Majláth Ákos versei

Hervinsyah Kusumanagara felvétele

Damil

Ott akarok lenni,
amikor papírsárkánnyá változol.
Megijedni, hogy egy infarktus
hirtelenségével ragad el a szél.
A damilt erősen az ujjaim köré tekerni.
Szorítson a távolodás.
Szélcsendben szaladni veled,
nehogy földet érj.
Hozzászokni a rajzolt mosolyodhoz,
miközben egyre apróbbnak látlak.
A nyakamat kitörve nézni az égre.
Beismerni, hogy nem vihetlek
magammal mindenhová.

Ajándék

Hosszú órákig bámultam a kertünkben legelő őzet.
Ő az egyetlen itt, akit még szeretni tudsz.
Azt mondtad, sosem bocsátanád meg,
ha lelőnék egy védtelen állatot.
Kénytelen voltam megfojtani.
Gyenge volt, mégis makacs.
Rád emlékeztetett.
A húsát eladtam, hogy virágot vegyek.
A fogason egy bőrkabát lóg.
Kemény tél jön, nem akarom, hogy fázz.

Majláth Ákos (1996, Nyíregyháza)

Egy kicsi faluban, Apagyon nevelkedett. Jelenleg gyermekpszichológusként dolgozik Budapesten.  Verseit és novelláit közölte a Hévíz, A Vörös Postakocsi, a Helikon és a Rost. Kedvenc állatai a teknősök. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének.