Látogatás egy médiatudatos írónál
A Fiatal Írók Szövetsége kulturális sétájának sajtóbemutatója, Budapest, 2016. május 22.
Jókai Mór kétségtelenül az egyik legnépszerűbb magyar író. Népszerűsége ma is töretlen, még akkor is, ha a nyelv, amelyen írt, már igencsak eltávolodott az általunk napjainkban beszélttől. Az utóbbi néhány évtizedben életműve irodalomtörténeti újraértelmezésére is több kísérlet született, bizonyos értelemben ebbe a trendbe is beleillik a Fiatal Írók Szövetségének Hotel Jókai című kulturális sétája, melyet Hansági Ágnes egyetemi docens vezet.
A manapság nagy sikerű különféle városi séták esetében a kiválasztott témát általában befolyásolja, hogy mekkora területet lehet bejárni nagyjából két óra alatt. A Hotel Jókai esetében ez azt jelentette, hogy a Síp és a Rákóczi utca sarkáról induló és a Károlyi kert bejáratánál véget érő séta elsősorban a Bródy Sándor utcai épületekre koncentrált. Az élete során gyakran költöző írónak a város távolabbi részeiben található egykori lakásai, házai kimaradtak. Ráadásul a múlt szombati sajtóséta egyfajta főpróbaként működött, ekkor csupán kívülről szemléltük az épületeket, a szervezők azonban ígérik, a későbbiekben lehetőség lesz például az egykori Ideiglenes Képviselőház (ma a Budapesti Olasz Kultúrintézet) épületén belül meghallgatni a róla szóló történeteket.
A séta során elsősorban Jókai életmódjáról tudhattunk meg érdekességeket, többek között unokahúga, Hegedűs Sándorné Jókai Jolán emlékirataiból származó részletek vagy Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című könyvének passzusai révén (felolvasó: Górász Péter). Így például azt is, hogy Jókai lakott 10–14 szobás lakásokban is, ugyanakkor például a Stáció (ma Baross) utcai házuk udvarán Laborfalvi Róza tyúkokat tartott, hogy az író mindig friss tojáshoz juthasson. A színésznő amúgy is aktív háziasszony volt. Hallhattunk ezenkívül arról is, hogy Jókai szeretett munka közben fel-alá járkálni, ezért is volt szükség – amikor már anyagilag meg is engedhette magának – a nagy és tág szobájú lakásokra. Amikor dogozott, teljesen bezárkózott szobáiba, senki nem zavarhatta, és azt sem szerette, ha íróasztalán mások akarnak rendet csinálni (akárcsak a port is letörölni).
A sétának adott Hotel Jókai címet csak a program legvégén magyarázta el Hansági Ágnes: Jókai nem volt éppen szigorú háziúr, bérlői – részben személyes ismerősei – vagy túl kevés lakbért, vagy egyáltalán semmit sem fizettek neki. Mindez rávilágít Jókai jellemének ellentmondásosságára is, hiszen alapvetően alapos, körültekintő befektető volt Jókai, minden apróságot átgondolt, ám mindezt feleslegesen, ha közben jószívűsége miatt elmaradt a várt haszon.
Jókai nem csupán regényeiből élt, aktív lapalapító és szerkesztő, valamint újságíró is volt. Jól ráérzett az új médium, a társadalom mind szélesebb körében olvasott újságok, vagyis a tömegtájékoztatás adta lehetőségekre. A Vasárnapi Újság munkatársaként olyan novellákat írt, melyek témái épp az ő tevékenysége révén váltak közbeszéd tárgyává. Miközben a lapokban folytatásokban megjelenő regényeiben alakította ki a kortársak és bizonyos mértékben az utókor által is félreértett kettős stílusát. Van egy szórakoztató, olvasmányos, „regényes” rétege a szövegnek, aki egy kalandos sztorit akar, megtalálja benne a számítását. Ugyanakkor van egy mélyebb, összetettebb rétege is, intertextuális utalásokkal, nyelvi finomságokkal. Így egyszerre többféle olvasótípus elvárásainak is képes volt megfelelni.
Úgy tapasztaltam, mindez gyakran a Jókai-olvasók életének két fázisa is egyben: gyerekfejjel inkább a történetek kötnek le bennünket, majd felnőttként felfedezzük, micsoda istenien gyilkos humora volt ennek az embernek, s hogy lám, milyen keveset változott az elmúlt másfél évszázadban a magyar társadalom: egyik-másik közéleti jellegű megjegyzése még ma is képes nagyot ütni. Jókai Mórt más megközelítésből is modernnek lehet tekinteni. Hiszen életművének részei azok a rövid, kísérletező írások is, melyeket a Bródy Sándor (akkor Főherceg Sándor) utca 19-be költözése után írt. Ezt az irodalomtörténet korábban inkább hanyatló korszaknak könyvelte el az író életművén belül, pedig az ekkori szövegek napjainkban igencsak modernnek hatnak. Egyébként nem messziről költözött, szinte a szemközti házból, a 36-os számból, közvetlenül Laborfalvi Róza halála után. S ha már így is, úgy is erre az utcára koncentrálódott a legtöbb mesélnivaló, megálltunk az „ellenoldal”, Gyulai Pál nem sokkal odébb található egykori lakhelye előtt is. Az ő kritikusi tevékenysége is hozzájárult a már említett félreértettséghez.
A séta létrejöttében közreműködtek még: Galló Gergely, Kiss A. Kriszta és Skordai Anna egyetemi hallgatók, Pataki Viktor doktorandusz, valamint Mészáros Márton egyetemi adjunktus, a FISZ elnökségének tagja. Az első nyilvános séta 2016. május 28-án lesz, a helyek azonban már beteltek. További alkalmak szervezése még folyamatban van.
Pethő Anita