság
misztikus kelepce –
félbetöri Versed
s kifosztva ereszt be.

Az Örökkévalóság
ugrik, mint a bolha,
mire odakapnál,
már vagy a pokolba’.
Az Örökké valóság
egyetlenegy fohász,
esedezés, amely
a Létben kotorász.
Az Örökké-Valóság
kört ír a körökbe,
s amiként a sikoly,
feltör s elhal egyre.

Az Örökkévalóság
megőszült embrió:
kárhozatba tuszkolt
magyar, örmény, zsidó.
Az örökké Valóság
Urunk jövetele
felhők szárnyán: szeme
könnyekkel van tele.
Az Örökké-Valóság
nyugalmat nem talál,
zsivajjal tölti be
milliárdnyi Halál.

Az Örökkévalóság,
ó, feledhetetlen,
van, amint a Vér van
gyógyulatlan sebben.
Az Örökké valóság
sohanapi  derű.
Mint a megtört kenyér,
bonyolult s egyszerű.
Az Örökké-Valóság
itt van és amott van,
és akár az Isten,
meg sohase moccan.

Az Örökkévalóság
jáspis, zafír, smaragd.
Apokrif séta az
élet fái alatt.
Az örökké Valóság
mindenható játék,
első s végső álom,
halálos ajándék.
Az Örökké-Valóság
szelíd és halk szavú.
Szárnyain pernye száll:
versedre szórt hamu.

Az Örökkévalóság
ketyeg, mint az óra,
néha mégis kihagy,
mondjuk, virradóra.
Az Örökké valóság
rövid, mint az élet,
hirtelen véget ér,
még el sem mesélted.
Az Örökké-Valóság
gondolat szülte Szó.
Vers épül belőle:
Isten s az Olvasó.