Szabó Imola Julianna levele Pilinszky Jánoshoz

kép forrása: Fortepan / adományozó: Hunyady József (a kép 1969-ben készült Pilinszky Jánosról) 

Kedves János,

hallgatag ez a tavasz. Halakat keresek háló nélkül, hátha hitre lelek a folyam réseiben. Nem tudom, hogy merre tartanak ezek a vasgolyók. Bőröndöm az elmúlás örök ígérete. Bár nem félek. Azt hiszem, hogy ami örök, attól már rég megfosztották az angyalokat. Kráter a lábnyomuk. Éjjelente megfürdetem a tárgyakat, amikhez valaha hozzáért a szerencse. A téli ég alatt nehezebb ablakot látni a falakon. A hűvös kései kegyelem. Nem panaszból. Csupán szemlélődő lator vagyok. Akár a Föld. Homokként forgatom nyelvem körül az imát. Félnék pont neked bevallani, hogy saját Istent gyúrtam kenyérből magamnak. Nem akad a torkomon. Trapéz és korlát a gondolat, hogy valaki teremtő erővel vágyta az ég és a föld gyermekeit.

Háromszínű bolygó a vágyakozás, az egyiket odaajándékoztam Simon Weilnek. Jutta nem kérte a másikat. Van, amitől nem lehet megválni. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Egyenes labirintus ez, befelé. Volt egy térképem is, de a háborúban lelőtték a csillagokat róla. Fokról fokra tűnnek el a színek a sivatag nyelvéről. Hallgatni tanulok. Titok, hogy mire vagyok képes. Terek, verés és gótika. Te templomnak mondanád, én csak emberi anyagnak. Félek a Passió árnyékaitól, a parancsoló módban összezárnak bennem a zárójelek. Kamasz éveimben ittalak, mintha víz lennél. Én meg a tenger. A só kicsapódik az öregedéssel. Szabadulásnak is mondhatnám, de inkább a szerelem sivatagának. Látom, ahogy a kikötőben áll anyám. Fekete haja fátyol. Csupa kar és nyak. Hattyú is lehetne, ha le tudnám mérni a hiányát. Értelmetlen álom a bölcső helyett a koporsót ringatni. Vállamra emelem a fohászkodó ítéletét. Alig bírom, gyenge vagyok, őszi vázlat. Kétéltű szörnyként merülök az akvárium mélyére. Nem talállak ott sem. A betűk és a szavak szétrohadnak a szájüregben. Cigarettára gyújtasz, rám mosolyogsz, mint egy garbóba öltöztetett freskó. Nem tudom, hogy mit illene kérdezni. A pokol hetedik köre egy életen át csak a legmegfelelőbb szavakat kimondani. Belőlem elfogytak vagy meg sem találtam őket. Metronómom a bűn és bűnhődés. Sosem tennék semmi rosszat. Csak megszülettem. Ennél hatalmasabb különítélet nem érhet halandót. Szültem is. Angyalokat. Az egyiknek még a szárnya is látszik. De most tavasz van, százféle virág hull a hóhérok ünnepén. Itt, a senkiföldjén miféle földalatti harc ez a létezés. Hozzád képest. Könyörgés.

Kérlek, vigyázz a tengerre, még sokáig a hátam tartom felé.

És vigyázz, kérlek, a tükörre, még száz kalandja vár rám.

Üdvözlettel,
egy majdnem naphajú királyság nélküli lány

Szabó Imola Julianna (1984, Budapest)

Író, táncelméleti szakíró, tervezőgrafikus, “betűéspixelrakodómunkás”. Varratok című versprózakötete 2014-ben jelent meg Palman Zsuzsi grafikáival. 2015-ben látott napvilágot Kinőtt szív című felnőttmesekönyve Maros Krisztina illusztrációival és Braille-írásos melléklettel, 2019-ben pedig a Lakása van bennem című verseskötete. A Varratok és a Kinőtt szív is Szép Magyar Könyv elismerésben részesült. Metzing Eszterrel közös könyvtervével megnyerte az Aranyvackor díjat, majd az „50 tehetséges fiatal” program mentoráltjai közé válogatták. 2016-ban a JAK és az Írók Boltja által alapított Könyvösztöndíjjal jutalmazták. 2018-ban Molnár István-fődíjas lett. Portréját Olajos Ilka készítette.