Sopotnik Zoltán versei

Sopotnik Zoltán versei

Alagi Mihály felvétele

 

Bűnbak ének

Bőrt a bőrért, sót a sóért, törött ablakot
a madárért, ezeket hallom a házunkkal szemközt
lévő erdőrészletből. Szerintem a tömeggyilkos
nyest énekel, egészen félelmetes hangon dörög be
az ablakunkon. Meglepi a bútorainkat is, szokatlanul
ropog a fotelek karfája, a polc és a régi hintaszék.
Még jó, hogy olyan frekvencián történik mindez, hogy
a szomszédok nem hallják. Csak engem akar
elbizonytalanítani, mert látom, amit látok, és egyre
pontosabban. Rög, a szerzetes persze az ő fejét is
megsimogatja, hiába rágja meg testes habitusa szélét,
hiába rágja véresre a tenyerét. A kórházamban
mindenkinek van helye, mosolyog, még ha nyest
a vére, akkor is.

 

Második bűnbak ének

Egyre többet és erősebben imádkozom
itthon: a konyhában, a spájzban, a két
gyerekszobában jólesik. A nyest hírvivői,
a denevérek, az erkélykorlátról figyelnek.
Gonosz frekvenciájukkal zavarják fohászom,
mert látom, amit látok, és egyre pontosabban.
A szomszéd meg átkopog, ha túl hangos vagyok,
néha úgy, mint amikor Glenn Gould vált a zongorán.
Ezért majdnem tisztelem, később el nem átkozom.
A mennyei frontvonal, érzem, jelentősen átrajzolódik.
Ha a zongorista annyira nem is, Bach, a maga módján,
talán tud segíteni. Az itteni front meg maró fejfájást
hoz, és lomha, téves könnyeket.

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/1-es lapszámában.

 

Sopotnik Zoltán (1972, Salgótarján)

Költő, író, szerkesztő.