Tóth Kinga: A holdvilágképűek (prózák)

Frida

Az a különleges a jobb oldalon lenn az új, ami ott bent marad. Új tengelye lett, a szövetek burkot növesztenek rá, nincs értelme kiszabni. A jobb oldalon lenn, előre-hátra húz, elhalad a vese mellett, rátekeredik egy vezeték, kihűti a vesét, a vérpumpát fokozni kell. Balra lefelé dől egy kicsit, a sarkánál egyenlítjük. A portrén a bal mellet a majom, a jobbat a bagoly tartja, az állatszimbólumok erőt adnak a félrebillentnek. A két mell közé aranykereszt lóg, a kereszt vízszintese jobbra éles, felkarcolja a jobb mell belső oldalát, a bagoly középre igazítja, így a súly balra tevődik, Frida biccen. Kacsintásával a majom felbátorodik és eltávolítja a csúfolódókat, a bagoly higgadtságra inti. A festés ideje alatt a modell a csővel emelkedik, felsőtestét az új tengelyek mentén 180 fokban is képes eltekerni, egyszerre érzékeli a maga körül elhelyezkedő külső teret, felméri színeit és hőmérsékletét, melyet intenzív keveréssel láttat. Vállain és fejdíszén az állatok élő ékszerek, farkuk és tollas farhátuk megemelik a bal altestet, Frida az új üregen át kitisztul, egyenesen tör ki.

Láb

Levágjuk a lábát, nem kell, a keret mellé tesszük, hogy lássa, mennyire nem használható már. A bokánál kezdődik, a lábfejet a padló felé irányítani, ujjakat leszorítani. Most feszítés, amíg nem roppan. A csontok között légbuborékokat okoz a folyadékhiány, a porcok önmagukon fordulnak el és lekoptatják a felső réteget, a szilánk a légüres térben kering és mindent fel fog sebezni. A legkisebb darabnál kellett volna kezdeni, mindjárt az elején, akkor nem jut el ide. A térd ugyanúgy pattog, mint a boka, az ízületi tokban a csontvégek ugyanazt a reszelést hajtják végre, ez a második elfordulási pont, az alsó lábszárat a padló felé irányítani, lábcsonkot leszorítani. Most feszítés, a roppanás a régire emlékeztet.

Oldal

Mindegyik jelenetben fekszem, ez nem film. Oldalra hajtanak, a fenekembe nyomnak, miért csak ott lehet mérni. Érzed a tojást a jobb oldaladon, a fala érzékeny és kemény, az lesz, vagy a vakbél. Jeges zacskóra hasalok, a hideg kocka nyomja a tojásomat, vagy a vakbél. Fedezik egymást, mindkettőt meg akarom tartani. A vakbél nyúlvány alakú, semmiképp sem ovális, az beljebb van, rejtett, nem az lesz. Oldalra hajtanak, a hónaljamba nyomnak, ott lehet csak mérni, a másik hely többet mutat, azt nem számítjuk. A nyúlvány a tojáshoz kapcsolódik, azt képzelem, összenőnek, és együtt feszítik a falukat, egy ovális, egy hajlékonyabb, ott jobbra, egymást fedik. Fel kellene nyitni, hogy most már lássuk, az ultrahangeszköz nyomására beljebb húzódtak, a kép homályos, az éles neonzöld jelzi a gyulladt területet. A gyulladt terület elúszik a folyadékban, hátrakapcsolódik a nagyobb szervrendszerekhez, oldalra hajtanak, hogy leereszkedjek.