„Olvastad a könyvem, ismersz” – Récsei Noémi beszélgetése Péterfy-Novák Évával Galántán (beszámoló)

„Olvastad a könyvem, ismersz” – Récsei Noémi beszélgetése Péterfy-Novák Évával Galántán (beszámoló)

 

Nem kis feladatra vállalkozott Récsei Noémi – akit a szlovák televízió és rádió magyar adásából, vagy interjúiról ismerhetünk –, amikor előállt azon ötletével, hogy beszélgetőesteket indítana Galántán, az Esterházy-kastély pincéjében, helyi kulturális rendezvények valamikori nagy tradícióját felelevenítve. Az ötlet szerencsére idén megvalósult, és a tervek szerint negyedévente megszervezett rendezvény első, 2017. április 27-ei állomásán Péterfy-Novák Éva volt a vendége. Az alaphangulatot természetesen már maga az 1633-ban épült nemesi kastély is megadta, melynek felújított borpincéje meg is telt érdeklődőkkel.

Péterfy-Novák Éváról sokan a WMN magazin szerzőjeként hallhattak, a 2014-ben a Libri Kiadónál megjelent Egyasszony című könyve pedig berobbant a köztudatba. A szépirodalomban bevett írói módszer a terápiás jellegű írás, azonban a szerzők általában igyekeznek eltávolítani szövegeiket a referencialitástól. Péterfy-Novák Éva azonban nem menekült a fikcióba, hanem harminc évvel a történtek után, valóban terápiás jelleggel kiírta magából életének egyik legnehezebb időszakának megpróbáltatásait, hol fájó őszinteséggel, hol humorral, hisz a szerző elmondása szerint meg kell tanulni nevetni is a nehéz dolgokon. Blognak indult, sikerkönyv lett belőle. Meghökkentő őszinteséggel tudott írni – és az est folyamán fokozatosan egyre könnyebben beszélni – első gyermekének születéséről és rövid életéről, aki orvosi mulasztás, pontosabban nemtörődömség miatt fogyatékkal jött a világra. Az erkölcsi és emberi jogi kérdéseknél a könyv többről szól, arról, hogyan éli meg ezen tragédiát egy huszonhárom éves, első gyermekes anyuka. Joga van-e egy anyának tudnia az igazságot, vagy inkább ahhoz van joga, hogy elhiggye környezetének, hogy az újszülött csak amiatt nem sír fel, mert „alszik”? Péterfy-Novák Éva cselekvő típus, saját megfogalmazásában úgy vitte véghez életének ezen időszakát, mint egy „droid”. „Tesszük addig a dolgunkat” – hangzik a válasza Récsei Noémi kérdésére, hogyan tudta ebből a sokakat elkeserítő helyzetből mégis kihozni a maximumot. Feldolgozni egyértelműen soha nem lehet egy gyermek elvesztését, viszont meg kell tanulni beszélni róla. Második gyermeke halva született. Egy anya ilyenkor elsősorban magában keresi a hibát, viszont szerencsére sikerült ezen felülkerekednie, és ma két gyermeket nevel. Az igaz történet őszintén beszél a családon belüli bántalmazásról is, mely sokkal gyakoribb jelenség, mint azt gondolnánk. A bántalmazott fél sokáig tűri a megaláztatást, mert szégyelli azt, meg persze jönnek „a szép másnapok”, a virágok, a bocsánatkérés. Az utolsó lépést – az elhatározást – a válás felé pedig az embernek önmagának kell megtennie, külső befolyásra ez nem működhet.

Péterfy-Novák Éva számára egy három évtizeddel későbbi pszichológiai beszélgetés (más ügyben) jelentette a megtörést, mely visszairányította életének már lezártnak vélt korszakához. Azzal, hogy könyv formájában más nőkhöz is eljuthatott a története, más jegeket is sikerült megtörnie, rengeteg visszajelzést, levelet kapott már traumatikus szüléstörténetekről, és a kötet most tart a hetedik kiadásnál. A végére pedig, ahogy fogalmaz, „csodálatosan jóban lett önmagával”. Ehhez viszont elkerülhetetlen volt, hogy saját hibáit is kíméletlenül megfogalmazza.

A könyv fejezeteit mindössze három hónap alatt írta meg, azzal az egyetlen elvárással, hogy a végére teljes és egész legyen. 2015-ben azonban színre is vitték történetét. Récsei Noémi arról is kérdezte, milyen érzés volt külső szemlélőként végignéznie az életét, lehetséges-e ilyenkor a távolságtartás. Az írónő elmondta, a darabot a sokadik megtekintés után teljesen átadta a főszereplőnek, Tenki Rékának, aki 2016-ban teljesítményéért elnyerte a Színikritikusok Díját, mint a legjobb női főszereplő.

Péterfy-Novák Éva ma abszolút boldog. Sokak számára lehet példamutató az Egyasszony, mely azt üzeni: merjünk szólni. Rászólni az orvosra, élettársra. Irányítani a sorsunk.

 

Képgaléria az eseményről:

 

 

Dancsó Andrea (1993, Szabadka) Mesterszakos hallgató az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. Jelenleg, egy szemeszter erejéig a Comenius Egyetem Magyar Tanszékének ösztöndíjas hallgatója. Kritikákat, tanulmányokat, tudósításokat ír. Az újvidéki Híd Kör Egyesület tagja.