Dúll Kata versei

Dúll Kata versei

Szymon Burza felvétele

Valójában vadszőlő

A szemközti házfal tégláiról
vörösen csorog le a borostyán
egyenként éreztem ma az összes
szívdobbanást
álló nap motyog valaki belül és
hozzád beszél
gyaláz
könyörög
kiabál
nekem olyankor összeszorul a gyomrom
és összeszorítom a szám
csak dühöng és dörömböl
hibáztat, ordít, bánt
mintha csak te akarnál kitörni
semmit sem tudsz a kínról
amíg nem tanulod meg elviselni
semmit, míg nem bámultad
szétloccsant magad
némán
álló napon át
a szemközti házfal kivetítőjén

Szonett helyett

Anakonda belében vergődő rágcsáló
a teste csupa izom
lázas
pulzál
törekszik
Túlélni –
Súgtad, súgtam
Mocskos volt és legalább annyira tiszta
Ezt gondolom a szentről
Ezt gondolom
ha gondolhatok bármit miközben
mintha a nyálkás kígyó volna
és egyszerre a benne vergődő szívós élet
önmagát emésztő, önmagát tápláló
Lázas és pulzál bennem a méhem alatt
a
cezúra
köztem és én között

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/10-es számában

 

 

 

 

 

Dúll Kata (1981, Budapest)

Költő.