Michal Habaj: Coniunctio; Elimináció; Megrázkódtatás; Meditáció; Köztes tér; Definitív

 (versek, Merva Attila fordításai)

CONIUNCTIO

Amikor először beléd hatoltam,
az olyan volt, mint a hazaérkezés
egy hosszú útról.

Kiáltoztál: Istenem,
te, Istennőm.

És amikor az ágyon forgolódtunk,
az olyan volt, mint az ostorcsattogás,
mely a hurrikán felé kergeti a szilaj
vadlovak ménesét.

Egy ismeretlen helyen ébredtünk,
s hitetlenkedve érintkeztünk a szerelemmel.

ELIMINÁCIÓ
(Eliminácia)

eliminálva leszünk
nem mutattunk elég erőt, alkalmasságot, elhivatottságot
történelmi csalódást okoztunk
nem loptunk nem öltünk
semmiféle privatizáció
semmilyen bank cég pénzügyi csoport
képtelenek voltunk keresni
vagyont gyűjteni
gazdagságot felhalmozni
nem loptunk nem öltünk
mi legyen az effélékkel

a jövőre nézve csak az erősekre
alkalmasokra és elhivatottakra lesz szükségünk
az olyanokra mint te
az olyanokra mint te
nincs szükségünk

eliminálva leszünk
hosszan az éjbe nyúlva
kérdezgesd a lelkiismereted
jóember
az olyanokra mint te
az olyanokra mint te
nincs szükségünk

eliminálva leszünk
eliminálva leszünk
eliminálva leszünk

MEGRÁZKÓDTATÁ S
(Otras)

Az Úr 1623. esztendejében volt,
Amikor XIV. Lajos kirgiz király
Felnyergelte a bérgyilkosát
Keményen megmarkolta barkóit
És elindult európai útjára.

Durván 900 évvel később
A Duna azt mondta nekem:
A vérnek ecettel keverve
Olyan íze van
Mint a kirgiz uralkodó vizeletének.

És én megértettem
Miért ennyire fájdalmas
Ez a szerelem.

MEDITÁCIÓ
(Meditácia)

Bármilyen visszatérést nem cserélne fel érkezésre.

Saját nyomait követi,
melyek szárnycsapásként
még azelőtt tűnnek el, hogy elolvasná őket.

Egyedül marad,
egy üres táj fölé hajolva.

Ki vagyok,
kérdezi, felesleges,
már nincs is.

KÖZTES TÉR
(Medzipriestor)

És te Atyánk, ki a mennyekben vagy,
Segíts a kiválasztottaknak

Egy csésze kávéban
Keresd a kapcsolatot
Jeleit és szimbólumait
A jövőnek

Lebeszéllek az árulásról
Figyelmeztetlek
Óvakodj a barnásvörös férfitól
A pokol képernyői
Megkímélik az ártatlanokat
Tölts le mindent, ami mozog
Végtelen kín
Az átkozottak és gyilkosok kiáltása
Tűz, melyben porrá ég az árulás
Az apróságok félelme kiment téged
A színtiszta illúziók barlangjából
Az elnök összes embere
Fináncoligarchia
Művészi underground
Törölni
Törölni

Ha Te, ki Embernek nevezed magad,
Emberi lény vagy,
Akkor Én, akit Sátánnak hívtok,
Isten Fiaként érkezem.

DEFINITÍV
(Definitíva)

A veszteség nem fáj.
A századok hordalékai alatt
a csontok már rég elporladtak.

A gőg és a jólét hordozói –
Nevükre ma már senki sem emlékszik.

Mindaz, amink van, egyetlen pillantással
megszámolható:

12 csillag köröz könnyedén az orbitális pályán.
10 fatörzs szerteszét az éjjeli hidegben.
Hamis ginkó az utolsó laborban:
Fa, mely előtt térdet hajtunk
a nap és a feszület helyett.

Korhad.

Tegnap találkoztam egy lénnyel, lehet ember volt,
Nem láttam a szemeit, nem szólt semmit.
Gyönyörű volt, akárcsak egy őzzel való találkozás.
Ugyanazt álmodom már évszázadok óta.
Látom az erdőt és látom a tisztást,
Hallom a szelet a lombkoronákban,
Madárfüttyöt, patakot, légyzümmögést hallok,
Álom, mely ki tudja, honnét jön.
Elfelejtett szavak, ma már nincsenek.
Amikor felemelem tekintetem, egyszerre tudom:
Örvénylő porfelleg, csak ennyi vagyunk,
S félelmünkben a barlangok falaihoz tapadunk.
Némi reményünk még van a múltra.
Én azonban már nem hiszek.

A fagyos csont mélyen a földben
nem az életről árulkodik, csak a halálról.

Fordította: Merva Attila
A fordítások forrása: Michal Habaj: Caput Mortuum (2015)