Markó Béla: Átvétel; Romló anyag (versek)

Átvétel
Rubens: Fuvarosok, 1620 körül,
olaj, vászon, 86 x 126,5 cm,
Ermitázs, Szentpétervár

Feldől-e vagy sem, most már lehetetlen
megtudni, s nyilván értelmetlen is,
nem felhívás ez, hogy netán segíts
vagy fordulj el, de egy szabott keretben

megszűnt végre a sors, mert megfagyott
a félelem s a bizalom örökre,
s ecsetjével a választ letörölte
a festő már a képről, felragyog

s kitart a pillanat, hogy nincs homály,
vagyis nincsen, mi eltakarná, semmi,
utána sincs, úttalan úton áll

ló és szekér, nem fognak továbbmenni,
nem érnek többé soha senkihez,
s én élem át helyettük, ami lesz.

Romló anyag

Rubens: Idős férfi feje, 1609 körül,
olaj, fatábla, 63,5 x 50,2 cm,
Ermitázs, Szentpétervár

Festék lesz minden, nem nehéz szövet,
nem ráncos arc s piszkosfehér szakáll,
hiszen most végre egymásra talál
halál és élet, mert elég öreg

ahhoz, hogy tudja, csak romló anyag,
ami borítja, akár a puha,
szürke hajfürtök, akár a ruha,
akár az érdes bőr, szétfoszlanak

előbb-utóbb, a csont s a csat, a szőr
s a cérnaszál már egyformán közel
vagy távol van, ha éppen átölel

egy másik testet, s míg egymásba tör
virágot, tücsköt, embert az idő,
kár lenne félni attól, ami jő.