Faludi Julianna prózája

Marko Slavkovic felvétele

A kinevezés

Már három hete az amerikai elnök antiglobalista agendáját követő kereskedelmi megállapodások várható hatásainak kiszámításán dolgoztak. Még egy hét, és végre szabadságra mehet, feltéve, ha valaki meggondolja magát, és nem kell az egész irodáért szinte egy személyben az egyik pótasszisztenssel együtt felelnie. Olga újra végigfuttatta a lusta szoftveren a képleteket, az elkészült táblázatok így a jelentésbe beékelt linkeken keresztül automatikusan frissültek. Most már csak a szövegben kell összeegyeztetni a számokat a frissült táblázatokkal, amit sajnálatosan nem tud senkire sem bízni. Kávéra nincs szüksége, az esti konyak ígérete minden motiváció közt az egyik leginspirálóbb az este hét utáni iroda hűvös légáramlatában. Lekapta válláról könnyű kardigánját, amelyet a klíma miatt tartott mindig a székén, és elkezdte pásztázni a sorokat. A kinti kánikulához igazított ujjatlan selyemblúzából kilógó karján enyhe libabőr szaladt végig. A kiszúrt számokat javította, majd újra rákeresett a főbb összegekre, hogy a tökéletesen elvégzett munka magabiztosságával nyomja meg a send gombot.

A közeli pláza bárjában ülve Olga megállapította, hogy a régi vonalainak vége. Épp elfért a magasra emelt, kicsi, kerek ülőkén, a bárszékre való erőltetetten könnyed felkapaszkodás hadművelete kisebb bemelegítő gyakorlattal ért fel. Gyors fejszámolást végzett a héten elfogyasztott kalóriákról, és az elvégzett feladatok súlyozásával hozta összhangba a vágyat, hogy egy egész hamburgert pusztítson el némi salátával kiegészítve. A hamburgerhez sült krumpli is volt házi kecsappal, ami kihagyhatatlanul szemtelen ajánlatnak tűnt, főleg ha az ember megivott hozzá egy sört is. Az étlapból felnézve, egy-egy étel látványának reményében, körbepásztázta az asztalokat, és ahogy kissé rézsútosan oldalra fordult, ceruzaszoknyája a derekába vágott, a hasa előre domborodott, és szinte biztosan láthatóvá váltak a hátsó oldaltáji hurkák is, amit az ujjatlan selyemblúz merész kivágása volt hivatott kétségbeesetten ellensúlyozni. A felismerés fájdalmas volt és bosszantó.

Végül, miután az egyik asztalnál egy felesleggel nem küszködő férfi is hamburgert evett, és vele szemben az esti edzése után salátát majszoló barátnője is beletorkoskodott a szalmakrumpliba, Olga rendelt magának egy adaggal. Nem, instaképet egészen biztosan nem készít róla. Kis pohár sörébe meredve, gondolatban még egyszer ellenőrizte a táblázatok helyességét. Nemsokára a pincér elétette a halomba szerkesztett ételt. Szemben két férfi a szomorú szendvicse felett irigy tekintetekkel nézte Olga tányérját. Micsoda sikk ilyenkor egész tányérnyi valamit enni. Olga tökéletesen érzékelte a két férfi minden rezdülését. Még az is eszébe jutott, hogy korábban a közömbösség fátyla alól izgatottan vizslatta, ki figyel rá. Az adatvizualizáció csillogó térképeként jelentek meg fejében a válások és megcsalások, a magány, a vágy, a lemondás és a vadászösztön színes erőterei a kíváncsi, szemlélődő, vágyakozó, bambuló tekintetek között. Azon töprengett, hogy vajon bárban ismerkedni milyen következményekkel járhat: a legnagyobb valószínűség szerint a társalgás lezárta után különböző célpontok felé haladnak majd, így a személyesebb beszélgetések lehetősége kizárt. Senki nem érkezik egyedül, ha mégis, akkor a pultosokkal és a pohárral beszélget. Boldogan ette meg a következő falatot, érezte hasa újonnan szerzett hajlatait, duzzadó mellének feszülését. Új izgalmat teremtett saját burjánzó testének eddig ismeretlen esztétikája. A két szendvicsmajszoló időnként irigykedve figyelt: még mindig nem rá, hanem a tányérjára. Egyikük némi meglepetéssel kevert kárörömmel nyugtázta, ahogyan Olga az elejtett villája helyett egy újat kért.

