Peter Pečonka: A somorjai szent mészáros és más történetek

Hogyan változtatta meg a GPS a gerillák életét?

(első interjú a Fekete Farkassal)

(próza Vályi Horváth Erika fordításában)

Először is elnézést kérek, amiért így meztelenre vetkőztetve, bekötött szemmel hoztuk magukat ide. Ez az önök és a mi biztonságunk érdekében is szükséges. A nyomkövetők miatt. Igen, pontosan, ahogy mondják. A GPS megváltoztatta a partizánok életét. Ez lehetne akár a cikk címe is: Hogyan változtatta meg a GPS a gerillák életét és halálát? A gerilla jobb kifejezés, mint a partizán, ugye? Sokkal trendibb.

Gorilla, hozz már nekik pár rongyot, ne álljanak itt csupasz pöccsel!

Amikor Gorilla benyúlt mutatóujjal a fenekükbe, nem szerelmi előjáték volt, hanem a nyomozás része. Bár, ahogy elnézem ezt a szőkét, valószínűleg örülne az előjátéknak. Bocsi, ezek csak politikailag inkorrekt poénok.

A szemüvege? Nem, most nem adjuk vissza. Tudja, hányféle technológiai szarságot szerelnek egy ilyen szemüvegbe? De amikor a fiúk majd elviszik innen, Gorilla visszaadja az összes holmijukat. Nem veszik el semmijük, ezt garantálom, Gorilla fejével kezeskedem! Bár cigány gerillacsapat vagyunk, nem vagyunk tolvajok.

Szóval térjünk a lényegre! Tehát önök azt állítják, hogy brit újságírók, igaz? És véletlen, hogy mindkettőjüknek szlovák a neve és szlovákul beszélnek. Talán a brit iskolákban kötelező a szlovák?

Azt hiszik, akármit beveszek? Azért, mert cigány vagyok, már buta is vagyok, ugye? Mint a viccekben? A buta cigányokról szóló szlovák viccekben. Azelőtt fekete polgárnak hívtak, aztán romák lettünk, majd integrációs problémákkal küzdő csoport, ma megint cigányok vagyunk. Romából cigány, polgárból problémás csoport.

De most már térjünk a tárgyra: kifélék, mifélék maguk? Na persze, a brit média regionális munkatársai. Tehát már nem tudósítók, hanem munkatársak. Szabadúszók. Nagyszerű! És kinek dolgoztak korábban? Mikor és hol jelent meg bármi is, amit írtak? Győzzenek meg, hogy nem a titkosszolgálattól vagy a nemzetbiztonságiaktól jöttek.

Pontosan úgy, ahogy mondják, meg akarom nézni, amit írtak. Persze hogy van netünk. Már mondtam, hogy a technológia megváltoztatja a gerillák életét. Már meg is nyitottam a Google-t, diktálják csak, mit keressek. Atlantic Observer. A május 14-i szám? Itt van. Ivan Balaz, Tom Krivos. De előbb azt mondták, hogy Tomáš Krivosucký, nem pedig Krivos. Álnév az angolok miatt? Tényleg érdekli őket, jobban kiejthető név írja-e a cikkeket? Ez nem túl meggyőző.

Szóval mondjon még legalább két cikket. Igen, keresem. London News. Issue. February. Nos, igen, itt van Balaz és Krivos. Ez a cikk az etnikai konfliktusokról szól a futballszurkolók közt? Sorry, belemélyedtem az olvasásba. Szóval maguk kifejezetten a nemzetiségi és faji konfliktusok témáját kutatják? Mi tökéletesen beleillünk ebbe. Készakarva mondtam, hogy mi, és nem azt, hogy én. Nem én vagyok a Fekete Farkas, hanem mi mindnyájan. Mi vagyunk a Fekete Farkasok. The Black Wolfs. Wolfs nem lehet? The Black Wolves? Ez úgy hangzik, mint valami öreg harlemi hiphop banda.

És nemrég tudtam meg, hogy a Die Schwarzen Wölfe egy német neonáci szervezet volt Elzászban. Nem tehetünk róla, már nem változtatjuk meg a nevünket. Talán hamarosan Németországban és Franciaországban ismertebbek leszünk, mint azok a nácik.

