Slobodaság és szabadság

Szlovák Irodalmi Napok, Pozsony, 2015. október 8–11.

Nyirkos-nyálkás októberi napok köszöntenek ránk, amikor az év legnagyobb szlovákiai irodalmi rendezvényeként meghirdetett Szlovák Irodalmi Napok elkezdődik. Több helyszínen, több napon át számos program várja az érdeklődőket, és közben még a Biela noc (Fehér Éjszaka) elnevezésű kortárs művészeti fesztivál is zajlik a városban (ez utóbbinak érezhetően nagyobb a visszhangja). A Szlovák Irodalmi Napok központi témája Rudolf Sloboda életműve, a plakátokon a következő szójátékos szlogen olvasható: Sloboda irodalom (másképp: A szabadság irodalom), az irodalom szabadság.

A koncepció dicséretre méltó, és kiváló az is, Sloboda mellett megfér sok minden más a kortárs szlovák irodalomból.

Szombaton, október 10-én a KC Dunajban például folyóiratbörzén vehetünk részt, ami nem egy tömegeket vonzó esemény, ám az ínyencek igazán kiélhetik a saját kis perverzióikat. A jól ismert irodalmi folyóiratok mellett bemutatkozik néhány igazán extravagáns lap is, például két kassai fórum, a Vertigo című, harmonikaszerűen széthajtogatható költészeti lap vagy a szintén kassai Enter, amely keménytáblás borítójával és A4-es formátumával valahol a folyóirat és a könyv között foglal helyet (s velük, ahogy arról az Enter főszerkesztője, Richard Kitta beszámol, gyakorlatilag ki is merül a kassai művészeti lapok palettája). Az Enter, amely a szlovák művészeti lapok legfrissebb generációjához tartozik (2010-ben alapították), nemcsak küllemében, hanem tartalmában is különleges, az egyes tematikus számok nagyon komoly és átfogó összeállításokat hoznak olyan, elsőre marginálisnak tűnő területekről, mint például a japán mediális művészet – hogy mennyire nem marginálisak mégsem ezek a témák, azt a lap marad maradéktalanul bizonyítja.

A fő programpontok október 11-én, vasárnap zajlanak a Régi Vásárcsarnok épületében, amelyet erre az alkalomra kinagyított Rudolf Sloboda-fotókkal díszítenek ki, és könyvkiadók standjai rendezkednek be benne. A beszélgetések, filmvetítések, fellépések nagy része Rudolf Slobodához kötődik, pályatársai emlékeznek rá, közben pedig cseh és szlovák slammerek, illetve Tomáš Sloboda (Rudolf Slobodának csak névrokona) és Sounds like this nevű együttese köszönnek be egy-egy blokkal. Juraj Nvota színész-rendezőnek az egyik beszélgetésen elhangzó történetét, mely szerint Sloboda azért tért át a prózairodalomról a színházra, mert kiszámolta, ha egy színházi előadást egy este kétszázan megnéznek, ugyanezt az olvasószámot egy regény esetében sokkal tovább tart kitermelni, két órával később Peter Šimun, az Astorka színház színésze is elmeséli. Négy óra után indul Kali Bagala irodalmi cirkusza, amelynek keretén belül öt felolvasást hallgathatunk meg. Dušan Mitana egy negyvenöt évvel ezelőtt írt, egzisztencialista ízű novelláját olvassa fel, azt tesztelendő, vajon ma is van-e még hatása. Meglátásunk szerint nagyon is, az este egyik legélvezetesebb része Mitana felolvasása. Őt a fiatalabb generáció képviselői követik: Soňa Uríková, aki a Poviedka elnevezésű novellapályázat többszörös díjazottja, az első novelláskötetét készül kiadni az idén, ebből hallhatunk egy részletet, készülő kötetükből olvasnak fel Márius Kopcsay és Agda Bavi Pain, majd Martin Mello nyújt ízelítőt Balla legutóbbi, Veľká láska című könyvéből (a szerző maga ugyanis nem hajlandó felolvasni). Kali Bagala tizenharmadik éve rendez efféle irodalmi cirkuszokat, amelyben saját szerzőit népszerűsíti – bár a dramaturgia nem túl eredeti, mégis a nap egyik legérdekesebb része ez a felolvasássorozat.

Hat után Michal Havran műsorvezető és az ő „visegrádi” vendégei érkeznek a színpadra: Petra Hůlová Csehországból, Magdalena Tulli Lengyelországból, Závada Pál Magyarországról és Monika Kompaníková Szlovákiából.  A beszélgetés témája a szabadság, ám ezúttal vajmi kevés szó esik irodalomról, annál több politikáról. A hideg este ellenére megtelnek a vásárcsarnok padjai, előttem épp Veronika Šikulová foglal helyet, kezében egy szlovák Závada-kötettel, a hátam mögött pedig Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet nemrég kinevezett igazgatója. A színpadon főként a migránsokkal szembeni xenofóbiáról, a kelet-európai államok és az EU viszonyáról és a magyar miniszterelnök migránspolitikájáról esik szó – mindenesetre sajnáljuk, hogy Michal Havran nem tesz fel kérdéseket a jelenlévő szerzők aktuális irodalmi munkái kapcsán. [Ellenben a demokrácia szépségeként tekintünk rá, hogy miközben Závada Pál minden megszólalásában keményen kritizálja a magyar kormányt, vendéglátója Pozsonyban nem más, mint a magyar kormány Pozsonyi Magyar Intézete (ez a beszélgetésen nem hangzik el, az intézet munkatársaitól tudjuk).] Sajnos így egyik vendég munkásságát sem ismerhetjük meg közelebbről, és a beszélgetés, amitől pedig sokat vártunk, nem nevezhető érdekfeszítőnek.

Az este utolsó programpontja Veronika Šikulovával zajlik, aki a 2015-ös Anasoft Litera díj nyertese Medzerový plod című regényével, és mint azt a műsorvezető Juraj Kušnieriktől megtudjuk, az Anasoft Litera eddigi legtöbbször díjazott írója. (Šikulová a magyar olvasók számára sem ismeretlen: Menettérti címmel 2014-ben a LʼHarmattan kiadó jelentette meg egy regényét, amelyben saját családja 20. századi történetét meséli el.) Kérdező és válaszoló kiváló párost alkotnak, Šikulová nagyon szórakoztatóan mesél róla, mi a különbség beszélés és elbeszélés között, és arról, hogy szedi össze regényei alapanyagát. A beszélgetést követően még Tomáš Sloboda zenéje zárja az estet és egyben az egész rendezvényt. Volt mit nézni és hallgatni ezen a hétvégén Pozsonyban, és a Szlovák Irodalmi Napok rendezvénye remélhetőleg fényes jövőnek néz elébe. (szalzo)