Olga édes kimerültséggel zuhant ágyába, hogy átadja magát az éjszakai tárgyalássorozatnak. Ilyenkor a szervezeti ábra különböző helyeit elfoglaló főnökök és beosztottak vitatkoztak, ármánykodtak, volt, aki egyenesen beolvasott neki, erre legtöbbször azonnal felriadt, vagy ami még rosszabb, szövevényes cselszövések vették kezdetüket, amiket Olga nem értett, csupán az utána megmaradó, fojtogató érzést, hogy szólna ő, de a torkán nem jön ki egyetlen hang sem, hiába artikulálja a mindenféle irodai konfliktus esetére tökéletesen megfogalmazott válaszokat. Ma a számok pereltek vele, az egyik 15,6%-ról indokolatlanul ugrott 19,8%-ra, ami botrányba sodorta a jelentést, hiszen ez utóbbi a „szinte egyötöde” kategóriába tartozik. Olga kisöpörte arcából az összekuszálódott vörös hajtincseit, és megszámolta a kezén az ujjait: mind a húsz megvolt. Megnyugodott, ez a módszer mindig bevált, visszarántotta őt a jelenbe.

A klimatizált légáramlatban szomorúan bólogató fikusz egy ráragasztott Post-ittel üdvözölte másnap az irodában. Közvetlen főnöke hirtelen nyaralni ment, abban a reményben, hogy a leadott jelentés két hétig kitart, addig csak nem lépnek komolyabbat a kereskedelmi szerződések iparági szintű bontásában a jelenleg még nem tárgyaló, csupán sajtóüzeneteket kiadó felek. A fikusz sértetten dobta le magáról a narancsszínű cetlit, és szomjasan itta a tegnapról megmaradt palackozott, enyhén szénsavas ásványvizet, amit Olga a főnöke asztalán talált. Az elvégzendő feladatok kiszervezésére, azaz hatékony munkaszervezéssel való megoldására nem volt túl sok remény, ezért korai ebéddel ütötték el az amúgy zsúfoltra tervezett munkaidőt. Öten indultak útnak, a nagyfőnök is velük tartott, így Olga magas árfolyamú belső információk megszerzésére állítva át magát szorosan a nagyfőnök közvetlen közelében haladt. Ahogy elnézte az előtte lépdelő, alig harmincéves kolléganőjét szőkített hajával és a rövid, derékig érő felső által felfedett kisportolt fenekével a frissen nősült, amúgy zárkózott, de most élénken magyarázó kollégája mellett, megértette, hogy hiába az évek alatt kidolgozott cinikusan elmés, tréfás mondatok, hiába a pörgős asszertivitás, vagy a kacér és sejtelmes, mégis nyitott magánéletére való leplezetlen célzások, hiába az alakja maradványait hangsúlyozó trendi ruhadarabok, ezt a csatát elvesztette. Itt az ideje más fokozatba kapcsolnia, és a gátlástalanság egészen új, eddig nem ismert horizontjait megcélozva, a fiatalok zabolátlan életerejét a formalitás zubbonyából kiszabadítva saját maga köré kell állítania. A szolgálati idő lejárt, mostantól az erők összegzésével saját szolgálati alanyait állítja csatasorba. Ehhez természetesen szüksége van az öreg harcosok támogatására, akik éppen benne látják a következő generáció hullámát, amelyre támaszkodva még megőrizhetnek valamit abból, ami szerintük hatalmi pozíció formájában jár nekik. A nagyfőnök jó alanynak bizonyult, így a közepesen kellemes ebéd élvezetes társalgássá emelkedett, és kávézással folytatódott. Olga pontosan tudta, hol végződik a háromgyerekes apák munkamániája, és hol kezdődik a felszabadult vitorlázás minél felhőtlenebb élvezetének ígérete. Csak finoman, metaforikusan rá kellett lépnie a főnök bőrcipős lábára, mint a pókerasztal alatti diszkrét játszmájában.

Egy héten belül megkapta a kinevezést és a nyári szabadságtervének a módosítását is. A fejszámolás gyorsan ment, sokkal többet spórol idén, ha nem utazik el két hétre az óceán közepére medúzát fogni, hanem Brüsszelbe megy az új projekt miatt. Finom, savanykásan kesernyés, olyan, mint a nyolcvankét százalék kakaótartalmú csokoládé málnás beütéssel – ízlelgette új pozícióját, amely mostantól egy nyolcfős csapat irányítását jelentette. Mély, fanyar íz, c-vitaminos fordulat. A nyolcból öt használható, a másik hárommal szövetkezni lehet, számítgatott lázasan Olga. Már az antiglobalista politikára adott válaszlépések hatásait vizsgáló tanulmány is háttérbe szorult, hiszen ezúttal a számításokat másra bízhatja.