Magyarul Fekete Farkasok. Alig tudok magyarul, a fiúk fordítanak – Roland, Gorilla és Márió. Gyula pedig, aki ott tisztogatja a géppisztolyt, szinte nem is beszél szlovákul. Budapesti. Ilyen multikulti gerillák vagyunk. Ahhoz, hogy szót értsünk egymással, kell a Google Fordító.

A többieket is meg kéne kérdezniük, nem csak engem. Kijelölök majd pár fiút maguknak.

Tényleg, elkoboztuk mindenüket, de nem akarják, hogy az én táblagépemre felvegyük az anyagot? Megadják az e-mail-címüket, én meg majd átküldöm. Igen, a technológia megváltoztatja a gerillák életét. Fotókat? Engem annyiszor lefotózhatnak, amennyiszer csak akarnak, én teljes mértékben benne vagyok, de a fiúkat inkább csak homályosan és hátulról. Családos emberek. Rolandnak gyermekei vannak. Roland, av kemande! Hány gyereked van? Három? És hány anyától? Négytől?

Mivel kezdjük? Hogy hogyan értünk szót egymással? A Fekete Farkasok egy szlovákiai és magyarországi önkéntesekből álló roma ellenálló csoport.

Oké, kikapcsoltam. Mi a baj? Túl hivatalos vagyok? Oké. De értsék meg, nekünk is vannak érdekeink. Amikor beleegyeztem ebbe a beszélgetésbe, a csoport céljait tartottam szem előtt.

De hát az újságíróknak csak nem kell elmagyarázom, milyen hatással van a média a közvéleményre? Néha azt gondolom, nincs is közvélemény, csak az van, amit a média mutat. Ehhez még jön a Facebook. Megnézték a Facebook-oldalunkat? Valaki létrehozta az I love The Black Wolf nevű csoportot. A gyermekkori fényképemmel. Nézzék csak. Ki tudja, hogyan jutottak hozzá. Örülök is, meg nem is. Nekünk ez kedvez, de azt a benyomást kelti, hogy ez az egész csak az én személyes kezdeményezésem. Ez az I love The Black Wolf, de hol az egész mozgalom?

Az apám cigány volt, de amolyan integrált. Igen, egész életében dolgozott. Buszsofőr volt. Nem állt szoros kapcsolatban a roma családjával, el is költözött Pozsonyba.

Soha nem beszéltünk róla, de talán igazuk van, és szégyellte, hogy roma. Anyám gádzsó volt, de a szíve mélyén, hogy is mondjam, nagyobb cigány volt, mint apa, e romnyi. Nyárra elvitt minket apa keleti rokonaihoz. Nem a telepre. Hanem Kassára. Nem! Nem a Lunyíkra. Gádzsó panelház, ahol nagy kegyesen megengedték, hogy lakjon ott egy integrált cigány család is. De voltak telepi rokonaink is. Néhányszor oda is elmentünk. Szepsibe. De hát végül is erről szól az egész.

Milyen értelemben? Anyám egyszerűen csak tudta, hogyan kell szórakozni a cigányokkal, énekelni, táncolni, inni. Apám csak ült a sarokban. Igazából nem is nagyon járt velünk keletre. Nem, már nem él. Hét évvel ezelőtt halt meg autóbalesetben. Elütötte egy teherautó. A buszsofőrt a zebrán elgázolta a teherautó. Apa ellentmondásos figura volt.

Persze anya is. Maga volt a megtestesült paradoxon. Pozsonyban gazdag gádzsók könyvelőjeként dolgozott, de havonta egyszer felültünk a Kassára tartó vonatra, hogy kibolondozza magát és szórja a pénzt. Amikor túl sokat költött, apa felpofozta, de nem hiszem, hogy ez annyira zavarta volna. Olyan echte cigány dolognak tarthatta.

