Julia Hartwig: A felolvasásomon valaki azt mondta, hogy a verseim kétségbeeséssel teliek; Közlemény (versek, Sipos Tamás fordításai)
A felolvasásomon valaki azt mondta,
hogy a verseim kétségbeeséssel teliek
meg az ember kezét.
Terjed, mint az éjszaka és nem kiválasztott lelkek kiváltsága.
Ők gyakran csak választékosabbak.
Dacára mégis szólítom: Öröm! Joy!
Az üdvösség állapota és vidámpark.
A sors keréknyomában sétálni láthatatlan teremtmények énekében.
Az öröm kemény, mint a gyémánt, független és nem adósa senkinek.
Az ellentmondás a lételemem, jogom, amiért harcolok.
Közlemény
Kit érdekel hogy egy bank éppen az ablakaim
alá épít felhőkarcolót?
Kivágott fák letarolt madárfészkek
Volt ég nem lesz ég
Voltak levelekkel teli faágak
Nem lesznek levelekkel teli faágak
A beton halott arca lesz
és érzelemmentes leskelődők ablakról ablakra
Üres kripta a fal
növekszik egyre magasabbra
egyre magasabbra emelkedik a befalazott horizont
egyre kevesebb a levegő
E bank páncélszobáiban
helyezi letétbe a nap utoljára aranyát
Sipos Tamás fordításai