Claudiu Komartin versei (André Ferenc fordításában)
Családi cirkusz
Éjjel írok könyörtelen káoszban
egy katasztrófa előszele hajt hogy ne hagyjam abba
szelíd hangom mint malomkerék
üresen őrli a szavakat
mindig a kezem előtt
most hogy szemem előtt fogy a papír
kezem apróban ír írásjelek nélkül
független a testtől vagy a gégére rakódott homoktól
lesben állok
nincs értelme az életemnek
ha erős tekintetem átugrik valami felett
apám hadnagy volt
még ma is megrémülök ha reggel
katonás árnyéka a falakra vetül
most apám majdnem öregember
még jól tartja magát
ritkábban szól rám mint régebb
hogy ügyetlen vagyok
és neveletlen
megőrjítette hogy nem termelek semmit
és olyasmibe öntöm a lelkem amelyeket ő nem ért
éjjel írok és ez felbátorít
arcom felizzik
mintha hosszasan hevernék a hóban
az Alkotmány téren
és nézném ahogy lángol a parlament.
Black Butterfly
nem akarok az emberekre gondolni
szerelmük kitárt szárnyú
fekete pillangó
rászáll egy lebénult tornász homlokára
ott ül napokon át
szelíden néz a szemedbe
pöndörnyelvét a legpuhább szövetekbe fúrja
jól szórakozik akár egy gyerek
befúrja pöndörnyelvét és nevet
befúrja pöndörnelyvét és nevet
a szédítő napfényben.
Emily szemei Amherst felett
Ez az éjszaka nem ismeri a bevezető szavakat
Ez az éjszaka, robotokkal és lézerekkel, távirányítós kisautókkal
Ez az éjszaka, aminek lúgtól mocskos a keze
Ez az éjszaka, ami mindent eléd dob
Ez az éjszaka elrabolja a stopposokat és egy plüssökkel és bohócokkal teli padlásszobába zárja őket
Ez az éjszaka egy költő papírjait lesi akiben nincs többé hit
Ez az éjszaka hosszú mint egy allegória
Ez az éjszaka, amikor elcsitulnak a régi viszályok, lehúzzák a redőnyöket, lezárják a házat
Ez az éjszaka áhitattal figyeli a tömegből a pápaválasztást
Ez az éjszaka, amikor fehértigrisek álmodnak a kurblimadárról
Ez az éjszaka egy nyelv és szem nélküli koponya, amiből valami szivárog
Ez az éjszaka a sminklemosójával, az átkozott harisnyatartójával
Ez az éjszaka elringat, mézesen dorobomol melletted, a lelkedbe bújik
Ez az éjszaka szépen játszik veled és végül otthagy egy vértócsában
Ez az éjszaka a tűzveszély jelzés ellenére is rágyújt
Ez az éjszaka fuldokol az izgalomtól, mint egy elsőkötetes
Ez az éjszaka ki fog húzni a konnektorból néhány lelket
Ez az éjszaka, ami előjön a Gép kapujából és kész feláldozni magát egy nemes célért
Ez az éjszaka Csipke és Mészárlás
Ez az éjszaka, amit egy fába faragtak
Ez az éjszaka, a szoba és a távolság, a néma testek körötted
Ez az éjszaka tészta- és friss festékillattal
Ez az éjszaka, a kenyér és a hús fekete, mint egy Antonio Gamoneda-versben
Ez az éjszaka nem ismer viccet, amikor a szerelemről van szó
Ez az éjszaka egy kommunista lány feszes mellekkel és elérhetetlen ideálokkal
Ez az éjszaka hatástalanítja a nukleáris gyújtózsinórokat
Ez az éjszaka felborítja a fúróállomásokat és hatalmas mélységekbe temeti őket
Ez az éjszaka félelmet ver azok mellébe, akik elhitték, hogy a képzelőerő nem
Ez az éjszaka, hatalmas, kihunyt csillagokkal, mint Emily szemei Amherst felett
(versek André Ferenc fordításában)