Miklya Zsolt versei a Bújócska-zsoltárokból

Miklya Zsolt versei a Bújócska-zsoltárokból

Hervinsyah Kusumanagara felvétele

 

Ikrek

Zsolt 139,1-4.13-16

 

Még nyelvemen sincs
a szó, anya kimondja.
Ilyenkor ikrek vagyunk,
anya-fia ikrek, akárki
akármit is mond.
Még lábamban sincs
a mozdulat, apa már lép.
Ilyenkor ikrek vagyunk,
apa-fia ikrek, ha nem is
látszik mindig.
Anya-fia, apa-fia ikrek,
pedig csak hárman vagyunk,
hugi elúszott.
De ha mélyen is van,
tengermélyen,
te ott is látod,
moccanását is
őrzöd, Istenem.

 

Őrlista

Zsolt 148,1-13

 

Anya holdtányér, anya holdkifli,
apa napfelkelte és napnyugta,
mama meg csillagmiriád,
papa azt mondta, a miriád olyan sok,
hogy meg sem lehet számolni.
De én tudom, hogy papa
számon tartja, mert papa
holdcsónak, sose holdcápa.
Zsuzsi csillagszem, amikor pislog,
a messzi is közel jön,
Doma meg felleg, csupa villámlás,
néha ágakat tör, de azért kell a földnek.
Roli ködfelhő, csupa fondorlat,
Sankó kondenzcsík, amit repülő
rajzolt az égre, sokáig látszik,
aztán eltűnik. Hogy én mi vagyok,
fogalmam sincs, hol itt, hol ott,
talán szélúrfi, talán napszellő
vagy holdpaplan, talán jégmorzsa,
talán harmatcsepp, vagy egy lábnyom
a homokban, a Zsuzsié mellett,
amíg a várhegy rá nem épül.

 

 

Miklya Zsolt (1960, Csorvás)

Quasimodo-emlékdíjas, HUBBY-díjas magyar költő, pedagógus, szerkesztő, gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember, a Parakletos Könyvesház felelős szerkesztője, az Író Cimborák műhely alapító tagja. Portréját Bogdán Krisztina készítette.

Tags: Miklya Zsolt