Tóth Gizella: A Magyarországon gyűjtött roma népmesék rendszerezése Vekerdi József megközelítése alapján (tanulmány)

1. Bevezetés

Jelen tanulmány a magyarországi szakirodalomban fellelhető roma népmesék rendszerezésére reflektál. A tanulmány központi kérdése: vajon tipizálhatóak-e úgy a roma népmesék, mint a legismertebb népmeseműfajok, például a tündérmesék? Nem szabad elfeledni, hogy a cigányság etnikailag nem alkot egységes csoportot, hiszen több roma csoportról beszélhetünk, ezért felvetődik az a kérdés, hogy mennyire beszélhetünk általánosságban vett cigány népmesékről?

Az embert nem származása, hanem kultúrája határozza meg. Az a tény, hogy egy bizonyos közösségben nevelkedik, az formálja őt értékrendjével, világlátásával, erkölcsiségével egyetemben. Róheim Géza szerint „a mesékből sokkal inkább rekonstruálni lehet az ősi hiedelemrendszert, mint az elszórtan és egymással kapcsolatban nem lévő hiedelemcsökevényekből, melyeket ma már csupán a passzív hiedelemvilág köréből gyűjthetünk”.1

2. A cigánymesék és műfaji sajátosságaik

A magyarországi szakirodalom a mesélés nyelve szerint kétféle cigány mesét különböztet meg:

  • cigány nyelvűeket,
  • magyar nyelvűeket.

A felsorolt elkülönülés főként funkcionális jellegű. A tulajdonképpeni nyelvet, a műfajt és a mesélés szokását létrehozó és éltető közösség határozza meg. Az archaikusabb cigánytörzsek megőrizték cigány nyelvű mesekincsüket még annak ellenére is, hogy a környezetükben élő magyarok meséiből vettek át témákat, motívumokat. A kultúrát és egyben nyelvet is váltó cigány közösségekben a mesemondás nyelve főként a magyar.

A mesegyűjtők tapasztalata szerint a kétnyelvű cigányok jobban tudnak magyarul mesélni, mint cigányul, mivel a két nyelv karaktere közötti különbség a gondolkodásra is rányomja bélyegét. Ha a mesélő kevés (kb. 1200) szót számláló cigány anyanyelvén gondolkozik, tartalmi szempontból is kezdetlegesebb formába alakítja történeteit, mintha tízezres szókinccsel rendelkező magyar anyanyelvén tenné ugyanezt.

A magyar nyelvű cigány meséknek rendkívül gazdag hagyománya van a magyar folklórban. Összegyűjtésükre kísérlet történt a Kárpát-medence egész magyar nyelvterületén: Magyarországon, Erdélyben, Szlovákiában, Kárpátalján és Vajdaságban. Ortutay Gyula, Erdész Sándor, Vekerdi József, Nagy Olga és mások mesegyűjteményei és mesetanulmányai átfogó képet adnak a magyar cigányság mesekultúrájáról. Munkájuk nyomán jelentős adatközlők váltak ismertté. A cigány mesék szakértői számára meglepetést jelentett 1968-ból a szamosszegi Ámi Lajos mesegyűjteménye Erdész Sándor lejegyzésében és kiadásában. Az Ámi-kötetek megjelenése után az 1970-es évektől kezdve megszaporodott azoknak a gyűjtőknek a száma, akik egy-egy cigány mesemondó lehetőleg teljes epikus anyagát közölték, a kutatók és az olvasók elé tárták.

A cigányoknál a mesemondás általában férfitevékenység, női mesemondókat alig ismerünk, a közösség is ritkán fogadja el őket ebben a szerepkörben. A férfinak nagyobb hitele van a világban szerzett tapasztalatai és a közösségen belüli tekintélye miatt. A cigány mesemondókra általában jellemző az, hogy a megszerzett tudást bizonytalan eredetre (meghalt szülőkre, nagyszülőkre, közeli ismerősökre) vezetik vissza. Közvetlen írásos meseforrással cigányoknál a legritkább esetben számolhatunk, hiszen legtöbbjük írástudatlan volt. Ez azonban nem akadálya annak, hogy közvetett úton, mások elbeszélése révén, akár magyar népmesék könyvben megjelent változatai, akár kifejezetten irodalmi témák is eljussanak a cigányokhoz. A mese a cigány közösségekben is orális műfajként öröklődik nemzedékről nemzedékre, közben változik és alakul, elvesznek belőle, vagy hozzátesznek, újabb epizódokkal, motívumokkal és szereplőkkel bővítik. Benne van a cigány közösség teljes élettapasztalata, alakuló világfelfogása, múltja és jelene. A cigány mesemondók példázatként tekintenek a mesére, különösen a tündérmesére, értelmezésükben minden mese igaz történet a múltból a ma élők, különösen a fiatalok számára.2