Apám nem nevelt romának. Kényszerített, hogy tanuljak, ellenőrizte, tisztességes gyerekekkel barátkozom-e. Többnyire semmilyen barátom nem volt, mert az osztálytársaimat szintén ellenőrizték a szüleik, és nem engedték nekik, hogy egy cigóval barátkozzanak. Apám is szerette volna

– hogy is fogalmazzak… – ő is fehér gyerekeket szeretett volna. Ez volt a konfliktus forrása. Apám egy gádzsó nőt vett feleségül, mert el akart vegyülni a fehérek között. Anya feleségül ment egy romához, mert a lelke mélyén cigánynak érezte magát. És két ilyen ember nevelt fel. Bizonyos értelemben zűrös családból származom.

Apám nem tanította meg nekem a roma nyelvet. Pontosan, így le is írhatja, hogy én vagyok az egyetlen a Fekete Farkasok közül, aki nem beszéli folyékonyan a roma nyelvet. De tanulom. Már eleget tudok. Inkább írja azt, hogy már megtanultam a nyelvet. Romanyi cshib hinyi phari!

Már anyám sem él. Apa halála után eléggé elkezdett inni. Gyomorrákban halt meg. Gyors lefolyású volt. Az alkohol is okozhatta, azt mondják. Csalogány-völgyi temetése a legszebb cigány basavel volt. Ekkor mondtam magamnak, hogy inkább roma maradok. Tulajdonképpen addig apám befolyása alatt álltam. Fakó bőrre vágytam.

Nem, ezt egyáltalán nem átvitt értelemben mondom! Kamaszkoromban tényleg rendszeresen bejártam a drogériába, hogy megnézzem, feltaláltak-e már valami olyasmit, amitől sápadtabb lesz a bőr, ugyanúgy, ahogy a hajat is be lehet festeni. De nem találták még fel. A gádzsóknak meg végül is nincs vonzóbb dolog, mint amikor barnára sülnek.

Egészen jól tanultam, nem volt velem gond. A kedvencem? Mindenképpen a történelem. Természetesen a történelemkönyvek meg sem említették a romákat, míg iskolába jártam.

Anyám halála után egy hónappal államvizsgáztam az alapképzésen. Szociológiából. Aztán mesterképzésre kerültem, politológiát tanultam. Képzeljék el a politológushallgatókat – jó adottságokkal rendelkező fiatalemberek, mindannyian folyékonyan beszélnek angolul, idegen nyelvű könyveket olvasnak, teli pofával hirdetik a toleranciát, a befogadást, a multikulturalizmust meg a társadalmi felelősségvállalást. És akkor velük ülsz a Szlovák Köztársaság és a romák elnevezésű választható tantárgy előadásán, és minden más. Számomra a roma problematika kifejezés azt jelenti, hogyan lehet integrálni a romákat a szlovák társadalomba. Számukra a roma probléma egyenlő a szlovákiai romák létével. Ha a romák eltűnnének, a probléma megszűnne. Egyszerűen az is zavarta őket, hogy egy szegény szerencsétlen reggel kimegy az erdőbe, szed egy vödör gombát, majd megpróbálja eladni az útszélen. Kíváncsiak vagytok, mi zavarta őket? Hogy az a szegény szerencsétlen egy roma!

Doktorira is jelentkeztem, de nem fejeztem be a képzést. Nem lehet egyszerre háborút hirdetni a Szlovák Köztársaság ellen és közben tanulni is. A gerillaság főállás.

Mi inspirált? Bocsássanak meg, de az inspiráció szó nem az igazi. Ez egy háború. Vér, fájdalom, halál. Nincs inspiráció. Hogy is van? Háborúban hallgatnak a múzsák. Vagy fegyverropogás közepette hallgatnak a múzsák. Vagy zúgolódnak a múzsák? Az se rossz.

Kétezer-tizenháromban alapítottam a Fekete Farkasokat. A rendőrség akkor legyilkolt egy egész romatelepet Szepsiben. Hallottak róla? Tényleg nem?

Röviden: egy, a romák támogatásával foglalkozó alapítvány szervezett egy basavelt Szepsiben. Éjjelig szólt a muzsika. Jöttek a shingunok, a rendőrök. Éjszakai csendháborítás. A romák már részegek voltak, pár kővel megdobálták a rendőrautót, de egyetlen rendőrt sem sebesítettek meg, tényleg csak a kocsinak lett baja. Nem sokkal később jött újabb három rendőrautó. És kit vittek be? A gitáros fiút. Leonnak hívták. Pedig ő biztosan nem dobált követ, mert folyamatosan gitározott, ezt azoknak a zsaruknak is hallaniuk kellett.

