Gubis Éva: Péntekek és vasárnapok (részlet)

Helen Anderson felvétele

Rosszul indul az út, merül a mobilja, mire a fülkébe ér, már ki is kapcsol. Feltuszkolja a szennyeszsákot a csomagtartóra, és felakasztja a télikabátját úgy, hogy ne villanyozza fel a haját, de azért védje a vonatablakon behúzó hidegtől. Próbálja bekapcsolni a telefont, egy pillanatra felvillan a képernyő, két százalékot mutat, aztán újra kikapcsol. Viccből begépeli az üzenetet, amit Gergőnek akart küldeni. Nyomkodja a mobilt ott, ahol az érintőképernyő billentyűzete szokott lenni. Meglepi, hogy fejből tudja a betűk helyét. Aztán sokáig nyomja a törlés gombnál. Jobb is, hogy lemerült, ilyen nyálasat nem szabad küldeni, ezt Fanni már elmagyarázta neki. Fanni április óta együtt jár Ricsivel a tizenegy déből, és még egyszer sem szakítottak.

Kézfertőtlenítőt spriccel a képernyőre és áttörli zsepivel. Megpróbálja még egyszer bekapcsolni. Egy százalék. Leveszi róla az átlátszó tokot, a bérleteket az ablak előtti asztalra teszi, megtisztítja a készüléket is, ritkán veszi ki a tokból. Csak az aktuális bérletet teszi vissza, a mobilt a hátizsák első zsebébe süllyeszti, a mélyebbe, a csatot is rácsukja. Lapozgatja a bérleteket, az összes ott van a kezében, előző év szeptemberéig visszamenőleg. Tizenhárom darab. Mindegyiknél megáll, és addig nézi, amíg eszébe nem jut valami abból a hónapból, egy koleszos buli, vagy hogy merre futottak tájfutáson. A júniusi és a szeptemberi bérletek között szünet, a nyárra gondol. Mintha meg se történt volna. Csupa olyan emlék jut eszébe, amit a tanévkezdő fogalmazásába ír az ember. Sok időt töltöttem a családommal, barátaimmal. Nem konkrét. Aztán a dátumot nézi a következőn, szept nulla három, nem kell megerőltetni magát, azonnal jön az emlék. A Nyugati aluljáróban vette, esett az eső, útközben kitörött a gurulós bőrönd kereke, nem tudta egyszerre tartani az esernyőt és a csomagjait. Szarrá ázott, mire a koliba ért. Következő kép − ül a koliszobában az ágyon, turbánt csavart a fejére az egyetlen tiszta törülközőjéből és nézi a sárga csúszós anyagú paplant, amit idénre kapott, rajta összehajtva a huzat, megkötős, nem gombolós. Aztán mindent eltakar a haj, a turbán szétbomlott. Azonnal haza akart indulni. Otthon csak egy tiszta törülközőt csomagolt minden hétvégén, így győzte meg magát arról, hogy öt napon belül mindenképpen hazajut, egy órával többet sem tölt Pesten. Friss törülköző nélkül egyszerűen nem lehet.

Először kilencedik decemberében csomagolt két törülközőt. Egy éve. Pesten maradt hétvégére. Előkeresi a bérletet. Az osztálykarácsonyt szombatra tették, ő húzta az osztályfőnököt, és nem merte kihagyni a bulit. Az előző szombat délelőttöt anyjával a teszkóban töltötték, hogy összeállítsák a csomagot. Fahéjas-almás füstölő, karácsonyi idézetes könyv és fahéjas-almás tea. Nem azért volt fontos, mert osztályfőnök, hanem mert rosszul állt nála magyarból félévkor.

Kinéz az ablakon. Ezen a szakaszon mindig kinéz. Mindjárt jön a fütty. Ebben az erdőben túrázott egyszer, még az apjával. Itt van valahol a fa, az ő fája, aminek nekidöntötte a hátát, és csak nézett kifelé a fejéből, erre, a sínek felé. Az apja távolabb keresgélte a geocaching pontot, időnként odakiáltott, hogy ne kóboroljon a sínek felé, vidám volt a hangja. Állt a fának dőlve, nézte az erdőt és nem gondolt semmire. Jött egy vonat, csak akkor tűnt fel neki, hogy tényleg ott futnak a sínek a fák között. A vonat ablakain zöld képek pörögtek, mintha természetfilmet vetítettek volna mindegyiken. Persze vágta ő, hogy csak a lombok látszanak át a sínek túloldaláról, de eljátszott a gondolattal. Összehunyorította a szemét, és nézte a párhuzamos filmeket. Néha befigyelt a képbe egy-egy alak mocorgása, sok kis David Attenborough. A vonat fütyült a közeli falunak, most is fog, mindjárt hallja. Minden útján várja ezt a füttyöt, vidáman szól, mint az apja hangja. Tudja, hogy ekkor van a legközelebb a fához. Persze, azóta akár ki is vághatták a fát, de ő szeret tippelgetni, melyik az, közben kicsit olyan, mintha visszautazna az időben oda, amikor apjával túráztak. A fának támaszkodva nem tudta, hogy ő is egy lesz a kis David Attenborough-k közül, minden vasárnap és pénteken. A vasárnap szenvedős, a péntek vidám. Másik oldalára ül a fülkének pénteken, mint vasárnap. Mindig úgy, ahogy a fához közelebb. Most péntek van, de nem annyira vidám. Gergő miatt. Mióta ő van, összezavarodtak a péntekek és vasárnapok.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/5-ös lapszámában. 

Gubis Éva (1988, Ipolyság)

Író.