Sam Riviére versei – André Ferenc fordításában

Temetőbarátok

Olyan hosszú volt a lista
Hogy elfelejtettem mit is sorol
És kezdtem azt hinni hogy egy irodalmi folyóirat közreműködőit olvasom fel
A szerkesztés illatozó rétegein
Átszűrődő emberi szennyet
Bizonyos értelemben meghalsz amikor kiadod az első köteted
Mondta senki az égvilágon
Könyvesboltok hatalmas asztalai között ólálkodó sápatag kísértetek
Osztják szét egymás között a merlot utolsó rubincseppjeit
És emaileket gyűjtenek a havi körlevelükhöz
A városuk kávéházak és árcsökkentett pincék kollázsa
Nézd csak mindegyik a háta mögött cipeli
Az utolsó könyvét
Amire szigorúan tilos ránéznie
Könnyű tábláikat falhoz támasztják
Hogy címük alatt aludjanak el
Egy napon csontvázként ébrednek majd
S nem bírják letépni a halál celofánját!
És miután megmászták a gondosan halomba rakott elköltött perceket
Minden költő lelke leül és lábait hintáztatva
Visszatekint első publikációjára
Mintha egy másik árny összetévesztené olvashatatlan sírkövét
Saját enyészetének útjelző táblájával
Mely türelmetlen csecsemők fognyomát viseli
Kopott majdnem teljesen elmosódott Perpetua
Egy parányi cselekményben amit
Holtak válogatott körömdarabkáival töltöttek ki

Az új normális

Későn ébredek egy újabb iskolai mészárlós álomból
Első dolgom ellenőrizni a rangsort
Mert ilyen a rítus
Oldalamhoz szorítom a telefont közben alszom mint a vízfolyás
Vagy mintha áldást osztanék
Reggelente okkult jeleket rajzolok a kávégépre
Érzem ahogy irdatlanul remeg bennem
Valami amit épp kettéfűrészelnek
Ahogy vörösödni kezd a kávém
Észreveszem hogy az álmomból játékot készítettek
Ahol a földben feketén ragyog föl a vér ha ásol egy kicsit
A gond a terjesztés volt
Olyan halványan szórni szét a vért a lakosság között hogy észre se vegyék
Földalatti csőrendszerekben és rozsda alatt
Áldd meg ezt a folyót
Áraszd el vérrel
Mint Szt Ferenc egy sebzett verébbel
Kezemmel jelet rajzolok a telefonom fölé
A tömérdek foltos lambéria között

Tudatosság

Egyik barátom rövid videókat kezdett küldözgetni üres falakról háttérben mániákus nevetésével
Nem egészen nyár
És a Starbucksban zokogva
Rögzítetted a májusi tüntetéseket
Elkeserítő eredményekkel
És voltak még reményeink egy késő
Könnyű korszakra
Még ha többségük már most is úgy élt mint kárhozott celebek
Diszkrét épületekbe rejtőzve
Hajszálnyira művészi barbárságok elkövetésétől
A kanál úgy nézett ki mint egy tál étel címe
Távozó központom örökségét izzadtam
De mind levertek voltunk
A sápadt évtizedben
Néhányan azt mondták hogy az elvontság menthet meg
Újdonságnak nevezték ami elég vicces
És erős szelekben gyűltek össze egy híres DJ hegyi villája előtt
Amikor lepihent a nap
És a hárpiák kiröppentek az éjszakába…
Nem akartad hogy megöleljenek
Amíg közre zárt minket ez a maraton
Te is mint mindenki a nyomasztó rádöbbenéssel birkóztál
Hogy a mi időnk lejárt
És én ketté
szakadtam
Az üres derű újrahasznosított perceinek rendelése
És a nevünket kórusban kiáltó baristák között

Tudatos leválasztás

Mindennap ugyanazt a ruhát viselem
Mert alapvetően mindennap ugyanúgy érzem magam
Néhány egyszerű köpeny pont jó lesz
És sok sikert hogy ebben az időben térerőt találj a Sínai-hegyen
Egy barátom szerint a lehetőségek olyanok mint egy cég
Korlátozott hozzáféréssel
De faszom bele én a kódokat akarom
Az érzést amikor jövök le a hegyről s mindkét zsebemben
Egy-egy telefon a legújabb frissítésekkel
A megosztás teljesen passzív-agresszív dolog
Ebben tényleg hiszek
De nagylelkűség tölt el amikor kamu tabletjeiteket zúzom szét a bronz darabkákért
Még ha a képek el is szomorítanak
Profitálhatok abból
Ha egy cég elhagy titeket
Az iPhone-om egy költői eszköz
Kapcsolatokat szakít meg
És eloldja számtól a nevet
André Ferenc fordításai