Körkérdés VII. – 2020 III. (A szerkesztőség válaszol)

Körkérdés VII. – 2020 III. (A szerkesztőség válaszol)

forrás: libreshot.com

 

Arról kérdeztük lapunk online felületének rendszeres szerzőit, hogy mi volt a legmeghatározóbb olvasmányélményük 2020-ban. Utolsó körben az Irodalmi Szemle szerkesztői, Nagy Csilla, Plonicky Tamás, Németh Zoltán, Mizser Attila és Juhász Tibor válaszoltak!

 

Nagy Csilla (1981, Balassagyarmat)

Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. Privát dialektika című kritikakötete 2020-ban jelent meg a Madách Egyesület gondozásában.

 

 

 

 

 

 

Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca (Jelenkor)

Mészöly Miklós: Jelentés öt egérről (Jelenkor)

Macsovszky Péter: Miből készültek és hová tartanak (Madách Egyesület)

Mellár Dávid: Vagy valami egészen más (Kalligram)

 

Meghatározó, egyszersmind megrázó olvasmányélményt jelentett Térey János posztumusz emlékirata; jó volt újra felfedezni Mészölyt az életműsorozat újabb darabja révén; és belépni, beleállni abba a poétikai játékba, amit Macsovszky Péter alakított ki új kötetében az olvasó számára. A legjobban azonban talán mégis az első kötetesekre lehet figyelni, felfigyelni: tavaly számomra Mellár Dávid Szemmel tartva-díjas első kötete volt igazán emlékezetes. Mellár szövegei az intimitáslíra, az erotikus és obszcén költészet hagyományába illeszkednek, a művei fokozott érdeklődést mutatnak a test, a testiség eltérő tétekkel bíró poétikai megfogalmazásai, pontosabban a testről való beszéd lehetőségei és korlátai iránt. Érdeklődése kiterjed a nemiség, a szexus és a testkép összefüggéseire, a természetes testkép felbomlásának, destrukciójának aktusára. Sok esetben arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 21. században (amikor nemcsak a természetes test fogalma, hanem a koherens és harmonikus, szakralizált és sérthetetlen, az identitás számára mentsvárat jelentő testkép is felfüggesztődik) hogyan lehet hitelesen, illúziómentesen ábrázolni az corpus devalválódását. Máshol a szövegei „denaturálják” a testet, annak fogalmát a kasztrátumok, fragmentumok dimenziójában, vagy éppen a külsődleges behatások vonatkozásában teszik hozzáférhetővé. Helyenként a test külső (a férfi és női nemi jellegek, testrészek) és belső (a szervek, a hús) látványának együttes, össze nem illő jelenléte nemcsak a szubjektivitás és önazonosság, hanem az erotika és az obszcenitás fogalmát is dekonstruálja. Különleges vállalkozása, hogy a fenti jelenségek, poétikai technikák teherbírását a Kozmár Klára álnéven írt szövegek révén a szereplíra egy válfaja, a maszkos költészet kontextusában is színre viszi, ezáltal pedig a férfi és a női erotikus/obszcén/intim beszédmód, valamint a férfi és női testtapasztalat elkülöníthetőségét mérlegeli. Ígéretes pályakezdés.


Plonicky Tamás (1990, Királyhelmec)

Író, szerkesztő. Első novelláskötete 2021-ben jelent meg Hugyos malac címmel.

 

 

 

 

 

 

 

Szászi Zoltán: Télig mese


Németh Zoltán (1970, Érsekújvár)

Költő, szerkesztő, irodalomtörténész.

 

 

 

 

 

Rögtön az elején azt a két könyvet szükséges megemlítenem, amelyet szerkesztettem: Mellár Dávid Vagy valami egészen más (Kalligram) című verses- és Plonicky Tamás Hugyos malac (Kalligram) című elbeszéléskötetét. Mindkettő megdöbbentő, testbe, húsba vágó a maga módján: Melláré érzéki filozófiája, Plonickyé minimalista obszcenitása révén.

Továbbá újfent egy párkönyvet említenék, Csehy Zoltán Grüezi! Fél év Svájc és Szálinger Balázs Al-dunai álom (Magvető) című útleírásait, filozofikus útinaplóit. Csehynél elképesztett a verbalitás gazdagsága, érzéki rendszerezőképessége, míg Szálingernél az idő természetéből adódó veszteségélmények feldolgozásának traumája. De nemcsak párja, hanem egymásnak ellentétpárja is e két mű: Csehynél a multi- és transzkulturalizmus (nyelvi) virágba borulása, Szálingernél ellenben a homogenizáló, asszimiláló tendenciák feltérképezése fogott meg.

