Csizmadia Bodza Réka: állatok; mészár (versek)

állatok

1

túl korán
mondtad
leesett
szó a szádról
kavartad tovább
levesed

enyémbe hullott
pille a tejben
kerülöm
mint legyet
nagyanyámnál
tányér
szélére rakni
nem szabad
feltűnik
középre sem
oda
ahol nincs még
mélyedés

belekotorni
a szemétbe
lapátra
azt is elviszik
ha jönnek

túlélés
múlt rajta
ma már
beleszeretnék
kicsit a
légybe
mielőtt
váz marad

2

szertárban
békát
ki jóllakott
néztünk
üveg alatt
kövér hasán
folt
ő is
öregszik

bárány
ne beszélj
úgyis szemből
ítélnek
a gyapjú
mozog

nyomdáztunk
kakast
kisasztalnál
nyaka
elfolyt
vödröt alá

milyen
a vakond
kifordítva
játék csak
rózsaszín

mészár

sebek
a bőr foldozásai
adj inget a vérre
sót
rák csattog
a lavórban
köp
májat eszik
kikészíti a
köldökzsinórt
két sápadt
iksz és ipszilon
kézenfogva még
élni akar

vénád
magát kelleti
ereje teljében
tintahal
falon átszüremlő
sejtúszás
szemeink nincsenek
egyvonalban
már csak
anyagában érdekel
megfoglak
hajók a vizet
ne fájjon
felszíni sérülés