A rendőrőrsön egész éjjel ütötték-verték. Azok a pozsonyi idealisták, a basavelt szervező alapítvány emberei, akiknek a neten valahol megtalálhatja a nevét, panaszt tettek a rendőrség indokolatlan brutalitása miatt. Találd ki, mi történt! Két nappal később egy sereg álarcos lepte el a falut. Egyik rozzant kunyhótól a másikig összetörtek és elpusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe került. Tudja, mit jelent az egy ilyen telepi családnak, ha kiszórják az öt kiló lisztjét és a két kiló húsát megtapossák? Ez komoly gond. Amikor betörik egy kunyhó ablakát, az kész katasztrófa. És a rendőrök egyenesen Leont keresték.

A shinguno, aki pár nappal azelőtt az egész telepet teleordította: hol van Leon, most segítsen rajta az alapítvány! Azonnal elvitték. Ismét megverték, de ezúttal vád alá is helyezték. Azt mondták, hivatalos személy elleni erőszak. Miközben Leon csak zenélt. Egy vékony fiú tökéletes gitáros ujjakkal. Mindenki mondta, hogy soha nem verekedett, sem az iskolában, sem a telepen.

Amikor mondták neki, hogy játsszon, játszott. Olyan „engem semmi nem érint meg, mert én zenész vagyok”-srác volt. Mariachi. Bírósággal fenyegették, mert hivatalos személy elleni erőszak volt a vád. De végül nem volt tárgyalás, mert Leon meghalt.

Hogyan? Persze, ez a kulcs. Az egyik ilyen ütlegelés során a rendőrök összezúzták a szívét. Poszttraumás sokk érte, vagy hogy hívják. Amikor reggel hazaért a rendőrségről – mármint a döngölt földpadlójú kunyhóba a rendes padlójú cella után – rosszul lett, nem kapott levegőt. Amikor szülei kocsira tették és eltolták a körzeti orvoshoz, és az megtudta, mi történt vele, még a kardiológiára sem utalta be. Nincs semmi baja, cigány, menjen innen! Aztán egyszer jól érezte magát, máskor meg rosszul, és az egyik reggel pedig holtan találták. A hátán még mindig jól látszottak a gumibot nyomai. Mint két párhuzamos vonal. De ne gondolják, hogy ez bekerült a boncolási jegyzőkönyvbe! Persze hogy kérték a rokonok. Szóval szívelégtelenségben halt meg, egyszerűen megállt a szíve. Maguk is meghalnának, ha leállna a szívük.

Miért épp ez az incidens? Ön is incidensnek nevezte. Pedig nem ez a megfelelő kifejezés, amikor egy halott tizennyolc éves fiúról beszélünk. Leon az unokatestvérem volt. Természetesen apám oldaláról. Talán ötször-hatszor láttam korábban. Leginkább a törékeny ujjaira emlékszem a gitár nyakán, nem az arcára. Mariachi. Csak annyit tudok, ami a lapokban volt, meg amennyit a család közölt velem. Nem folytattam nyomozást. Rögtön eldöntöttem. Élet az életért.

Milankónak hívták a rendőrt, aki első este Leont elkapta. Kirakott a Facebookra egy viccet a lusta cigányokról, többre már nem volt ideje. Nem, Milanko a vezetékneve volt. Rendfokozata? Megtalálhatja az interneten. Emléktáblája is van a szepsi rendőrkapitányságon, ott bizonyára feltüntették a rendfokozatát is. Menjenek oda és fényképezzék le. Az akkori miniszterelnök leplezte le azt az emléktáblát. Neki is sok minden van a rovásán.

Milankót pontosan egy évvel Leon halála után végeztük ki. A Fekete Farkasok abban az időben háromtagú kommandó volt.

Ma? Körülbelül ötvenen vagyunk. Márciusban Trencsénben dobott valaki egy Molotov-koktélt egy slovanos ultrákkal teli buszra, majd Fekete Farkasként írta alá magát az interneten. Tehát elvileg létezik egy külső sejt, amely hozzánk tartozónak vallja magát. A mi struktúránk piramis alakú és decentralizált, ha pontos akarok lenni. Az egyes sejtek egymástól függetlenül működnek.