Vekerdi József megállapítása szerint a magyar nyelvű cigány mesében sajátos törvényszerűségek érvényesülnek, viszont a magyar népmeséből meríti többek között a motívumait, a témáját, az elemeit. A cigány mesemondó nem él az olyan feszes formai követelményekkel, azzal a szerkesztési szigorral, amely a magyar, illetve az európai mesékben van jelen, így a magyar nyelvű cigány mesében a mesei epizódok szabad és kötetlen kombinációja, a motívumok önkényes felhasználása érvényesül.

  • Vekerdi – a szokásos magyar népmeséktől való eltérésüket vizsgálva –, a magyar nyelvű cigány mesének a következő főbb jellemzőit különbözteti meg:
    a mesei igazságszolgáltatás kérdése;
  • a mesemotívumoknak a hagyományos sorrendtől eltérő kombinálása;
  • a hétköznapi valóság jelentéktelen részleteinek és a modern technika fogalmainak bevitele a tündérmesei csodavilágba;
  • cigány nyelvű sztereotip fordulatok tükörfordítása.3

a) A mesei igazságszolgáltatás kérdése

A cigány mesék leggyakrabban a való élet könyörtelenségének szellemében járnak el, tehát a jók boldogulásának és a gonoszok bűnhődésének követelményét sokszor nem veszik figyelembe, és ezzel egyetemben a főhős jellemében gyakorta kegyetlen vonások bukkannak fel, s gyakran fejeződik be tragikusan a mese.

Ámi Lajos egyik meséjében például a  saskeselyű felviszi a hőst az alvilágból a felvilágra, majd a hős megöli nemcsak az őt segítő sast, hanem a kiszabadított királylányt, és az egész királyi családot. Egy másik mesében a cigánylegény elnyeri a királylány kezét, hazaviszi családjához, útközben elrabolja ékszereit, és elkergeti. Ezek a mesei végkifejletek valószínűleg a cigány nyelvű mesékből kerülhettek át a magyar nyelvű variánsokba. Vekerdi József a cigány mesék kegyetlenkedéseit műfajváltozati sajátosságoknak tekinti: „olyan karakterjegynek, amely egyszerre tekinthető kizárólagosnak és tipikusnak”.4

Erkölcsi szempontból funkcióbeli különbség van az európai és a cigány mese között. Az európai mese arra épül, hogy legalább a képzelet világában valósuljon meg az erkölcsi világrend győzelme a való élet fonákságaival szemben. A cigány mese ezzel ellentétben nem feltétlenül érvényesíti ezt a szempontot, és nem fókuszálja a teljes cselekményt egyetlen emberi probléma erkölcsileg felemelő megoldása köré, hanem érdekes kalandok felsorakoztatását tekinti fő célnak. Ennek megfelelően az sem szükséges, hogy a jóságnak a gonoszság fölötti győzelmével, a becsületes főszereplő boldogulásával végződjék a történet. Ezenfelül az sem feltétel, hogy a főszereplő mindvégig kizárólag nemes erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezzen, tehát a kalandok során vagy a mese végén olyan lépésre is vetemedhet, amely nem szolgál a magasabb rendű erkölcs igazolására és a mese megnyugtató befejezésére. A cigány mese – mind a szereplők jellemzésében, mind a mese végkifejletében – közelebb kerül a való élet árnyasabb oldalához, mint a magyar.5

b) A mesemotívumoknak a hagyományos sorrendtől eltérő kombinálása

A cigány mesékben a magyar és az európai mesekincsből ismert elemek más szerepkörrel és gyakran csonkán jelennek meg. Az erős és bátor vitézek boszorkánnyal (óriással, sárkánnyal) találkoznak, de nem ők győzik le a boszorkányt, hanem a boszorkány őket.6

c) A hétköznapi valóság jelentéktelen részleteinek és a modern technika fogalmainak bevitele a tündérmesei csodavilágba

