Papp-Zakor Ilka: Irodalom és kutyák IV. / A könyvtáros kutyája

Kerosin felvétele

A könyvtáros kutyája lassan tíz éve szaglássza a régi szövegeket. Beletemeti a pofáját a megsárgult könyvekbe. Illat alapján különbözteti meg a szonettet a regénytől. A krónikáknak büszkén kaffog, a paszkvillusokat viszont megugatja. Az utóbbi időben többször is elbóbiskolt a könyvespolcok között.  Álmában pergamentekercseket látott. Ilyenkor az orrát nyalogatta.

Ha a gazdája létrára mászik, hogy a felső polcokról leemeljen valamit, farokcsóválva, aggodalmasan figyel. Nem csak az öreget félti, azt is tudja, mennyire sérülékenyek azok a magasan tartott régi kötetek.

A könyvtáros kutyája kölyökkorában több könyvet is megrágott, ezért azonban már régen megbűnhödött. Mostanában félelemmel vegyes szeretettel szimatolja végig a szabad polcokat. Csak a könyvtár mélyén elrejtett kutyabőrök nem hagyják nyugodni. Hozzájuk tapasztja az orrát. Aztán a gazdájára néz és kérdőn felnyüszít. A könyvtáros megvakarja a fültövét. A kutya pofájára ilyenkor megértés ül ki, vagy talán megbocsátás.

De reggelenként néha megtörténik, hogy a postás elkapja az állat méregető, tűnődő tekintetét. És ettől bizony végigszalad a hátán a hideg.

Papp-Zakor Ilka (1989, Kolozsvár)

A Babeș – Bolyai Tudományegyetemen tanult orosz és magyar szakon. Első írása 2002-ben jelent meg a Korunk folyóiratban. Angyalvacsora című kéziratával 2014-ben elnyerte a József Attila Kör JAKkendő-díját.