Természetesen nem zárom ki, valóban felmerülhet az a probléma, hogy valaki Fekete Farkasnak adja ki magát, és olyan dolgokat visz véghez, amelyek ellentétesek a céljainkkal. Azt hiszem, már a Szlovák Információs Szolgálat is próbál minket hitelteleníteni.

Hogyan lesz valakiből Fekete Farkas? Megmondom, hogyan történik a legtöbb esetben: a tagok egész életüket félig illegalitásban élik le, és mindenki utálja őket a környezetükben – az iskolában, a hivatalokban, az üzletben, mindenhol érzékeltetik velük, hogy mások, nem tartoznak a többségi társadalomhoz, másszanak csak vissza a maguk kis gettójába. Csak egy lépésre van a kitaszítottságtól, hogy valaki partizánná váljon. Ráadásul a cigánygyerek néha lopni is kénytelen, például ételt vagy iskolai füzetet, így azt is hamar megtapasztalja, hogy milyen érzés törvényen kívülivé válni. Ha később egy roma fiatalember meg akarja változtatni önmagát és a világot, akkor a Fekete Farkasok a legkézenfekvőbb megoldás.

Válogatást tartunk, nem toborozunk.

Jó, igaza van, nálam más volt a helyzet, de csak egy kicsit. Az osztálytársaim a politológián is mondogatták: te nem is vagy olyan, mint egy roma, csak úgy nézel ki. Toleranciájuk szempontjából ez megtiszteltetésnek számított. Másképp is kinézhetsz, ha úgy viselkedsz, ahogy mi. Ugyanakkor a melegek miatt zászlót vittek a szivárványos meneteken, a zsidók miatt pedig petíciókat írtak alá. Bár Szlovákiában nincsenek is már zsidók. Az antiszemitizmus kezelése ebben az országban olyan, mint a kelták vagy avarok gyűlöletének kezelése. Az az etnikai csoport egyszerűen nincs jelen. Szomorú, de igaz.

A zsidókkal? Semmi bajom velük, alapvetően a szövetségeseink, mert közös az ellenségünk. A zsidókat olyan emberek gyilkolták le, akik gyűlöletet gerjesztenek, akár mint azok, akik minket utálnak.

Csak ez az értelmiségi kényelem eléggé nevetséges – a zsidókkal szimpatizálni, akik nem is léteznek. Ki tudja, hogyan viselkednének ezek a szimpatizánsok, ha az ablakaik alatt fekete kaftános rabbik és olyan furcsa pajeszos gyerekek járkálnának.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a helyi emberek képtelenek nap mint nap szembesülni a mássággal, egy, az övéktől eltérő világgal, mert ez nem olyan, mint a nemzetiségi zenei fesztivál.

Igaz, a zsidóknak köszönhetően a történelemtankönyvek egyetlen helyen megemlítik a romákat. Fél oldalon írnak a zsidó holokausztról, a végén odabiggyesztve azt az egyetlen mondatot, hogy a népirtás a romákat is érintette. Ezért köszönet a zsidóknak!

Konkrétan hogyan? Ha megengedi, ezt megtartom inkább magamnak, de azt elmondom, hogy a Fekete Farkasok közvetlen kapcsolat révén szervezi be az új tagokat. A fiúk kapcsolatban állnak a családjukkal, a barátaikkal, néha jön egy füles, hogy valaki teljes erőbedobással ezzel szeretne foglalkozni.

A teljes erőbedobás azt jelenti, hogy készek vagyunk meghalni is.

Nem, nem lehet megszokni a gyilkolást. A halál az halál, még akkor is, ha az ellenségről van szó. Mindig van benne valami ijesztő, félelmetes, vagy inkább misztikus. Kioltottál egy életet, pedig ehhez csak az Istennek van joga, tehát jogtalanul vetted el ezt az életet, és egy napon szigorúan felelned kell a tettedért.

