Karanténbeszélgetés – Interjú H.Nagy Péterrel

Karanténbeszélgetés – Interjú H.Nagy Péterrel

(Kép: Libri)

 

Bár 2020-ban az írók is karanténba kényszerültek, az alkotómunka azonban nem állt meg, sőt! Beszélgetőpartnerem például az előre betervezett munkái mellett könyvet írt, rádióban tartott előadásokat és különböző online felületeken publikált rendszeresen a vírusokkal és járványokkal kapcsolatos kulturális hatásokról. A tavalyi évben megjelent Karanténkultúra és járványvilág, valamint a Mikromechanizmusok című kötet szerzőjét, H. Nagy Péter irodalomtörténészt, popkultúra-kutatót, a Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatóját kérdeztem.

 

A kialakult helyzetre azonnal képes voltál reagálni, feldolgoztad és szisztematikusan követted az eseményeket: negyven kisesszét tettél közzé a Facebookon az első hullám ideje alatt, mely a Karanténkultúra és járványvilág című könyved első fejezetét képezi, míg a kötet második fele különböző online platformokon megjelent járványtematikával kapcsolatos ismeretterjesztő írásokat tartalmaz. Ahogyan Te is fogalmaztál, egy előre nem betervezett kiadványról van szó, mégis szívügyeddé vált. Miért?

 

A szívügyemmé vált, mert magam is nagyon kötődtem ehhez a vállalkozáshoz, mindig felidézi az otthoni atmoszférát és a karanténtársaimat, Hegedűs Orsit és kisfiúnkat, Marcit, akik nélkül ez nem jött volna létre, ugyanakkor a valós időben zajló folyamatok követése azt is jelentette, hogy olyan olvasókat feltételezett a kiadvány, akiknek ezek a reakciók már fontosak voltak, vagy rövid időn belül fontossá válhattak. Innen nézve nem nagyon volt mire várni, az aktualitás adta magát, másfelől pedig a válsághelyzetekre jellemző gyorsulás szükségessé is tette az archiválás különböző változatainak a megjelenését. Döntő továbbá, hogy az ilyen jellegű kiadványok segíthetnek megérteni egy új realitás feltételeit és azok komponenseit.

 

Egyetértés mutatkozik abban, hogy a könyved első része, a Bekezdések egy karanténkultúráról szóló monográfiából igazából műfajteremtő alkotás, egyfajta besorolhatatlan hibrid, a második rész, a Kulturális járványtan pedig ismeretterjesztő, leíró jellegű, tudománynépszerűsítő egység. Mit gondolsz erről? Valóban egy új műfajjal állhatunk szemben?

 

Többen is megállapították, hogy ez helytálló. A Bekezdések… bármilyen terület felől nézzük is, nem fog összeállni homogén egységgé, és nem is ez a célja. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a karanténvilágra jellemző kulturális kakofóniát szemlélteti. Elméleti keretbe rendezi a történéseket, de hozzájuk is ír, előrefut, sci-fiként viselkedik és visszatekint, újraértelmez, sőt fiktív kontextusokkal is operál. Miközben elég sokrétű utalástechnikát alkalmaz, összeolvasztva például a popkultúra jellemzőit a tudományos diskurzusokkal. Mivel meglehetősen sokhangú vállalkozás, a hibrid jó szó rá, de ugyanígy nevezhetnénk, mondjuk, fiktív kultúratudományos graffitinek is.

 

Egy korábbi beszélgetésünk során említetted, hogy a kötet két része között jelentős a kapcsolati háló. Hogyan működik a könyvedben ez a fajta hálózati jelleg?

 

A hálózatosságot a kapcsolóelemek és a visszatérő témák feltérképezésével azonnal láthatóvá lehet tenni. Egy apróság az első részben, ami visszatér a másodikban kifejtve, vagy fordítva, miközben a modulok vándorolhatnak is a két rész között. Ugyanakkor ez úgy is működik, hogy valamilyen kisebb egység, például egy utalás, átdobhat a hálózat egy másik pontjára, ahol azt másképpen fogjuk olvasni, miközben a kötet nem egy szöveghelye magát a hálózati jelleget és az ehhez kapcsolódó irodalmat is kommentálja.

 

Az egyes fejezetekből kitűnik, hogy mennyire alaposan ismered a korábbi pandémia-irodalmat, ugyanakkor a friss alkotásokkal, a különböző művészeti területeken (!) és a közösségi médiákban megjelent járványtematikával foglalkozó szerzeményekkel, valamint a virológia legfrissebb eredményeivel is lépést tartasz. Mennyire volt szükség a számodra egyébként is ismert alkotások újbóli, innovatív feltérképezésére, illetve az esetleges további anyaggyűjtésre?

