Louise Glück verse: A hódolat mítosza (Szili József fordítása)
Kép: theguardian.com, wikipédia, Mandy Kerr
A hódolat mítosza
Midőn Hádész elhatározta, hogy ezt a lányt szereti,
felépítette számára a Földnek egy másolatát:
minden ugyanolyan, köztük a mezők,
de hozzájuk tett egy ágyat.
Minden ugyanolyan, beleértve a nap ragyogását is,
mert túl kemény sor volna egy ilyen fiatal lánynak
hirtelen jutnia a fényből koromsötétbe.
Fokozatosan, vélte, mutatja be az éjszakát,
elébb a levélárnyak repdesését,
majd holddal, csillagkoszorúval,
majd holdtalan, csillagkoszorútlan.
Perszephoné lassan megszokja, vélte,
s végül majd megnyugtatónak találja.
Földmásolat,
de nem volt benne szerelem.
Nem kell-e mindnyájunknak szerelem?
Kivárt sok esztendőt,
építette a világot, nézte
Perszephonét a mezőn.
Perszephonét, az illatot érezni, ízt ízlelni tudót.
Ha van valamilyen étvágy, vélte,
az valamennyivel felér.
Nem úgy van-e mindenki, hogy érezni szereti éjjel
a szeretett testet, ami iránytű és egyben tájoló,
hallgatni: nyugodt lélegzése súgja,
élek, ami azt jelenti:
te is élsz – élsz, mert engem hallasz,
itt vagy velem: ha egyikünk fordul,
vele fordul a másik is.
Ezt érezte a sötétség ura,
amikor a világra tekintett, amit
Perszephonénak alkotott. Sokszor eszébe jutott:
ott minden szagtalan, és nincs ennivaló.
Bűn? Terror? Szerelemféltés?
Ilyenekre nem terjedt ki a képzelete.
Ilyet szeretők sem képzelnek soha.
Álmában tűnődik: minek nevezze ezt a helyet.
Elébb úgy véli: Új Pokol. Utóbb: A Kert.
Végső döntése:
Perszephoné leánysága.
Halvány fény lebben az ágy mögött
a sík mező fölé.
Karjába veszi őt,
szólani próbál: Szeretlek, semmi sem érhet téged.
De arra gondol: ez hazugság,
s végül így szól: Halott vagy, semmi sem érhet téged.
És úgy érzi: kezdetnek
ez ígéretesebb és igazabb.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/4-es lapszámában.
Louise Glück (1943, New York)
Amerikai író, költő. 2020-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
Szili József (1929, Budapest – 2021, Budapest)
irodalomtörténész, költő, a Miskolci Egyetem professor emeritusa.