Az íróasztal fiókja kegyetlenül gurult rá az ujjára, Olga finoman felszisszent, majd fehérre vált arccal folytatta a megbeszélést kollégájával. Helga leplezetlen kárörömmel mutatott rá a kivonatolt statisztika főbb soraira, fényesre lakozott ujjai lehulló cseresznyéknek tűntek a papíron, miközben sorról sorra haladt. Amikor a főosztályvezetői irodába belépett, Helga alaposan végigmérte Olgát, majd tüzetesen pásztázta végig tekintetével az íróasztalát, és leült vele szemben. Ne gondold, hogy engedem, hogy bármibe is beleszólj, villogta Olga telefonját fixírozó tekintete, amivel az üzenetekbe próbált bepillantani. Olga félretette a telefont, Helga szemébe nézett, és néhány tőmondattal elmondta a kifogásait, majd Helga eddigi érdemeire való tekintettel megbízta egy nagyobb projekt előkészületeivel. Helga gyanakvása nem csillapodott, de a támadó gesztusok kisimultak, és tapasztalt játékosként takargatva arcán az elégtételt, hogy a nagy projektet megszerezhette, büszkén kivonult az irodából.

A nagy megbeszéléseket a kistárgyalóban tartotta, csapatának fele éppen a családi élet nevű programot futtatta valami vízparti nyaralóban, vagy fesztiválról fesztiválra reptette „yolo énjét”. Kristóf egyenesen egy furgon csomagtartójából érkezett, amelybe minden hétvégén beköltözött, hogy bejárja vele a Káli-medencét. Felmérve bőrének aranyló barnaságát és virágzó férfierejét, Olga úgy döntött, hogy távol tartja kolléganőitől, és inkább a nehezebb ügyfelekre állítja rá. Nem kívánt elfojtott zokogásokban áztatott, elrontott jelentéseket Kristóf napszítta erkölcsei miatt. Azt persze nem tudta elkerülni, hogy Kristóf és az unalmas férjével szelfizgető Enikő éppen egy medencében találkozzanak. Pontosabban Enikő egy sellő kacérságával integetett a vízből a parton ülők felé, míg Kristóf tükrös napszemüvegében Enikő fehér bikinijét figyelte. A parton ismerték csak fel egymást, de addigra Olga minden munkahelyi óvintézkedése megbukott, így a következő megbeszélések izzó levegőjében több hatásszünetet és kérdésblokkot kellett beépítenie a szakmai figyelem megtartása érdekében.

Ezer szilánkra tört a kád széléről lebillent pezsgőspohár, Olga egy kertétterembe sietett vacsorára. Kikerülte a szilánkokat, majd selyemruhába csúsztatta kikerekedett testét, és ajtót nyitott. A szomszéd kereste valami beázás miatt. Túlcsordult lefolyó és bontott fürdőszoba képei vegyültek a képletbe, amit Olga rövidre zárt, miközben a cipzárt ráncigálta fel a ruháján. A telefonjára pillantott, a nagyfőnök nézett vissza rá, egy vitorláson pózolt, lebarnult karjával kapaszkodott, cserzett arcán mosoly, a fotó alatt munkakérdésnek álcázott retorikai fordulatok. Olga kimérten válaszolt, miközben a szilánkokat gyűjtötte össze. A brüsszeli út közelgő időpontjáról váltottak még néhány szót, majd a férfi eltűnt a horvát horizonton. A vitorlás képet a nagyfőnök joviális hangulatának tudta be, mégis olyan érzése támadt, mintha valamiféle tartozása keletkezett volna.