Most látom, hogy a továbbiakban megint egy kihagyhatatlan párkönyvre kell utalnom, Korpa Tamás A lombhullásról egy júliusi tölggyel (Kalligram) és Sirokai Mátyás Lomboldal (Jelenkor) című, biopoétikai stratégiák mentén értelmezhető versesköteteire – mindkettő variáció a líra legújabb növényforradalmára. Hozzájuk mindenképp kapcsolódik két albumszerű kötet is, Tóth Kinga Írmag/Offspring (Starfol Plusz Kft.) és az Áfra János – Szegedi-Varga Zsuzsanna szerzőpáros Termékeny félreértés / Productive Misreadings (Alföld Alapítvány) kétnyelvű könyvei.

De nem hagyhatom említés nélkül Terék Anna kiváló, Háttal a napnak (Kalligram) című verseskötetét sem, tele a bőr alá hatoló, traumatikus-emlékezetes versélménnyel, valamint Bartók Imre Majmom, Vergilius  (Szépmesterségek Alapítvány) című, kivételes nyelvi erejű kötetét, amely ráadásul Hermann Broch Vergilius ​halála című regényéhez kapcsolódva önkéntelenül visszavezetett tizenéves egykori énemhez. Erdős Virág könyvei a kollektív és egyéni szégyen miatt érintenek érzékenyen, így Hősöm (Magvető) című verseskötete is, Macsovszky Péter versei pedig mindig kitágítják azt, amit a versről gondolok – mint Miből készültek és hová tartanak (Madách Egyesület) című verseskötete.

A irodalomkritikai-irodalomtörténeti könyvek közül talán Nagy Csilla Privát dialektika (Madách Egyesület) című, legújabb kritikakötete, valamint Polgár Anikó: Poszeidón gyöngyszakálla. Görög‒latin intertextusok nyomában, Janus Pannoniustól Weöres Sándorig (Kalligram) című könyve áll hozzám legközelebb. Polgár Anikó esetében a világirodalmi mérték és történeti lépték izgalmas együttmozgását volt tanulságos követni, Nagy Csilla pedig az Új Szóban közölt Penge-kritikáit gyűjtötte egybe, gyönyörű példáját adva annak, hogyan lehet finom, érvényes ítéleteket megalkotni a napi kritika műfajában. Nagyon sajnálom, hogy ez a rovat jelenleg szünetel, nagy szükség lenne a kortárs irodalom értő és éles szemű vizsgálatára.

És hogy a világirodalom se maradjon ki: a kihagyhatatlan John Ashberyt (Önarckép konvex tükörben, 21. Század Kiadó) és Frank O’Harát (Töprengések vészhelyzetben, Magvető) mindenképpen meg kell említeni Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor és Mohácsi Balázs, valamint Gerevich András és Krusovszky Dénes fordításában.


Mizser Attila (1975, Losonc)

Költő, író, irodalomtörténész, az Irodalmi Szemle főszerkesztője.

 

 

 

 

 

 

 

Bereményi Géza: Magyar Copperfield (Magvető)

Egy könyv, ahol a csalódásnak nem volt nagy kockázata.


Juhász Tibor (1992, Salgótarján)

Költő, író, szerkesztő.

 

 

 

 

 

 

 

Számomra 2020 a formáló felfedezések éve. Ezért is muszáj megemlítenem két olyan kötetet, amelyek ugyan nem tavalyi megjelenések, de 2020-ban lettek fontosak a számomra, és szeretném, hogy mások is tudjanak a létezésükről. A legmeghatározóbb olvasmányélményhez Bólya Péter 1986-ban megjelent C-dúr, fisz-moll című regénye juttatott, illetve a Bólyához hasonlóan elfeledett Zimre Péter író-forgatókönyvíró Maár Gyula filmrendezővel közösen jegyzett 1970-es munkája, a filmregényeket tartalmazó Sértődött utazás (ez a műfaj mostanra kissé háttérbe szorult, szerkesztőként magamnak is mondom, hogy jó lenne valahogy kezdeményezni a felelevenítését). A 2020-as megjelenések közül pedig nekem Biró Krisztián Eldorádó ostroma című verseskötete és Bereményi Géza önéletírása, a Magyar Copperfied a legfontosabb.