Szarka Károly: A Könyvhét megszigonyozott cethalszíve

Ünnepi Könyvhét, 2017. június 8-12.

„Ismerem a helyesírás szabályait, csak nem alkalmazom őket” – kapom el az első aranyköpések egyikét a budapesti Ünnepi Könyvhéten. Sajnos egy kollégától származik az idézet, sajnos származhatna más kollégáktól is, sajnos akár tőlem is, remélhetőleg csak időnként.

Csütörtök délután, az Oroszlános kútnál Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének leköszönő, és Péterfy Gergely az MKKE új elnökének köszöntője, valamint Dés László zenéje vezeti fel Závada Pál megnyitóbeszédét. És a bejelentés: a következő évtől a tavaly elhunyt Esterházy Péter születésnapja, április 14-e lesz a magyar próza napja. Závada ünnepi beszédében teret enged az ünneprontásnak is: „pártállami prés szorításában, autokráciában élünk”. Fontosnak tartja ugyan, hogy a könyv ünnepén a könyveket ünnepeljük, de szerinte nem tehetünk úgy, mintha rendben mennének a dolgok, és nem az európai normáktól való eltávolodás, a felvilágosodás előtti időkbe való visszatérés korszakát élnénk.

A napilapok, folyóiratok, kulturális egyesületek, civil szervezetek üldözése, kivéreztetése vagy megszüntetése, illetve a közoktatásban, felsőoktatásban okozott károk ismeretében sajnos nagyon is ide illenek az író keserű szavai. Megemlíti ugyanakkor Csabai László, Csaplár Vilmos, Györe Balázs, Havasréti József, Kemény Zsófi, Majoros Sándor, Nádas Péter, Rakovszky Zsuzsa, Szijj Ferenc, Tompa Andrea, Tóth Kinga, Vida Gábor és Vörös István regényeit, Németh Gábor és Tóth Krisztina prózaköteteit, Ágh István, Demény Péter, Egyed Emese, Erdős Virág, G. István László, Kácsor Zsolt, Kántor Péter, Kiss Anna, Kovács András Ferenc és Szilágyi Ákos verseit.

A József Attila Körhöz és Fiatal Írók Szövetségéhez való kötődésem miatt JAK-os és FISZ-es szerzőkre is figyelve válogatok a programok közül. A Werk Akadémia hangulatos kertjében egy egész hadsereg mutatja be Molnár T. Eszter Szabadesés című krimijét: a szerző mellett ott ül Balogh Endre, Bárány Tibor, L. Varga Péter és Péczely Dóra, valamint a regényből felolvasó Ertl Zsombor színész. Kár, hogy csak a végére érek oda, másnap viszont elcsípem a Fiatal Írók Szövetsége elsőkötetes szerzőinek bemutatkozását a Vörösmarty téren. Először Fráter Zoltán beszélget Csillik Kristóffal (Hüllők időszaka) és Mizsur Dániellel (Karc), majd Gál Soma és Tinkó Máté kérdezi Horváth Veronikát (Minden átjárható), Szalay Álmost (Fák mindenütt) és Szerényi Szabolcsot (Éhség).

A felsoroltak közül több szerzőről is elmondható, hogy több világ polgárai egyszerre, Molnár T. Eszter például biológusként robbant be az irodalmi életbe, Szalay Álmos a színház világában és a pszichológia tudományában mélyedt el, Szerényi Szabolcs pedig civilben marketingesként dolgozik. És hogy ennyi könyvbemutató után mi marad meg a rengeteg információból? Például az, hogy Szerényi bátran beismeri, semmit nem olvasott Michel Houellebecqtől, hogy Szalay is bevallja, az amerikai popkultúra erősebben hatott rá, mint a kortárs magyar irodalom, és hogy Horváth Veronika nyíltan beszél a saját betegségéről. Csilliktől meg olyan örömujjongást hallunk, mint a rocksztároktól, és ő jelenti ki azt is, hogy a verseit elalvás előtt, metrón utazva vagy szarás közben olvassák majd az olvasók.