A cigány mesélők a tündérmesékbe gyakran beiktatják a való élet elemeit, gyakran olyan részletezéssel, amelyhez hasonlót az európai mese fölöslegesnek tartana. Meglepően gyakori a magyar nyelvű cigány mesékben a modernizáció is, néhány eset Vekerdi József példái közül:

a sárkányölő vitéz köztársaságot alapít, köztársasági elnök lesz, szappant főzet a sárkány zsírjából, és maximált áron árusítja, a szarkalábon forgó kastély köré szoba-konyhás családi házat építtet.
a boszorkányokat benzinben égetik el, a sárkányok ellen lángszórókat vetnek be és hamvaikat műtrágyának használják, a tündérkirálynéról újságban jelenik meg házassági hirdetés.
A cigánymesék csodavilágába gyakorta törésmentesen illeszkednek be a való élet motívumai. Gyakran fordulnak elő olyan jelentéktelen, elhanyagolt helyszínek (például a cigány életforma szegényes életterei), amelyek mellett közömbösen megyünk el, de ahonnan rendkívüli képességű mesehősök kerülnek ki, és ahol varázsmesei csodák történnek.7

d) A cigány nyelvű sztereotip fordulatok tükörfordítása

Sajátos és különös vonása a magyar nyelvű cigány mesemondásnak a cigány nyelvű mesei stílusfordulatok szó szerinti visszaadása (tükörfordítása) magyar nyelven. A cigány származású mesélők több olyan magyar kifejezést használnak állandó, kötött formula gyanánt, amelyek az eredeti magyar népmesékben ismeretlenek, és magyar nyelvhelyességi szempontból szokatlanok, illetve megengedhetetlenek, cigány nyelven viszont közhasználatúak: „volt egy hét ország királya” (szasz ek efta lumako kraj); „megindult menni” (gelasz te mendegelij), „elindult világot próbálni” (gelasz luma te zumavel).

Az eredeti cigány nyelvű mesékből átvett kifejezések és szótársítások funkcionális értékkel bírnak a magyar nyelvű cigány mesékben, hiszen egyrészt visszaadják a kizárólag cigány mesékre jellemző sajátos archaikus hangulatot, másrészt olyan hagyományozódó régiségek, amelyekre a mesemondó nem talál megfelelő magyar kifejezést, és a körülírás sem adná vissza az eredeti jelentésüket. Vannak helyzetek, mikor a mesemondó szükségesnek tartja, hogy az eredeti cigány nyelvi kifejezést magyarul is közölje, mert nem biztos abban, hogy hallgatósága megérti.8

3. Cigány mesetípusok

Mivel a cigány mesék a magyar (és európai) mesekincsből merítenek, ezért olyan mesei műfajokat találunk bennük, amelyek a magyar (európai) folklórban ismeretesek: tündér- vagy varázsmeséket, állatmeséket, tréfás meséket, novellameséket és fantasztikus történeteket. Végh szerint a mesékre is ráillik a romológusok megállapítása, „hogy a cigányok tartalomban semmit, életformában és gondolkodásban viszont sokat hoztak magukkal ázsiai őshazájukból”9. A cigány mesék szereplői is a leggyakrabban névtelenek – akár a magyar mesehősök –, csupán foglalkozásukat vagy helyzetüket kifejező főnév jelöli őket: a király, a királyfi, a legény, a lány, a katona, az óriás, a sárkány stb.10