Ami az otthoni tükörben szépen ívelő, ízlésesen megkomponált képet mutatott, az egyszer csak túl rikítónak, kihívónak látszott a sápadt, hátradőlt házasságok tükrében. Úgy festett, mintha ő a táncparketten maradt volna, és már reggel hét óra van, csatakosra izzadt, míg a többiek lekonyuló orral a következő számonkérésre magolnának. A párok az elmúlt tizenöt év teljesítményét mutatták be könnyedén összegezhető módon, a gyermekekbe helyezett invesztíciók, a vásárolt ingatlanok és a kapcsolódó beruházási munkák, valamint az autóik műszaki paraméterei mentén. Olga a fejében elrendezett grafikonból leolvashatta a következő tizenöt évük háztartási gazdasági trendjeit, illetve azzal mulattatta magát, hogy sokkokat helyezett el a rendszerben, amelyek a családi élet megbontását, így a gazdasági egység esetleges felbomlásának költségeit eredményezhetik. A vacsora jobban elhúzódott, mint tervezte. Nevettek Olga viccein, a harmadik bor után a férjek elismerték Olga frizurájának természetességét és ízléses öltözékét. Nem, nincs gyereke, tudta mindenki, de valamelyik férj, aki ezt nem érzékelte, mégis megbukott a diszkréció vizsgáján. Nem, nem ment férjhez, boldog párkapcsolatban él, és ez pontosan megfelel minden igényének, majd szól, ha meglesz az esküvő időpontja, hazudta, hogy még inkább lehervassza a ráncait vizsgáló szánalmas tekinteteket. Néhány poén után, hogy ne keltsen feltűnést, Olga könnyedén beleszúrta a beszélgetés fonalába a kinevezését, majd illedelmesen elköszönt, a másnapi teendőire és a közelgő utazására hivatkozva. Otthon ledobta magát a gépe elé, de a betűk összekuszálódtak, és a bútorok zegzugaiba ivódott nyávogást hallott. Két éve nem volt már meg, mégis a macskaeledel után nyúlt a konyhában. Egész éjjel forgolódott, gyötrelmes éjszaka volt, Olga azt álmodta, hogy gyermeke születik. Amikor felriadt, hiába kereste, nem emlékezett az érzésre, csak arra, hogy az a kisbaba a karjában van, hogy az övé, és tudja, hogy kisbabával álmodott. Mielőtt jelnek tudná be, vagy üzenetnek, vagy bárminek, Olga bevallotta magának, hogy szexuális viszonyba került a gépével.

A reggeli forgatag kellős közepén érkezett meg a városba. A meetinget a kinti partner nyitotta meg, egyben ő volt az első előadó is. A kellően semmitmondó bevezető fordulatok után következett Olga. Staccatóban beszélt, világítóan hófehér ingének nyaka tövében egy kis kő csillogott. Amikor megnyomott egy-egy mondatot vagy szót, a fejét oldalra fordította, és megcsillant a hajában a dísz. Olga gesztikulált, kiállt a pódium elé, a közönség senkiszemébe nézett, vibrált, akárcsak a képek a diákon, amiket kivetített. Az őt figyelő német partner a kávészünetben azonnal odament hozzá, és mosolyogva mesélt neki saját központjának projektjeiről. Olga látszólagos szerénysége mögül elővette tájékozottságát, majd bezsebelte az elismeréseket, amiket az ebédszünetben kapott.

Este egy brüsszeli kocsmában ült a Grote Markt mellett, a pincér magas homloka gyöngyözött az igyekezettől, éppen másodszor keverte össze az asztalokat és az italokat, amikor felhívta a nagyfőnöke, aki egy müncheni tárgyalás után döntött úgy, hogy csatlakozik hozzá Brüsszelben. „Nincs hol aludnom”, mondta, „elfogyott az összes szállás”. Olga szemöldöke a magasba szökött, majd elmondta, pontosan hol lesz a vacsora. A nagyfőnök hamar megérkezett, és a sör fölött búgta Olga fülébe, amíg megérkeztek a partnerek: „ameddig nyitva van, addig a kávézóban leszek, azután elbújok a szállodai lobbiban, mintha csak várnék valakit. Éjfél után kimegyek a vécére, és magamra zárom az egyik ajtót, lehajtom az ülőkét, ráülök. Kétrét görnyedek, előre hajolva próbálok aludni, azután hátradőlök, a lábamat kinyújtom, így akár negyven percet is tudok aludni”, mondta, majd  Olga fedetlen karjára rajzolt egy finom kérdőjelet. Olga közben a pincér feje felett a kis puttót karjában tartó Máriát nézte a falon. Az üzleti vacsora alatt Kelet-Európa gazdaságtörténeti örökségét és a világkereskedelemben elfoglalt helyét tárgyalták meg a partnerekkel. Olga elemében volt, ország- és iparág szintű statisztikai adatokkal támasztotta alá érveit. A kis puttó a falon közben a lazacos tányérjába bámult. A társalgás fordulatot vett, és a további együttműködések reményében tárgyszerűvé vált. Vacsora után taxit fogtak, és Olga szállodájához hajtottak. Olga felment az egyágyas szobájába. „Szeretlek”, hányta a szállodai lepedőre a nagyfőnök a telefonon villódzó üzenetben. Persze, gondolta Olga, hiszen kineveztél. Reggel ceruzakosztümébe bújt, és látogatást tett a partnerirodában. A nagyfőnök kialvatlanul jelent meg, de minden jel szerint ágyban hajtotta nyugalomra a fejét.