 

Nem kis munka volt ez, valóban, mert míg a Bekezdések… improvizációként is felfoghatók, addig a Kulturális járványtan részeinek megírásához sok anyagot át kellett néznem, régebbieket is, az újabbakat pedig kötelező módon. Eközben többféle módszertant kellett működtetni, és fel kellett dolgozni a különféle tudományterületekről származó információkat. A két könyvfejezet innen nézve kétféle adatkezelési technikát feltételez, ezeket pedig párhuzamosan, egymás kontextusában kellett futtatni. Mindez az addigi munkamódszeremet is jellemezte, de a járványvilágból kölcsönzött fókusz mentén a kultúra újabb és újabb dimenzióira nyílt rálátás. Ebből is visszaad valamit a szóban forgó kiadvány.

 

Ahogy eddigi köteteidben, úgy ebben is fellelhető a tudománynépszerűsítés nem titkolt szándéka. Észrevehető azonban, hogy mindez ezúttal olvasmányosabb jelleggel párosul, játékba hozva a karanténkultúra és a járványtan különböző területeit. Jól sejtem, hogy oktatóként ismeretterjesztő szándék is volt ebben?

 

Persze, az első részben is, de a másodikban pedig végképp dominál ez a szándék. Az említett gyorsulás következtében az emberek nagy része könnyen elveszíthette a fonalat, nem is beszélve arról, hogy a folyamatokat meghatározó biológiai, matematikai, hálózati stb. kérdések ugyancsak közvetítésre szorulnak. Ezért a könyv egésze maximálisan figyelembe veszi ezt a szituációt, és elmegy a laza olvashatóság, a közérthetőség irányába. A csomópontok körültekintő kijelölésekor pedig elmagyarázza az olvasónak, hogy miért éppen az adott probléma vagy könyv kerül terítékre.

 

Ahogyan Keserű József is fogalmazott, a tudományos látásmódod itt most szépirodalmi íráskészséggel is társul. Jelentős szerephez jut az irónia, túlsúlyba kerülnek a személyes hangvételű mondatok, olykor pedig a fikció irányába való közelítés. Ez a fajta írásmód kissé szokatlan tőled, eltér eddigi köteteidtől. Mennyire volt szándékos ez az újszerű látásmód?

 

Abszolút szándékos volt, megpróbáltam a Bekezdésekben azt, amit eddig még nem tettem, elvittem a fogalmi beszédet az irodalmi megszólalás irányába, és olyan részeket is írtam, melyeket nem feltétlenül kell komolyan venni, a borgesi fiktív kommentárhoz vagy egy széthangzó naplóhoz hasonlíthatók. Másrészt a Bekezdések egy része felfogható egypercesekként is, melyek az online kultúra olvasási szokásait is figyelembe veszik. Az önironikus szituálás pedig még ezeken túl is megnyit néhány csatornát, például Garaczi látásmódja felé.

 

A Bekezdések egy karanténkultúráról szóló monográfiából című Facebook-sorozatod második hullámának befejező részei már felkerültek az online térbe. Mi a terved ezekkel az esszékkel? Várható a Karanténkultúra és járványvilág folytatása?

 

Igen, várható. Kétféle változat is kivitelezhetőnek látszik, az egyik a Karanténkultúra második, bővített kiadása lenne, negyven újabb Bekezdéssel egy harmadik blokkban. Tehát nem újranyomásról van szó, hanem egy kb. 80 oldallal hosszabb anyagról, de olyanról, amelyből rekonstruálható az első kiadás is. A másik pedig egy olyan könyv lehetne, amely csak Bekezdésekből állna, de ehhez még írni kellene egy harmadik negyven darabból álló blokkot. (A harmadik hullám…) Meglátjuk, hogy a kiadóm, Balogh Endre mit szól mindehhez… Még nem konkretizáltuk, ezek az én terveim. Van viszont egy közös pont a két kiadványterv között, egy új borító, amely szintén karanténképből készülne.

 

Min dolgozol jelenleg, és milyen terveid vannak a 2021-es évre?

 

Jelenleg a habilitációs munkámat véglegesítem, mely a járvány első hulláma alatt már elkészült. Ez egy líratörténeti projekt, amely a 20. század végi magyar lírában bekövetkező verstechnológiai paradigmaváltással foglalkozik. A technikai kép megjelenésével az intertextualitás mellett. Hamarosan véglegesítjük L. Varga Péter szerkesztőtársammal az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport monográfiák második kötetét, amely a popkultúrát a komplexitás felől közelíti meg, Réti Zsófia, Nemes Z. Márió, Lapis József és Keserű József ebben a szerzőtársaink. Nagyon régóta várjuk a megjelenését. Az év második felére össze fog állni a következő tanulmánykötetem is, amely a Kaleidoszkóp-könyvek sorozatban megjelenő kiadványaimat folytatja majd. Ezen túl is vannak könyvterveim, melyek például egyetemi kutatásokhoz, vagy régebbi munkafázisokhoz kötődnek, ezekre majd legközelebb visszatérünk. Köszönöm az interjút.

 

 

Molnár Bálint (1994, Ipolyfödémes)

A Selye János Egyetem doktorandusza, zenész.