Következetesen ellenzem a terrorista megnevezést, ezt az alcímben mindenképpen hangsúlyozza! Ellenállási mozgalom vagyunk. Nem gerjesztjük a félelmet, hanem egy konkrét ellenség ellen harcolunk. Soha nem helyeznénk el bombát egy vonaton, soha nem lőnénk emberekre egy szupermarketben. Bár a legtöbb ember ebben az országban utál bennünket, így ezekben az esetben is csak az ellenségeinket ölnénk meg. De miért öljünk névteleneket, ha van elegendő konkrét célpontunk.

Nekünk köszönhetően Milanko posztumusz hírnévre tett szert. Nem sokkal később a doki következett, aki nem volt hajlandó Leont kardiológushoz küldeni. Nem, nem öltük meg. Levágtuk a jobb kezét. Meg annak a patológusnak is, aki a boncolást végezte. Aztán a tévéből tudtuk meg, hogy a pali balkezes, de már csesztünk rá. Értem a kérdést, de nem tudom, tudok-e helyesen válaszolni. Ez is propaganda kérdése, a megcsonkított orvosok a két lábon járó hirdetőtábláink. Mindenki tudja, mivel érdemelték ki a dolgot, és főleg azt, ki tette ezt velük.

Igen, igaza van, a telepekről kezdettől fogva azt jelentették, hogy a módszereink fokozzák a gyűlöletet. A romák többsége ellenünk van. Csak a fiatal férfiak körében élvezhetünk bizonyos fokú támogatottságot. Megértem, hogy az embereink félnek. A rendőri terror szörnyű. Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. Közvetlenül Szepsi városában egy fiatal nő és újszülöttje életét vesztette már a legelején. Mivel minden esemény után pontosan megindokoltuk a tetteinket, és kiadtunk egy nyilatkozatot az interneten, a rendőrség először azt gondolta, hogy Szepsiből származunk. Egyébként a mai napig nincs a Fekete Farkasok között odavalósi. Nem is akarom. Szepsi egy szimbólum. Ez a mi roma Tienanmenünk, a mi Sowetónk, a Nemzeti sugárutunk – ha így jobban megértik majd a brit olvasók. Szepsivel kezdődött minden.

Néhány nappal Milanko kivégzése után a szepsi romatelepen rettenetesen brutális rajtaütést hajtottak végre. Az egyik lány, aki éppen akkor érkezett haza a szülészetről, pánikba esett, fogta a babáját és elszaladt. Hátba lőtték. A csecsemő koponyája betört az esés közben. Ismerték a történetet? Igen, olyan verzió is volt, hogy a gyereket is eltalálta egy lövedék, de a telepiek állítottak, hogy ez nem igaz.

Lényegében nem, nem álltunk bosszút. Bár később megtámadtuk a szepsi rendőrőrsöt, de ez csak egy amolyan figyelemfelkeltés volt. Fél tárat lőttünk ki a kocsiból az ablakokra, azt reméltük, jelentős médiavisszhangja lesz a dolognak. És nem is tévedtünk.

Minél nagyobb a gádzsók gyűlölete, annál nagyobb a romák elkötelezettsége. Pszichológiailag ez a súlyos rendőri terror meg is felel nekünk. A romák radikalizálódnak.

Eddig sajnos nem történt ilyen. De idővel csak lesz valami. Meg kell jelennie bizonyos mértékű fehér kezdeményezésnek, ami támogat bennünket, nyomást gyakorol majd a kormányra, hogy kezdjenek el velünk tárgyalni. Mint Amerikában a vietnami háború alatt vagy Franciaországban az algériai háború idején.

Magyarországon? Gyula az elejétől fogva benne volt az első háromban. Ő is továbbtanult, mint én, és azt is megállapította, hogy integráció nem lehetséges. Nem, nem mondom meg, hogy vette fel velünk a kapcsolatot, mert az a csatorna még mindig működik. Amikor a bíróság felmentett két ismert neonácit, akiket egy roma nő meggyilkolásával vádoltak Budapesten, azonnal tudtuk, hogy ők a következő célpontok. Végül egy harmadik tag is bekapcsolódott, amivel nem is számoltunk, de nem bánom a dolgot. Gyula útban visszafelé azt mondta, hogy ez már nem mehet így tovább, még benzinre sincs pénzünk, ezért le kell foglalnunk olyan kocsikat, amiknek teli a tankja. És ha már itt vagyunk, nem rabolnánk-e ki egy bankot is. És összejött.