A melltartó a hátába hasított, még mielőtt a felszállásnál alkalmazott meditáció alatt tetőtől talpig „szkennelte” volna végig a testét. Amint felvillant a zöld emberke a gép végében, kicsatolta magát, lábát kényelembe helyezte, és kinyitotta a gépét, hogy szeretkezzen a táblázatokkal. Fogalma sem volt, hogy bort kérjen, esetleg egy kávét, avagy egyiket sem a talicskát felvonultató légikísérőktől. Haza akart menni. Úgy döntött, megfeszíti magát még egy kicsit, ha már így be van pörögve, és ki- belépeget magába. Nem, nem lesz az a lúzer, aki ilyenkor nyugtatja magát. Micsoda tévedés lenne most hátradőlni valami álalvással, belesüppedve a szánalmas agymentességbe. Mint az a kopasz férfi, aki észrevette, hogy figyeli a fáradtságban való vergődését. Olga nem fog vergődni, csak használni az agyát. Van még egy ötezrese, amiből bármit vehet. Csupán az a gond, hogy kávét is meg alkoholt is sokat töltött már aznap, lazacot böfög, és nem bírna most egy szerzőt, egy könyvet, egy újságot sem elviselni. Az embernek legyen tartása, nem aludhat egy esti gépen, mint az a tátottszájú szemüveges ott a hátsó sorban. Nem érdekes, innentől fogva a taxiig biztosan elvergődik majd. Hazamegy, és jön a kemény munka, tudta, hogy a nagyfőnök akár vegyi fegyvereket is be fog vetni, hogy bosszút álljon az elutasításért. Akkor majd újrakezdi. Megint. Nincs ingatlana, se gyereke, mint a sápadt pároknak a kertétteremből. A nagyfőnök a párizsi gépre ült fel a délelőtti megbeszélés után, és nélküle intézte a következő nagy projekt technikai részleteit. Kialvatlanságát gyakorlottan leplezte, a búcsút rövidre zárva ült be a taxiba. Olga tudta, hogy a férfinak több ismerőse is van a városban, többek közt az előző barátnője, aki az egyik globális cégnél volt középvezető, és akivel évek óta szigorúan üzleti magánszálak fűzték őket össze. Olga a késő esti járatig még betért néhány csillogó üzletbe, majd felszállt a reptéri buszra.

Kell egy hatalmas szerelmeskedés, lüktette a lábujjában a ritmus. Igazán nevetséges korlát, hogy különböző irányba tartó gépek választották el őket a férfival, aki a reptéren bámulta, majd lelépett Roma Fiumicinóra. Elfogyott a türelme ezekhez a korlátokhoz, a ki-besétáló szemtelenséghez. A teste nem egy elszalasztott gép. Kurva jó test. Nem a formája miatt. Sem a bor miatt, amit most meg fog inni. Sem a kinevezés miatt. Azért jó a teste, mert zenét hallgat. Csak egy kurva jó test tud így zenét hallgatni. Olga a lányokat nézte, akik söröket meg Nescafét osztogattak talicskáról. Feszült rajtuk a ruha, de egy porcikájuk sem mondta azt, hogy nyakkendő. Mégis vágyakozó tekintetek tapadtak rájuk. A lány egyenruhája alatt  kirajzolódott a bugyi. Olga hátrafordult. A férfiak a C és az F sorban mind a bugyit bámulták. Olga levetette a cipőjét: „Egy vörösbort kérek szépen”, „Egyet? A másodikat féláron adjuk most, akciósan”, mosolygott hibátlanul a lány. „Köszönöm, egy pont elég lesz”, nevette el magát Olga. „Kártyával fizetek”, tette hozzá. Ki tudja, mire költ, kávékra, borokra, ruhákra, a ceruzakosztümére, amit nem ilyen nyíltan bámulnak, mintha talicskát tologatna egy repülő közepén, hanem statisztikai elemzések mögé rejtve, kizárólag a magasabb beosztásban lévők… Ezt a háborút meg kell nyerni, gondolta, és rendelt még egy bort.