Horváth Imre Olivér: Tájvers; Képleírás; Büszkeség; Ne írj az apádról; Hungarikum

Tájvers

Nem utazom. Születésem helyétől
egy kőhajításnyira megtaláltam
azt a célt, ahová a legtöbb ember
élete végéig sem érkezik meg:
garázssorokra nyíló ablakod.

Képleírás

Vastagbéltükrözésed előtt
üldögéltünk a váróban.
Nagyon fáradt voltál:
előző este meg kellett innod
nem tudom, hány liter
hashajtóval kevert vizet.

A váró falán, az ajtó mellett
volt egy nagy zöld festmény.
Kies erdei tájat ábrázolt,
a fák között kis patakkal,
amelyet a vászon közepén
eltorlaszolt
a barna hordalék.

Minden szék errefelé nézett.

Büszkeség

Ha a szégyen szörnyeteg,
fogairól vér csepeg,
engedd, hadd egyen.

Ha a szégyen fenevad,
megízleli derekad,
engedd, hadd egyen.

Ha a szégyen ragadozó,
dagadódból falatozó,
engedd, hadd egyen:

amíg téged rágogat,
addig se bánt másokat,
vérezz helyesen!

Ha a szégyen jóllakott,
lemondja a holnapot.
Nincs már sava sem.

Ne írj az apádról

Mint pillangók, akik
a teknős szeméről
szívogatják a sót,
gyűlnek köréd
a szimpatizálók.

Pislogj, te barom,
védd meg magad, vers!
Miért kéne hagynod,
hogy tarka szárnyaik
tőled szépüljenek?

Lakjanak jól mással,
akiknek könny kell,
majd jöjjenek vissza,
és kezdjenek valamit
az örömünkkel.

Hungarikum

Az én párom porpaprika,
annak is a legjobbika,
ötből úgy egy hatos.
Kedvence a pincepörkölt,
puszta melle, mint az Alföld,
kellemesen lapos.

Az én párom ágyas szilva,
énáltalam van puszilva,
s ő engemet vállal.
Az én párom mézes körte,
a bajuszát kipödörte
néminemű nyállal.

Út a teste, jó göröngyös,
ajka Ajka, foga Gyöngyös,
rajta megyek haza.
Lába Baja, Zala keze,
Rábaköz a lába köze,
Fertőd az ő… horpasza.

Kapcsolatunk nem angolszász:
debreceni páros kolbász,
mi ez, ha nem érték?
Az én párom hungarikum,
őhozzá van elég IQ-m,
százharmincra mérték.