Nagy Hajnal Csilla: Április. Nyelved helyén a szavak

– Ezt a kérdést nem értem.

– Azt mondtad, hogy utólag nézve kegyetlen túlzás volt azt állítani tavaly nyáron, hogy szerelmes volnál Pete Davidsonba.

– Igen.

– Na, a kegyetlenségre gondoltam. Hogy az kire irányult? Mármint, kivel szemben volt kegyetlen az állítás?

– Óh… hát ezért nem értem a kérdéseidet, mert túl jók. Nem merem őket érteni.

– Ezt azért már egy ideje megtanultam. Hogy hogyan térsz ki a válaszadás elől. Nem mondom, hogy nem ügyesen.

– Nem térek ki, csak nem válaszolok. Nem tudom. Mondjuk Pete Davidson anyukájával szemben?

– Mi köze ehhez Pete Davidson anyukájának?

– Semmi. Ezért kegyetlen.

Csend.

– Nem érzed néha úgy, mintha a beszélgetéseink túlságosan berekednének az időbe?

– Hogy tud valami… nem berekedni az időbe?

– Ezért használtam a túlságosan szót, mert bizonyos fokú berekedés egészséges, de legalábbis elkerülhetetlen, csak… várj, megpróbálom máshogy. Néha, amikor telefonálunk, úgy érzem, hogy azalatt mi nem haladunk az idővel, mondhatni kilépünk az időből.

– Szóval azt, hogy megpróbálod máshogy, úgy értetted, hogy a teljes ellentétét állítani az eredeti tételnek?

– Ne ezen rugózzunk.

– Én valami mást vetnék fel. Vagyis, jobban mondva, összekapcsolnám ezt valamivel, amit én érzek, és meglátjuk, mi sül ki belőle. Én időnként nem tudom megállapítani, ki is beszél tulajdonképpen, mármint hogy éppen melyikünk mondott valamit.

– Utólag?

– Utólag, közben, előre, bárhogy. Ez már eleve kapcsolódik az idő-elméletedhez, de nem is erre akartam kilyukadni. Mi alapvetően két magányos ember vagyunk, a szó legszebb értelmében… igaz?

– Abszolút.

– Na, néha, miközben beszélgetünk, úgy érzem, hogy mi egy magányos ember vagyunk.

Nevetés.

– Az azért elég olcsó megoldás lenne az életünkre, nem gondolod?

– Ez a megoldás akkor sem érné meg, ha ingyen lenne. Nem is akarok vele semmit megoldani. Nincs is mit megoldani.

– Ha jól értem, téged ismerve, most azt szeretnéd, hogy ez a két érzés, ez a két elméletféleség azáltal legyen megválaszolva, hogy kimutatjuk a kettő közötti kapcsolatot.

– Öhm… ebben lehet valami ugyan, de nem biztos, hogy a mi dolgunk kimutatni a kettő közötti kapcsolatot.

– Senkinek sem a dolga. De meg lehet próbálni. Szóval, tegyük fel, hogy mi egy ember vagyunk. Őszintén szólva ez valóban sok mindent megoldana, de ezt most hagyjuk. Amennyiben mi egyetlen ember vagyunk, a beszélgetéseink nem az úgynevezett valóságban történnek, tehát valóban kilépnek időből és térből… és ezzel a kilépéssel rekednének benne?

– Nem kell mindent mindennel összekapcsolni.

– Semmit nem kell semmivel  összekapcsolni,  de találhatunk benne némi vigaszt, úgymond.

– Úgymond.

Csend. Öngyújtó. Sóhaj.

– Felmerült bennem valami, ami lehet, hogy hamarosan megvalósítható lesz, és szeretném felvetni neked.

– Jó, aztán mesélek valamit Britney Spearsről, szólj rám, hogy ne felejtsem el.

– Természetesen. Szóval úgy látom, és az otthoniak is úgy látják, hogy hamarosan lenyugszik annyira a helyzet, hogy már legyen értelme és módja hazalátogatni.

– Mióta is nem voltál otthon?

– Tavaly nyár óta. Te?

– 2019 karácsony.

– Hú. Volna viszont egy javaslatom. Mert persze nagyon szeretnék már hazamenni egy kicsit, de tudom, milyen nehéz lesz a kontraszt, ez a hirtelen váltás, az emberek, minden. És arra gondoltam, hogy mielőtt hazamennék, előtte, úgymond titokban, meglátogatnálak téged. Vagy te engem, ahogy tetszik.

– Érdekes ötlet. Nagyon érdekes. Az is kiderülne végre, hány magányos ember is vagyunk mi tulajdonképpen.

– Igen, akár az is, vagy nem derülne ki, de mindenképpen érdekes.

– És vannak járatok?

– Vannak, egyenes járatok innen hozzád, innen haza, tőled haza. Nem sok, de van.

– Eddig eszembe sem jutott, hogy haza tudnék menni. De igazad van, és tényleg sokat segítene előtte egy ilyen út.

– Britney Spears.

– Igen. Szóval van ez, mert követem Instagramon, hogy bármit posztol, a kommentek mindig megkérdőjelezik, tényleg ő posztolta-e, és leginkább, hogy tényleg most készült-e a fotó vagy a videó. És a minap láttam, hogy arról tett fel egy rövid videót, hogy megkapta az oltást, és hogy bár sokan azt mondták, fájni fog, neki egyáltalán nem fájt, és teljesen jól van. Pár másodperces az egész videó, megnéztem vagy hatszor, és teljesen meg voltam tőle hatódva. Nem tudom, hogy miért. A végén adnak egy pacsit egymásnak a fiújával, az a kedvenc részem.

– Hát ez nagyon kedves.

– Persze ettől még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ő kezeli ezt a fiókot, úgyhogy mindig van valami nyomasztó is ezekben a posztokban. De valahogy mégis megnyugtatott ez most egy kicsit.

– Főleg a pacsi, ugye?

– Igen, talán főleg az. Ezek a mozzanatok érdekelnek mostanában. Amikor Britney Spears belecsap a fiúja tenyerébe. Amikor Pete Davidson elneveti magát egy jelenet közben. Amikor Richard Ayoade… bármit csinál, igazából. Szóval… igen. Nagyon örülnék neki, ha meglátogatnál.