M. Kovács Melinda prózái

M. Kovács Melinda prózái

Szymon Burza felvétele

Eperlekvár

 

Odakint zuhog az eső, vadul veri az ablakpárkányt. Pár napja még nyári meleg gyötörte a várost, Zita hitetlenkedve bámulta a hőmérőt, kereken harminc fokot mutatott. A koktélparadicsom és a csilipaprika magabiztosan piroslottak a kaspókban, csak a bazsalikom apró bimbói jelezték, hogy lejárt a nyár ideje.

A hirtelen dolgok görcsbe rántották. Még a reggeli kávé is nehezen csúszott ilyenkor, a vajas-lekváros briós félúton megakadt. Pedig a reggelnek a megszokott módon kell indulnia, különben döcögőssé válik a nap, kétszer fontol meg minden, máskor egyértelmű lépést.

A kávé a gördülékenyebb ébredéshez kell, a briós biztonságérzetet ad, a gyerekkorára emlékezteti. Anya nagy, pöttyös bögrében rakta elé a kakaót, a briós és az eperlekvár a meghitt családi reggelik kihagyhatatlan részét képezték.

Lefőzi a kávét, a péksüteményt kiveszi a papírzacskóból, kistányérra teszi. Tegnapi, kicsit szikkadt, de a jól ismert illat az orrába kúszik, amikor föléhajol. A vaj hideg, nehéz elkenni, darabos marad. Nem törődik vele, türelmetlen mozdulattal simítja rá a lekvárt.

Más ez az íz, szerényebb az élmény: anya lekvárja édesebb volt és illatosabb. Mióta kifogyott a készletből, a kézműves piacon vásárol, sokáig válogat a kicsinosított üvegek között. Az árus szerint saját befőzés, mégsem tudja pótolni az otthoni aromáját.

Gyötri a felismerés, hogy a régi dolgok folyton-folyvást a múltban rekednek: a dísztelen, évről évre újrahasznosított dunsztosüvegbe eltett lekvár, a kertben termett eper, a nagy bögre kesernyés kakaó. A régi ház, amin remegve adott túl anya halála után.

Naiv ötlet volt a városba költözni, azóta sem találja a helyét, felzaklatja a nyüzsgés, pánikbetegség tüneteit produkálja a tömegben. Andris miatt hozott elhamarkodott döntést, de hamar kiderült, hogy a férfit a vidéki lány varázsolta el, idegesíti a letargikus városi levegő. Egyedül maradt az emlékeivel, anya szelleme óhatatlanul a konyhába költözött.

Hiányzik a vidék nyugalma, az apró garzonban éjjelente arra ébred, nem kap levegőt. Esténként fojtogató kipufogógáz hömpölyög be az ablakon, és a hajnali madárdal helyett a közlekedés idegesítő zaja riasztja fel.

Kisbolt híján órákig bolyong a hipermarketben. A kerti nyugágyat, ahol jó időben órákig olvasott, kényelmetlen műanyag szék váltotta fel az aprócska balkonon. Megmozdulni is nehéz az alig három méteren, a kaspók nagy helyet foglalnak, de nélkülözhetetlennek érezte az apró, zöld oázist a szürke betontenger közepén. Néhány paradicsom és paprika, egy-két fűszernövény és három muskátli, amit még a régi verandáról menekített ide. Eperrel is próbálkozott, de a városban semmi sem ugyanolyan, sem a napsütés, sem a gyümölcs zamata.

Az üres tányér mellett zsírpecsétes vonalas füzet pihen a konyhaasztalon. Fellapozza, beleolvas a régi gyűjteménybe: anya kézírása, anya tudása, anya öröksége. Az első recept apró, dőlt betűkkel írt alig féloldalnyi szöveg. A lap tetején az áll: eperlekvár. Felhörpinti az utolsó korty kávét. Jövőre – mormolja maga elé –, meglásd, anya, vidéki termésből főzünk saját eperlekvárt.

 

Most az egyszer

 

A régi rádió egy népszerű nyári slágert harsogott. A két gyerek visítozva kergetőzött az udvaron. Nagypapa rosszallóan csóválta a fejét, lejjebb tekerte a hangerőt. Palit két napja vitte el az infarktus, a rokonok most válogatják át a holmiját. Nem illendő más gyászát figyelmen kívül hagyni, dohogott az öreg.

Nehéz elképzelni, hogy a szemközti házat emberek lakták, s hogy akad ott még olyan dolog, amit érdemes újrahasznosítani. Töredezett cserepek, málló vakolat, színét vesztett ablakkeret. Palinak semmire se futotta, csoda, hogy nem halt éhen. A segély alkoholra kellett, anélkül már a szerszámot sem tudta rendesen a kezében tartani. Egyébként megbütykölt bármit. Szívesen jött, ha hívták. Helyre tette a rádiót, életre keltette a lámpát, cserébe egy kis házival fizettek a szomszédok.

A beteg anyjával lakott, aki a legtöbbször betörőnek nézte, így, ha nem volt elég szemfüles, és nem jutott be észrevétlenül a házba, az öregasszony az ajtó mögül üvöltözött, hogy rendőrt hív, ha nem takarodik el az udvarból. Mióta az asszony meghalt, csak egy suhanc látogatta, valami régi, röpke nőügy gyümölcse. Pali nem kérdőjelezte meg a vérrokonságot, nem követelt apasági vizsgálatot – talán mert azt sem tudta, hogy létezik ilyen –, jólesett neki a társaság, ráadásul a gyerek sosem jött üres kézzel. Mindig hozott egy kis házi kolbászt, szalonnát, és mellé egy üveg körtét vagy barackot is vett.

A szomszédok gyanakodva figyelték a ház előtt parkoló hatalmas autót. Azt beszélték, az örökség reményében jár az öreg nyakára a gyanús kinézetű, agyontetovált fiatalember. Azt reméli, megörökli a házat, s jó pénzért eladhatja majd a fővárosiaknak, akik örömmel építenek vidéken nyaralót.

Ki eteti majd Fülest, aggodalmaskodtak a gyerekek. Ha eladják a házat, a kutya árván marad. A vidám kis jószág magától értetődő módon szegődött mellénk. Peckesen sétált be a kapun, elégedetten nyúlt el a hűvös teraszon, hálás volt, ha neki is jutott a grillkolbászból. Nagypapa az egész horgászidényt vidéken töltötte, de ahogy közeledett a nyár vége, egyre égetőbb lett Füles problémája. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy magunkkal vigyük a városi, háromszobás lakásunkba. A gyerekek fogadkoztak, hogy közösen vállalnánk felelősséget érte, de én biztos voltam benne, hogy néhány hét után minden az én nyakamba szakad. Lakásba nem való kutya, ellenkeztem. Kiváltképp egy szabadsághoz szokott, öntudatos tacskó nem.

Az utolsó, vidéken töltött estén Füles önfeledten táncolta körbe a kocsit, csaholva szaladt az autó után. A gyerekek könnyeikkel küszködtek. Ha egyedül marad, meghal, érvelt a kisebbik. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést, mereven bámultam az utat. Hogy vagy képes magára hagyni, próbálkozott a nagyobbik. Ingerültem tapostam a fékre. Nem jutottunk messzire.

 

 

 

 

M. Kovács Melinda (1979, Dunaszerdahely)

A nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetemen szerzett diplomát.  2017-ben jelent meg A Kételyen túl, majd 2019-ben A vétkeinken túl című regénye a Garbo Kiadó gondozásában. Családjával Dunaszerdahelyen él.