Az elsőkönyvesek mellett tapasztaltabb írók is feltűnnek a Vörösmarty téri színpadon. Például Egressy Zoltán, aki szombat délután M. Nagy Miklóssal, az Európa Kiadó főszerkesztőjével beszélget Júlialepke című elbeszéléskötetéről. A könyv különálló, mégis összefonódó, elsősorban szomorú szerelmi történetekről szóló monológokat tartalmaz. Na meg úgynevezett egressyzmusokat – M. Nagy Miklós alkotta meg ezt a kifejezést, és olyan szavakat takar, mint a „bezsongolódni” vagy a „kapadozni”. A főszerkesztő ezzel kapcsolatban egy saját műfordító tábori élményét eleveníti fel, amikor egy orosz szexbombával beszélgetett Egressyről: a hölgynek tetszettek az írások, de hozzátette, szenved velük, mert a fentiekhez hasonló szavak miatt nehéz idegen nyelvre fordítani őket.

Egressy szerint örömteli, ha egy író olyan stílusjegyekkel rendelkezik, amelyek alapján néhány sort elolvasva is felismerhető lesz, de ezeket a stílusjegyeket nem tudatosan alakítja ki. Szóba kerül, hogy nem csak a műfajok között csámborog, de korábban zenélt és futballozott is, és egyik foglalatossághoz sem árt a jó ritmusérzék. És hogy honnan a cím? A válaszból kiderül, hogy a könyvnek ismeretterjesztő funkciója is van: az író egy természetfilmben hallott a trópusi rovarfajról, a júlialepkéről, amelynek különlegessége, hogy krokodilok könnyével táplálkozik.

Egyébként – ahogy az előző években is tapasztalható volt – a Könyvhét kísérőrendezvénye, a Margó Fesztivál programkínálatban lekörözte a Vörösmarty téri könyvvásárt, idén is csak egyetlen színpad van, de a könyvek vásárlása és olvasása szerencsére még nem ment ki a divatból. Amúgy is inkább szimbiózisnak kellene tekinteni a két rendezvény egymással párhuzamos létezését – a legtöbb ismert író könyvét a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatják meg, a legnépszerűbb felolvasásokat és verses koncerteket ott rendezik meg, de az ott fellépő szerzők a Vörösmarty téren is dedikálnak.

És bár régóta megy a vita arról, hogy megfelelő-e ez a helyszín, az biztos, hogy kell egy hely, ahol ebben a néhány napban mindenki találkozhat mindenkivel szakmán belül és azon kívül. És kellenek a nemhivatalos külső helyszínek is, mint amilyen a sajnálatos módon bezárt Roncs bár volt. A Grinzingi borozó viszont szerencsére még üzemel, és vasárnap délután tekintélyes létszámú, írókból és barátaikból álló társaságot kell vendégül látnia a teraszon. „Itt dobog a Könyvhét megszigonyozott cethalszíve” – állapítja meg Bajtai András, és ahogy az előző napokban, úgy ezen az estén is sokáig dobog változó helyszíneken és változó összetételű társaságokban ez a bizonyos megszigonyozott könyvheti cethalszív.

 

Szarka Károly (1984, Mosonmagyaróvár)

A Nyugat-Magyarországi Egyetemen diplomázott. Jelenleg Budapesten él, szabadúszó újságíró, a tudósítások, interjúk, kritikák mellett néha tárcákat, novellákat is ír. Cikkeit többek között az Articsóka, a Bárka, a Drót, az Élet és Irodalom, a FÉL, az Irodalmi Jelen, az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a Librarius, a Litera, a Műút, a Napút, a Népszabadság, a Népszava, a Prae.hu, a Revizor, a Tiszatáj és a Szifon nyomtatott és online felületein publikálta. Tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének.