Kozmár Klára: Kedves Zoli!

Sonja Raafnak

Emlékszel még arra a bizonyos június 26-ára – jó pár éve már –, hogy Rosmernek köszönhetően megismerkedtünk? Micsoda bemutatkozás: Szentpétervár, Kunstkamera, 2. emeleti toalett! Ki-ki a másikra várva. Te Janival voltál épp ösztöndíjas Pétervárott, én Sonjával találkoztam három hónap után újra akkor és ott (azóta már szakítottunk, kiderült, nem az volt, akinek mutatta magát találkozásaink során: nem volt sem facér, sem tengerbiológus). S miután mindannyiunkat kellőképp felizgatott már a genetikai mutációk végtelen variációinak csodája, Sonja füledbe súgott valamit, s erre te: akkor mi lenne, ha együtt koccintanánk a szülinapjára! Még ki sem értünk a kocsihoz, de máris az irodalomra terelődött a szó, s én nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, hogy ugye valójában te vagy Spiegelmann Laura. Erre te felnevettél, és elmesélted a besztercebányai történetet, sőt még a Perverzió méltóságát is letagadtad! Amikor már egész komoly (és kissé unalmas) tudományos vita alakult ki a dugóban ücsörögve – Jani a hátsó ülésről lázasan érvelt, hogy nem ő Cs. Zoli – hirtelen eszembe jutott a Call me by your name motívuma, és mindenkit a másik nevén kezdtem el szólítani – Sonja megszorította a combom és egy kicsit feljebb is. Nem mentetek bele a játékba, sőt kissé zavarba jöttetek ott hátul, úgyhogy inkább másról kezdtünk el beszélgetni. Elmesélted, hogy nem rég voltál bálnalesen, s hogy vettél egy kardfarkú halat, miután a chivavádat elvitte egy kőszáli sas. Oldódott a hangulat. Végre elértünk a Moskovskaya sarkára, letettük a kocsit, megmutattátok a kedvenc stripklubotokat. Ott ittunk egész este, ünnepeltük Sonja születésnapját, és nem oldottunk több irodalmi problémát, nem szedtük szét senki magánéletét, valahol a kettő között, a lehetséges és a be nem teljesült mentén cigarettáztunk, rengeteg vodkával és kovászos uborkával. Akkor ott lent a klubban a vonagló meztelen testek között ötletszerűen s mégis visszafordíthatatlanul elindult egy tudattalan folyamat, megfogalmazódott egy gondolat, életre kapott egy vágy – ezért él ilyen élesen még mindig bennem ez a nap –, attól az éjszakától kezdve a zsigereimben éreztem, a velőmben tudtam, hogy már csak évek kérdése, már csak ki kell várnom, hogy négyünk közül ki, mikor, s milyen sorrendben coming outol. Bécs, 2020. június 26. Üdvözlettel: Klári