Mira Petrusová versei

ÉVSZÁZADOK; A LABORÁNSNŐ; A TENGERÉSZ; GARNISZÁLLÓ; TÁPLÁLÉK; TITKOS AJKAK SZÁLLODÁJA; SPORTOLÁS UTÁN; ANNO: 2012

(versek, Mészáros Tünde fordításai)

ÉVSZÁZADOK

és én velemszenvedő
társnőimet ölelve
bocsájtom meg
türelmetlenséged

valahányszor
veledharcoló
társaid banánjával
marcangolsz

A LABORÁNSNŐ

veled vagy mással
végül csak összejön
ami kell

és nem számít
milyen szavakba
teszel

csak folyasd tovább
nyálad húrját
lelkem szeméremtestére

A TENGERÉSZ

ne várj rám
vedd csak el amit még mindig
magadénak érzel

a nő ott bennem
unottan álldogál
lepedőnk fölött

aztán hopp tengerésszé válik
lihegve távolodik
testedtől
csak a párnának mondhattad el

GARNISZÁLLÓ

sebtiben összegyűrve
és megint kielégületlenül
mosolyt egy másik testtől
veszek kölcsön

te meg eltűnődhetsz
hogy márványból volt-e
vagy a meglóduló vonat
ablaka mögötti félhomályból

TÁPLÁLÉK

tested mit kiválaszt lenyelem
csak engedd izmaid
a lepedő
keményre száradt öblébe
alélni

nem undorít
semmi nyílásod –
semmi nyílásom

testemből kilakoltatva
körmeim alatt
vakolat pora

fölényed minden
szavában kihunyni
engedj kérlek

TITKOS AJKAK SZÁLLODÁJA

csak idegen
rosszul szellőztetett
szobákban
vágyom újra
hűnek lenni hozzád

pár perc telt el
a bőröndök még zárva
először alszom
ebben a szállóban

combom közé
a zuhanycsövet
vizes törülközőmre
dobom magam
az ágyra

az éjjeliszekrénynél
még érzem
a szobalány verejtékét
és közelítem egyre
a telefonkagylót
titkos ajakamhoz

mit nyelv belülről
sosem illet

SPORTOL ÁS UTÁN

zuhanyok sora
a futónők öltözője
a tornászok szekrényei

elvész lábam alól
a padló
amikor szeretgetnek

izmos lányok
párája
puhaléptű fiúké

lassító lovak
csillogó nyakszirtje

ANNO 2012

Visszatérő álmom, hogy az országban újra valamiféle diktatúra vette át a hatalmat. A tiltakozókat és támogatóikat internálótáborokba gyűjtik. Megborzongat a kéj, ha a frusztrált szexualitás ezerféle ígéretére gondolok: a felügyelőnők sóvár tekintetére a közös zuhanyozás során, a rabok próbálkozásaira, hogy behatoljanak a női barakkokba, a közös nagydolgozásra a fülkék nélküli vécében, a férfimosdó kipárolgásának szagára. Meg a kőfejtőben dolgozó izzadt, koszos férfitestek puszta látványára. Meg a diódával stimulált klitoriszokra. Meg a kínzók szinte beszámíthatatlan tekintetére. A diákoknak, akik odakint maradtak – a normál életben –, egyenruhát kell viselniük, és az erotika legkisebb jele is szigorú büntetést von maga után. Az iskoláslányok japán mintára készült egyenruhájának kurta szoknyái miatt a fiúk kénytelenek a nagyszünetben önkielégíteni a vécében. Hogy kérdezhet bárki is olyat, hogy cserélnék-e velük! Bár megmerítkezhetnék a kollektív vizelet csípős kipárolgásában, ha csak pár percre is! A lányok pedig azzal teszik elviselhetővé a rendszer által előírt kötelező részvételt a sporteseményeken, hogy lesik a fiúk meztelen combját, feszülő seggizmukat, a libegő tornagatya alatt dudorodó, himbálózó hímtagjukat és herezacskójukat. Ez az egész nemsokára bekövetkezik. Ami a történelem során eddig lejátszódott, bágyadt színházi próba volt csupán. Aztán felébredek, és újra ki kell lépnem az elnyomatlan szabadságok e vak pusztaságába.

Mira Petrusová (Fülek, 1984) Hotel bez postelí című erotikus verseskötetével debütált.

A szövegeket közreadja: Macsovszky Péter
Mészáros Tünde fordításai