a) Tündérmese

A magyar mesekincs jól ismert témáit dolgozzák fel a cigány tündérmesék. A legkedveltebb a sárkányölő és királylány-szabadító mesehős motívuma, a szokásos európai változatokkal. Ilyen változatok például: a király lányát sárkány rabolja el, a hős visszaszerzi az elrabolt lányt; a királylányt sárkány vagy egyéb szörnyeteg tartja erőszakkal fogva, az asszony megtudja, miben van a szörnyeteg ereje, a hős elpusztítja a szörnyeteg élet-állatát. Az utóbbi alapmotívum könnyen kombinálható más motívumokkal, például a nevető-síró szem vagy az aranyhajszál motívumával. Nem véletlen, hogy az „egymeséjű”, gyengébb mesetudású cigány mesélőktől rendszerint ennek az alaptémának valamilyen variánsát halljuk.
Az égig érő fa, a különféle alakokból visszaváltozó leány, a halott vőlegény és férj, a gonosz mostoha, az elátkozott halott királylány, a királyné aranyhajú gyermekének kicserélése, lehetetlen feladatok elvégzése egy éjszaka alatt stb. mind-mind népszerű magyar tündérmesei elem. A cigány tündérmeséknek általában a sárkány, a királyfi, a királylány a legfontosabb komponense.
A sárkány figurája átvétel a magyar népmesékből, szerepköre valamivel tágabb, mivel beleolvad az óriás, sőt néha az ördög alakja is. Kiemelendő a hűtlen anya meseeleme, amely gyakoribb a cigány mesében, mint a magyarban. A magyar nyelvű cigány mesékben nem szerepel a varázsló, a tudós ember, a táltos stb., ezért hol sárkánynak, hol pedig ördögnek nevezik az azonos szerepkörű mesefigurát. De a sárkány és az ördög alakja inkább jelképes mesefigurák, nem tapadnak hozzájuk határozott elképzelések a mesében, inkább hozzávetőlegesen körvonalazott mesei szerepkörrel rendelkeznek.
A tündérmeséket tartalmilag többé-kevésbé megkötik a magyar előképek. Ennek egyik oka, hogy az egész műfaj külső hatás eredményeképpen került be a cigány folklórba. A tündérmesék nem képezik szerves részét a cigányság epikum-teremtő művészetének, ezért önálló, teremtő változtatást is kisebb mértékben alkalmaznak rajtuk, mint a saját gondolatvilágukba jobban beilleszkedő és reálisabb műfajok darabjain.
A cigány és a magyar mesék egybevetése tanulságosan mutatja, mennyire szigorúan kötött az egyes meseelemek helye és szerepe a magyar mesetípusokban, s a cigány mesélők mennyire eltávolodnak a magyar meseszövés hagyományaitól, amikor ugyanezeket az elemeket más – kötetlen – sorrendben használják fel, más sorrendbe szerkesztik össze.
A tündérmesék az európai folklórban elejétől a végéig földöntúli csodavilágban játszódnak, míg a cigány mesében elfér egymás mellett a valós és a tündérvilág. A magyar (és európai) varázsmese-motívumok kölcsönzéséből jött létre a tulajdonképpeni cigány mese. A cigány mesemondót nem kötik olyan erősen a befogadó nép hagyományai, mint a nem-cigány népi mesélőket, a cigányok jóval önkényesebben járnak el az átvett meseelemekkel, mint amennyire azt az átadó kultúra szokásai megengednék. Az európai mesehagyományok meghatározott mesemenetet alakítottak ki, némely mesemotívumok állandóan ugyanabban a sorrendben következnek egymás után, s csak meghatározott mesetípusokban fordulhatnak elő, amelyekben mindig azonos funkcióval rendelkeznek. Ortutay Gyula az affinitás törvényének nevezte el a mesemotívumoknak ezt a kapcsolódási törvényszerűségét 11. A cigány mesélők gyakran kiragadják a motívumokat megszokott összefüggésükből, más mesékbe helyezik át, más szerepkörrel ruházzák fel azokat, miközben a kiragadott motívumnak elhagyják egyes részeit, megcsonkulva és gyakran indoklás nélkül kerülnek a mesébe.

Szerkezetileg a cigány meséket nem a koncentrikusság jellemzi, mint az európaiakat, hanem a linearitás. Az európai tündérmese alaptípusában a hős meghatározott céllal útnak indul, barátokat szerez, segítségükkel nehéz feladatokat old meg és szörnyetegeket győz le, végül szép feleséget szerez magának és boldogan hazatér. A cigány mesében ezzel ellentétben nincs minden részlet alárendelve a központi témának, inkább mellérendelt jelleggel, egyenrangú elemként csatol egymáshoz epizódokat. Az európai mese epizódjai a cselekmény fő menetét előreviszik vagy lassítják, viszont a cigány mesék epizódjait sokszor csupán a kalandosság indokolja, anélkül, hogy a főcselekmény kifejlete szempontjából szükségesek volnának. Vekerdi József véleménye szerint ez a szerkesztésmód elsősorban az élményszerű elbeszélésekben indokolt, ahol a való élet egymást követő eseményeiről számol be az adatközlő, viszont a cigányok ezt a narrációs technikát viszik át a tündérmesékre is, amelyeknek valóságtól elvonatkoztatott, szimbolikus kifejezésmódja nem ezt a szerkesztési módot kívánja meg az európai meseesztétikai elvárások szerint.12

b) Állatmese

A kutatók álláspontja szerint a legendamese és az állatmese teljesen hiányzik a cigány mesekincsből.

