Áfra János verse

Julija Svetlova felvétele

Valaki topog az ajtóban

Injekciózott rózsák magas kerítéseken,
örökké megkötözött, otthontalan kutyák
fojtott vakkanásai a tűző napon, víztelen.
Köztük éltél, anyám, életlenül, súlyosan,
az öreg, álszúette bútorok zajában,
ajtó és szemétbástyák mögött. Éltél
rettegve, hogy az árnyékok hazatérnek
estére. Tele volt veled a ház, pedig csak ültél
a fotelben napra nap, hisz szürkére aszalódott
minden terv és mozdulat ebben az össze-
húzódásban, de nem a hús, hanem a gondolat
terhe alatt. Aztán olykor illat tört be a térbe,
előcsalva a reményt, és te megindultál
billegve, szádon mosollyal, szép szóval.
Így éltél, anyám, koszlott utcai kisemberek
és tévéből kitekintgető óriások között,
akik sosem láthatták sápatag arcod erőtlen
válaszait. Éltél biztos bizonytalanságban,
boldog ismeretlenek és békétlen törekvők,
önfeláldozón alulmozgásos növények
és könyörtelenül zabáló élősködők, derűs
és keserű fejű rovarok között. De csak te voltál
képes érintetlen maradni a bajtól, vissza-
húzódva egyenesen a közepébe, hol nem
érhetett el se jó, se rossz, senki, akit kéz vezet.
A legjobb a legrosszabra készülni, befér-
kőzni a végbe, bele a maró zajlás fészkébe.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/7-8. számában.

Áfra János (1987, Hajdúböszörmény)

Költő, szerkesztő, műkritikus.