Pénzes Tímea versei
Marko Slavkovic felvétele
gyerekszáj jégversek
1.
oviba menet
érezni akarom a hideget
a tél eddigi leghidegebb napján
az arcomon, a ruhám alatt,
ahogy egyre beljebb kúszik,
és eláraszt.
a jégcsapok a nyelvem és a torkom
hűtéséről gondoskodnak,
a jeges szél pedig tesz arról,
hogy jól átfagyjak.
egy befagyott tócsát sem hagyok ki,
gumihullámként hajlanak talpam alatt,
az összes jégcsapot leszedném az összes autóról,
koszosak, hallom anyát,
hány olyan nap van az évben, kérdem én,
amikor jégcsaptól lehetek koszos?
minden hiába,
anya kesztyűt húz kezemre,
legalább az egyikre, kérlel.
ez lehetne a legfázósabb napom,
ha annyi hideget engedne belém,
amennyire vágyom.
talán elfogadóbbnak kéne lennem
a gondoskodással szemben,
de piszkosul nehéz.
2.
oviból jövet
hazafelé is jégcsapokat gyűjtök,
oviba menet biztosan
nem vettem észre mindet,
vagy közben nőttek,
lecserélődtek
az útszélén parkoló autók.
kezembe fogok sok csillogást,
és én is csillogok.
néhány jégcsap annyira odaragadt,
hogy több darabra törik,
amikor leszakítom.
duzzadt fejük az autó alvázán,
sima és göröngyös testük kezemben,
gyökérlábacskájuk az aszfaltra zuhan.
de lehet, hogy fejjel lefelé lógnak,
akkor viszont minden fordítva van.
anya néhány mélyebb, sötétebb
és latyakosabb tócsába nem enged bele,
csak vékonyka fehér jegekre
varázsolhatok pókhálóruhát.
és ekkor ráadásul észrevesz egy autót –
az egész alvázán jégcsapok sorjáznak,
mint zongorabillentyűk
vagy inkább orgonasípok.
ekkor eltörik a mécses:
nem én láttam meg elsőként!
hiába mondja anya,
hogy ha nem maradok le
a jégvirágossá fagyott pocsolyánál,
amire repedéseket bűvészkedtem
egyetlen dobbantással,
amiben léptemre buborékok illantak ide-oda
és amiből egy kavicssziget emelkedett ki,
én láttam volna meg előbb.
persze rögtön eszembe jutott,
hogy reggel sem fázhattam kedvemre,
és az összes jégcsapot sem törhettem le,
most meg a legszebbet anya látta meg!
a szomorúság csőstül jön.
ez a legrosszabb napom!
tegnap is egész úton hazafelé
egy távolról érkezett autóról
lecsusszant jeget
cipeltem óvatosan a tenyeremben,
féltve őriztem,
és mire hazaértem volna vele,
összetöpörödött, és ami megmaradt,
az is kicsusszant a kezemből.
anya úgysem engedte volna,
hogy berakjam a mélyhűtőbe,
mert szerinte kutyapisis és saras.
szerinte minden koszos,
amit a földről felszedek,
és ennek a ritka városi jégnek,
amiből alig vehetem ki a részem,
semmi keresnivalója az ételek mellett,
pedig megmentettem volna,
és otthon is lehetne
saját jegem.
apa azzal vigasztalt,
hogy hétvégén vele majd átélhetem
a hideget, a koszt, az igazi fázást,
és még ezeknél is szebb jégcsapokra lelek,
de hétvége száz év múlva lesz.
3.
ovi után
addig is éjjel készítünk saját jeget,
amíg alszunk, kikristályosodik
poharakban, tálkákban, tányéron,
álmunkban a képzelet teremti,
kint meg a hideg a gangon.
azon teszteljük, mikor érkezik meg
a tavasz.
Pénzes Tímea (1976, Érsekújvár)
Író, költő, műfordító. Magyar nyelv és irodalom, illetve német nyelvtanári szakon végzett az ELTE-n, doktoriját ugyanott fordítástudományból szerezte. Németből, csehből és szlovákból fordít, tizenegy saját könyve és tizenkét műfordításkötete jelent meg. Legutóbb Monika Kompaníková Az ötödik hajó, Svetlana Žuchová Jelenetek M. életéből, Maria Modrovich Flesbek, Dominika Madro Szentélyek, valamint Eva Urbánová Agancsi és Nyakkendi című kötetét fordította. Több műfajban próbálta ki magát: ír verset, elbeszélést, drámát, továbbá útinaplókat. Legutóbb megjelent saját kötete az Ikeranyaversek. Jelenleg Megnyúlások című kötetén dolgozik.