c) Tréfás mese

A cigányok a tündérmesék mellett a tréfás történeteket kedvelik legjobban. Ezek a mesék javarészt kölcsönzések, a téma, a mesehős és a cselekmény menete is átvétel. A tréfás mesék közös vonása: olyan szereplők szerepeltetése, akik hamar elnyerik a mesehallgatók szimpátiáját (bugyuták, félnótások vagy éppen bolondok), melyek cselekvése abszurd, minden várható és elképzelhetően normális cselekvésnek a visszája. A mesékben többnyire a bugyutaság egész láncolatával találkozunk, és a képtelenségek egymásutánja egészen az abszurditásig fokozódhat. A mindennapi élet keretébe helyezett tréfás elbeszélésekben a cigány mesemondók és hallgatóik leginkább a groteszk, lehetetlen csattanóra kiélezett sikamlós történeteket élvezik, amelyeket feszélyezettség nélkül adnak elő asszonyok és gyermekek jelenlétében is.
A tündérmesékhez képest ebben a típusban nincs szerkezetbeli változtatás, motívumkeveredés, motívumcsonkítás, és a cigány életformához köthető nyelvi és tartalmi változtatásokon kívül megmarad az eredeti magyar népmesei változat. A történet egyenes vonalban halad a végkifejlet felé, amely a maga módján meseinek is mondható.13

d) Novellamese

A cigány folklórban ez a mesetípus az élményszerű elbeszélések és a „valódi történetek” sorába tartozik. A novellamese formájában sokkal kötetlenebb, mint a korábban tárgyalt mesefajták, még abban az esetben is, ha az elbeszélő nem saját élményeiről számol be, hanem hallott történeteket ad elő. Az is gyakori, hogy a mesélők – főleg – a tündérmesék motívumait beleviszik a valószerű történetekbe, így próbálják meg meseszerűvé, érdekesebbé tenni azokat a hallgatók számára. Ez a típus tartalmazza a legtöbb információt a cigányság életmódjáról, mindennapi gondjairól és környezetéhez való viszonyáról. 14

e) Fantasztikus mese

Ha a valóság konkrét elemei beemelődnek a mesék csodavilágába, a két világ találkozása borzadályt kelt, s nem mese, hanem fantasztikum születik. A borzongásokat a mesei fantasztikum képes feloldani azáltal, hogy kiemeli azokat a mindennapokból, és az emberközelségből egy időben és térben távolabbi világba – a csodavilágba – helyezi őket, a valóság és a csodavilág összeolvadása pedig olykor groteszk hatást kelt. 15

4. Befejezés

A cigányok mesélési szokásai a körülöttük élő népektől eltérően nem kötődnek kollektív munkaalkalmakhoz (fonáshoz, tollfosztáshoz, kukoricafejtéshez stb.), hiszen földtulajdonnal sohasem rendelkeztek, így a gazdálkodással kapcsolatos tevékenységek nem is alakultak ki közöttük. Perifériális társadalmi helyzetük, kivetettségükből származó nyomorúságos életkörülményeik és az elmaradottság által elszigetelt hagyományok a meseszó autochton funkcióit teremtették meg. 16

Jegyzetek

  1.  Nagy Olga: Cifra János meséi. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó. 17.
  2.  Végh Balázs Béla: Mezőfényi gyermekmondókák. Hiripi cigány népmesék. Debrecen, 2010, Didakt Kiadó. 216.
  3.  Vekerdi József: A cigány népmese. Budapest, 1974, Akadémiai Kiadó. 150–157.
  4.  Uo. 152.
  5.  Uo.
  6.  Végh Balázs Béla: i. m. 158–159.
  7.  Vekerdi József: i. m. 157.
  8.  Végh Balázs Béla: i. m. 162.
  9.  Uo. 164.
  10.  Uo.
  11.  Vekerdi József: i. m. 100.
  12.  Vekerdi József: i. m. 122.; Végh Balázs Béla: i. m. 167–169.
  13.  Végh Balázs Béla: i. m. 173–174.
  14.  Uo. 144.
  15.  Uo. 177–179.
  16.  Bari Károly: Az erdő anyja. Budapest, 1990, Gondolat Kiadó. 6.

Irodalom

  • Bálint Péter (szerk.).: A meseszövés változatai. Debrecen, 2003, Didakt Kiadó.
  • Bari Károly: Az erdő anyja. Budapest, 1990, Gondolat Kiadó.
  • Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi I–III. Budapest, 1968, Akadémiai Kiadó.
  • Nagy Olga: Cifra János meséi. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó.
  • Varjú Katalin: „Pénteken délig nyitva van az ég!” Somorja – Dunaszerdahely, 2003, Lilium Aurum Könyvkiadó.
  • Végh Balázs Béla: Mezőfényi gyermekmondókák. Hiripi cigány népmesék. Debrecen, 2010, Didakt Kiadó.
  • Vekerdi József: A cigány népmese. Budapest, 1974, Akadémiai Kiadó.