Bodnár Gyula: Űrben bolyongva (vers)

Infúziós koktélok intenzív bárjából
kábultan gurulok
a reggeli kórházi forgalomban
haza helyett nem haza
noha ez már karácsony hava

Fel-felsír a kerekes szék
térdemen utazótáskám
kabátom cipőm
egymáson nagy halom
mázsánál is több az úr fogadom
lihegi a madártestű nővérke
háromszor a lányom lehetne
de mit számít ez most
bugyborékoló palackok
lengő ezüstzsinórok közül jövök
karom lilára szurkált bőre alatt erek
után tündérek kutattak
s napokon át az ókori csatornákba
engedték italom kenyerem
vették is vitték is véremet
most véremmel együtt viszik
hatvanötnél több évemet
másik osztályra
vigyáznak mint hímes tojásra
ismerősök köszönnek integetnek
mosolyt játszom kellemetlen

A madártestű nővérke közben
száznyolcvan fokot fordít a keréken
ekkora szégyen gyönge nő nehéz férfin
valamikor ki gondolta volna
magát könnyebb húzni mint tolni
igen valamikor hetvennyolc kiló voltam
tegnap százkettőt mértek
de ez akciós súly a november eleji
száztizenkettőhöz képest
közben vonszol gombot nyom
kettesben emelkedünk a mennybe
megérkezünk a negyedikre
helyre pöccinti szemüvegét
mielőtt elbúcsúznék szól ismét
feküdjön le megnézném
azt a varrást legendák tárgyát
ó valóban mintha cipzár lenne
a hasán annyi a vaskapocs
magát aztán rendesen felnyitották
hallja-e tán a lelkét is kitakarították
egyébként szépen gyógyul
s ha nem haragszik az úr
elrakom még a holmiját

és viszlátot integetett ujjait táncoltatva
a levegő falán
mintha buja éjszaka után búcsúzna
pedig csupán száz-százötven métert
és néhány percet éltünk együtt
távol egymástól
a neve sincs meg – Klaudia Éva Anna
ki tudja emlékeiben több leszek-e én
nagy halom ismeretlennél
a tegnapi és holnapi sok ismeretlen közt

Fülkém ablakában
a kazánház kéménye
repül s vele a kórház
űrállomás a napfény-kék végtelenben
antennáinak ágain türelmetlen varjak
billegnek a fagyos szélben
Hitchcock madarai
kettő elszáll három érkezik
jönnek-mennek
ki tudja honnan ki tudja hova
hol a haza merre az otthon illata
legalább a nővérke jönne vissza
mondana halk jó éjszakát
s rám terítené a holdfény-fekete űr
puha bundáját