Urbán Andrea versei

Szymon Burza felvétele

Memóriapalota

Felépítesz magadban egy házat.
Mahagóniajtó, oroszlános kopogtató.
A kulcs nálad, fordul a zár, belépsz.
Jelszó nincs, működnek
a memóriatechnikák.

Elhelyezel ezt-azt a szegletekben.
Oda nem illő dolgokat. Válassz,
trófeák és keresztek.
Egy remegő beismerés, valaki bántott.
Ne feledd, hol vagy, ez itt a lényeg.

Reggel déjà vu érzésed volt,
mert egyszer már déjà vu érzésed volt
emiatt. Álltál az ajtóban,
és tudtad, elfelejtettél valamit.

Ott hagytál. Mire figyelmezteted épp magad?
Miről nincs tudomásod? Listázod,
elpostázod a jövőnek. Küldemény érkezik,
feltéped. Mit fogsz elfelejteni
a meg nem történtek közül?

Oda nem illő dolgok

Bordó levelek nyíló almafákon.
Kakasszó a főváros szívében.
Vércsepp egy angyal homlokán.
Zsírkréta nyomai márványszobrok
között.
Egy el nem küldött üzenet feladása.
Ismeretlen kézírás a jegyzeteimben.
Találkozásod életem más résztvevőivel.
Fejemben lejátszott jelenetek szavai
a szádból.

Arról, ami ma történt

Utána selyempapírba csomagolt
bonbont hagytál a dohányzóasztalon.
Mellette egy idézetet, amely közel
sem képes elbeszélni
a jelentéktelen apróságok
háttérzaját. Hogy miért mosolygok
egy simítástól. Néha minden
rendben van, mégis méltatlannak
érzem magam. Nem tudok
mit írni erről az estéről.

Urbán Andrea (1998, Szolnok)