Varga Erzsébet: fehérre feketével

Mottó:
,,Némely dolgok kiesnek az ember életéből,
Némely dolgok pedig megmaradnak.
Csak azt nehéz eldönteni, hogy mi a jobb:
Ami elvész, vagy ami megmarad.”
(Gál Sándor)

I.
jaj anyám
oly különös álmot láttam
menyasszony voltam
s fekete fátylam,
fehér ruhám
fekete fátylam
jaj
anyám
különös
álmot láttam
a halál volt a vőlegény
fehér koporsó volt az ágyam

II.

ó anyám
a rét megőrült
zöldre festette haját
(homlokára a nap csókolt
sok-sok sárga pattanást)
jaj
anyám
én lepke lettem
virágkelyhet csókolok
(a rét duzzadt
piros ajkát)
ó anyám
boldog vagyok

III.

anyám
a kedvesem csókja
virágnak lepkecsók
ajka: piros lepkeszárnyak
mosolya: puha takaró

betakargat mosolyával
ajkamra borul lepkeszárnnyal
ó
anyám
éget az a csók

IV.

anyám
én már megtanultam
hogy az öröm őszi lomb
levelenként lehull rólam
s én maradok
fosztott ágként
bánatommal
egyedül

V.

ó
anyám
már hazamennék
puha karodba zuhannék
könnyű
csókoddal a számon
anyám
végre megpihennék

jaj
anyám
a karod tüskés
rózsaszál egy régi síron
s jaj
a csókod
könnyű csókod
harmatcsepp a rózsaszálon

VI.

ó
anyám
különös álmot láttam
lehullott súlyos fekete fátylam
fehérruhásan
magasba szálltam
fehér ruhában
fekete égen
napsugár voltam
fény
a sötétben