Németh Zoltán: Egy kézirat elé

Pontosan egy éve, 2017 decemberében igazi meglepetés e-mail érkezett Zselízről. Gimnáziumi magyartanárnőm, egyben osztályfőnököm, Gubíkné Harmati Mária küldte. Így kezdődött:

„Kedves Zoli!
Remélem, az lesz. Meglepetés, hogy tőlem ilyen levelet kapsz. Nem kérés, inkább ajándékozni szeretnék.
1974-ben lehetett talán. Varga Erzsitől kaptam ajándékba egy zöld borítós 627-es sima kis füzetet. A tartalmát szkenneltem, mellékletként küldöm most neked. Azóta őrizgetem a füzetecskét. Varga Erzsi istápolt minket ez egyetemen. A nehéz kezdéskor jól jött a segítsége. Felnéztünk rá, nagy koponya volt irodalomból. Neki nem volt senkije, szülei már akkor nem éltek. Egyébként furcsa alkatnak tartottuk, mindig ugyanabban a nadrágban és blúzban járt, rengeteget dohányzott, és az alkoholt sem vetette meg. Mégis sokat tudott, rengeteget olvasott. Zeman tanár úr kedvenc tanítványa volt.
A kapcsolatot elveszítettem vele, mikor Zselízre kerültem. Viszont követtem pályafutását, tudom, hogy az Irodalmi Szemle főszerkesztője is volt. Értesültem haláláról is.
Most azért gondoltam, hogy elküldöm neked a kéziratot, hátha tudsz vele valamit kezdeni, hisz az Irodalmi Szemle 60 éves lesz, és az évforduló kapcsán esetleg emlékeztek a régi főszerkesztőkre is. Legépeltem az oldalakat, lehet, hogy a fényképezett oldalak nehezen olvashatók.

Gubíkné Harmati Mária”

Egykori kedvenc tanárnőmnek kétszeresen is igaza volt. Meglepetés volt a küldemény, és valóban, egy régi kézirat az Irodalmi Szemle egykori főszerkesztőjétől igazi ajándék számunkra, hogy méltóképpen emlékezzünk. Varga Erzsébet fehérre feketével című verse egyébként a költő Zöld vizek, piros kavicsok című kötetében jelent meg a Madách Kiadó gondozásában, 1976-ban.