Mint láthatja, nagyon aszketikusan élünk. Nekem fontos, hogy a fiúk szem előtt tartsák, hogy harcosok vagyunk. Eddig tizenegy bankot raboltunk ki Szlovákiában és négyet Magyarországon. De a szupermarketek is beváltak. Szerencsére ebben az országrészben még mindig elegen fizetnek készpénzzel. Kiválasztunk három vagy négy pénztárgépet, a biztonsági őrök elmenekülnek előlünk.

Néha roma családokat is támogatunk. Pontos könyvelést vezetünk, hogy egyszer el tudjunk számolni mindennel. Kinek? Én Roma Tanácsnak hívom. Nem, még nem létezik.

A kézifegyverek vásárlása nem jelent gondot. Géppisztolyok, pisztolyok, gránátok. Főleg az oroszoktól és az ukránoktól. Fegyverekre költjük a legtöbb pénzt. Ezután lefényképezzük a fegyvergyűjteményünket, ez hat majd az újságban. Meglehetősen drágák még a hamis iratok is. Roland és Genny, akinek le van ragasztva az egyik szeme, mert mindig gennyes neki, ők ketten tavaly indiai útlevelet is használtak. Ahogy a fekete amerikaiak afroamerikaiak, úgy az európai cigányok indoeurópaiak, nem igaz?

Igen, bűnöző alvilág nélkül ez nem lehetséges. De ők az üzleti partnereink, így ha megengedi, nem kommentálom a témát.

Többen is. Tíz-tizenkét tagunk korábban börtönben ült lopás vagy rablás miatt.

Még nem. Csoda, de még egyet sem. Sem halott, sem sebesült. Az őrangyalokért szóló imák nagyon elterjedtek a fiúk körében. Hogy én? Imádkozom, de másként. Ne beszéljünk erről.

Főleg amióta bevetik ellenünk a hadsereget, aggódom és óvatosabb vagyok. A hadsereg jobb technológiával van fölszerelve.

Használtam a mozgalom szót? Igen, most így gondolom. Eleinte a bosszúra gondoltam – likvidálni azokat az embereket, akik ártanak a romáknak. Rendőröket, politikusokat, újfasisztákat.

De még azok zöme is ártana, ha tehetné, akik nem ártottak eddig. Így a bosszú spontán módon gerillacsoportot formált belőlünk, amelynek politikai céljai is vannak. A gerillacsoport terroristasejt is lehet, de a Fekete Farkasok nem az! Többek vagyunk ennél. Mozgalom. Most már a felkelésre gondolok. Háborút vívunk. Határozottan nem akarok cigány Jánošík vagy Robin Hood lenni!

Sok múlik a szavakon. Az amerikaiak nem tárgyalnak a terroristákkal, de miniszterré teszik a partizánokat.

Igen, pontosan ezt mondtam – az integráció nem lehetséges.

Nem tudom, talán az vagyok. Rasszista vagyok, de megmondom, milyen értelemben. Röviden: nem bízom a gádzsókban. Ennek ellenére nem szeretném, hogy kitörjön egy járvány, és  egsemmisítsen mindenkit, aki fehér. De hány úgynevezett tisztességes gadzsó örülne a lelke mélyén, ha egy ilyen járvány megsemmisítené az összes romát? Keressen csak egy statisztikát arról, milyen mértékű az idegengyűlölet Szlovákiában vagy Magyarországon.

Van elképzelésem a jövőről. Egy Szarajevó-forgatókönyv. A magyarok és a szlovákok mai konfliktusai előbb-utóbb biztosan háborúba torkollnak. Aztán az Európai Unió és a NATO felébred Brüsszelben, hogy megállítsák. Mi  kínálunk egy  folyosót Dunacsúntól Királyhelmecig. Pufferzóna az ellenséges országok között. Ott jön majd létre a roma autonómia. Talán idővel még a roma állam is. Nézzék csak meg Koszovót. Meg lehet csinálni.

És most készítsünk pár fényképet.

 

Vályi Horváth Erika fordítása