Koncsol László: Forgácsok (versek)

1. (Idill)
Túrós tészta, porcukor,
tejjel teli a csupor.
Szakad a szív, összeforr,
ha meg nem, hát búcsuzol.

2. (Alkony)
Erre robog a vonat,
szétpereg a vakolat.
Rám zuhan az alkonyat,
csontom-húsom szétrohad.

6. (Jóság?)
Sötét égen csillagok,
azt hittem, hogy jó vagyok.
Jó vagyok, ha itt vagyok,
ha meg nem, hát nem vagyok.

10. (Elmenőben)
Mondd csak, kedves, vén pimasz:
honnan ez a vad grimasz?
Ha elmegyek, ne sirass,
majd meglátod, semmi az.

12. (Haladék)
Sziszegnek a csillagok,
sziszegik, hogy meghalok,
elfogyok vagy megfagyok.
– Köszönöm, még megvagyok.

23. (Mégis? Mégis?)
Félelemre semmi ok,
biztatnak a doktorok.
De a hasam mért morog?
De a fejem mért forog?

25. (Párbeszéd)
Alzheimer úr, jó napot!
Rajtakaptam. Mit lopott?
– Két kis vacak kacatot,
holnapot és tegnapot.

27. (Mr. Parkinson)
Agyamba ült Parkinson.
Könyörögtem, ne hízzon.
Válaszában nem bízom.
Reszketek, de kibírom.

29. (Ütős guta)
Gutman öcsém, ide süss!
Szépen kérlek, meg ne üss!
Öreg fejem színezüst,
tiszteld, s szállj el, mint a füst.

30. (Sarjritkítás)
Sarjritkító gyors kapák,
pestisek és kolerák,
új s új tömegnyavalyák.
Vág a Gazda, öl a rák.

35. (Alzheimer II.)
Alzheimer úr, hol az út?
Hova lépjek? Hol a kút?
Hát a házam hova bútt?
Nem találom a kaput!

38. (Vénségek)
Rezeg, rezeg a vén nyárfa,
tágra van a kapu tárva.
Gyertek, gyertek, két vén árva,
dőljetek a sírba, sárba.

40. (Üresjárat)
Üresen is jár a motor,
ahány vesztés, annyi pokol.
Rohan a víz, embert sodor.
Szomorúfűz, puszpángbokor.

42. (Végjáték)
Zajlik, zajlik a végjáték.
Lombja vesztett, sivár tájék.
Kurta napok, nyúló árnyék.
Élet? Csak úgy tessék-lássék.

46. (Madár)
Itt köröz egy nagy madár.
Kapum előtt résen áll,
víg zenéket komponál
s szépítkezik a Halál.

54. (Elmegyek)
Elnyűttetek, emberek!
Termő időm elpereg.
Még pár dolgot megteszek,
aztán szépen elmegyek.