Szabó Márton novellája
Borsos Zoltán: 03629 famous last words
Olasz módra
Anyától kaptam egy Olasz módra rejtvényújságot. Egyszer fellelkesült, néhányat nagyjából megfejtett, aztán felajánlotta nekem a maradék kilencvenet.
A legelsőket az anyai nagymamámmal fejtettem meg. Ha kedvünk támadt, beszélgettünk közben másról is. Például a papa viselkedésével kapcsolatos rejtélyekről.
Anyával örököltük mama nőies betűit. Teleeresztettem velük az újság harmadát. Megfejtek még egyet, közben mamáékra gondolok.
A négyzetrács még üres. Betűket, néhány sötét négyzetet és egy kanyargós határvonalat rejt.
Még nem tudom, hogy a negyedik sor majd így áll össze, csak a sorrendet: hajdúsági város lakosa (KABAI) – gépet zsíroz, olajoz (KEN) – titkon figyel (LES) – vájat, horony (FALC). És így tovább 11 soron és 19 oszlopon át.
– éppen csak említ –
Papa nem kötött mindent a család orrára. A rendszerváltás környékén egyszer csak annyit jelzett, hogy elmegy valahová, majd két hét múlva hazatérve elejtette, hogy Jugoszláviában járt. Mint egy kárpát-medencei James Bond, csak ő martinis pohár helyett az írógépét ragadta meg, amikor hazaért.
A megfejtés hamar megvan: beírom, hogy ÉRINT. Elmerengek a sok érintőlegesség és a kevés érintés paradoxonján.
– kever egyet a rántáson –
Mamát sokszor láttam főzni, talán párszor ki is mondta az idevaló szót, de ez itt hétbetűs, én pedig egyre tanácstalanabb vagyok. Közben végig előttem van kultikus gyerekkori szomszédunk, Rántás Jóska. Amikor először találkoztak, az előítéleteit legyűrő papa udvarias bemutatkozását egy köpéssel nyugtázta, mamát viszont valamiért tisztelte. Ő volt az egyetlen női rokonom, akivel szemben megállt a nőgyűlölet és a börleszk udvarlás között.
Közben nagyjából összeáll a szó, de egy mássalhangzó nem egyértelmű. A HAVARIT és a KAVARIT is olyan kiveszett vagy műszónak tűnik, amilyet legfeljebb gondterhelt keresztrejtvény-készítők használnak röviddel lapzárta előtt.
– az athéni olimpia litván diszkoszvető bajnoka (VIRGILIJUS) –
Az előbbi dilemma feloldásához tudnom kéne ennek a sportolónak a nevét. Jobb vállamon idealista és konzervatív nagyapám emlékeztet, hogy a könnyebb útnak látszó internetes keresésnél sokkal értékesebb, ha önállóan találom ki a hiányzó betűt. Mama tapasztalt beletörődő, de ezt az intelmet nehezen viseli. Szard le, életem, nézd meg a megoldókulcsban! Komolyan biccentek papának és töprengek tovább, mama kötőtűinek csattogását pedig egy kicsit hangosabban hallom.
– némán ható! –
A felkiáltójel szójátékra utal, a „ható” szóból el kell hagyni a magánhangzókat. Talán mama is sziszegett így egy sor mássalhangzót az előbb. Mondjuk arról, hogy a némaság gyakran hatékony, különösen így volt ez ’56-ban. Papa ezt másképp gondolta, legalábbis a bebörtönzése előtt.
– Párizs centruma! –
Megint a felkiáltójeles sorok között olvasunk: a Párizs szó két középső betűje kell nekünk. Talán valamikor mama is álmodozott Párizs közepéről és egy ottani kirakatról, amit ő rendezhet be. Ám ő a divat fővárosa és az önmegvalósítás helyett fiatalon a vidéki kertvárost és a családot választotta.
– kóros keményedés szárnyasok nyelvén –
Tudom, hogy a harmadik sor végén lesz valahol, de óvatosan keresgélem a pontos helyét, nehogy egy fekete négyzet helyére írjak és elcsússzak. Mint amikor gyerekként lépkedtem a tyúkszarral satírozott baromfiudvarban. Nem emlékszem, hogy valaha beszéltünk-e a csirkéink nyelvéről, pláne az elváltozásairól.
A három keresztező szóból nagyon lassan a PIP áll össze. A nagyapámnak volt egy idővel egyre nyíltabban vállalt szeretője, akit mama előttünk Pipiként emlegetett. Gyerekkorunkban ezen sokat röhögtünk, pedig a helyzet nem volt viccesebb a beteg tyúk nyelvénél.
– hangos vita –
Talán már a nagyapám olasz őseinél is így ment ez, azt mindenesetre tudom, hogy mamáék a gyerekeik, majd az unokáik előtt is hangosan veszekedtek. Idős korukban ezek gyakran azzal kezdődtek, hogy másképp emlékeztek valamire. A gyerekeik többnyire a másik végletet, az alkalmazkodást választották.
A megfejtés: SZOCSATA, így, O-val, mert néhány hosszú magánhangzó rövidül a rejtvény helyesírási szabályai szerint.
– Kiloelektronvolt, röv. –
Továbblépnék a családi feszültségeken és a villanyszerelő papa sötét oldalán, de még itt van ez is. Gyorsan beírom, hogy KEV.
– Kanada sportjele –
Talán minden magyar családfában akad valaki, aki Kanadába költözött és elhagyta az ékezeteket a nevéből – mama ágán nálunk is. Szinte semmit nem tudunk róla, pedig mama tudatosan ápolta a rokoni kapcsolatokat. A szentimentálisan író papa valami olyasmit jegyezne meg erről, hogy talán még az unokáink látni fogják az ő unokáikat a televízióban futballistaként, de az a piros mez már nem az a piros mez lesz…
– Lhászában él –
Tudom, hogy főváros, és tanultam is földrajzból, de az agyunk ezt-azt szanálni kényszerül. Jobban tudja, hogy mi lesz jó még valamire, mint mama, aki egy csomó kacathoz ragaszkodott. Agyam Afrika-regiszterében kezdem a keresést, és eszembe jutnak a Natgeo dokujai, amiket mama annyira szeretett. Pedig elszomorította a harmadik világ szegény gyerekeinek látványa. Még a városban sem tudott mindenkit megmenteni, de törekedett rá. Adakozott alapítványoknak, sőt a három gyereke mellé fogadott még egyet, aki alkalmanként pénzt kért és kapott is tőle, miközben a rendes neve helyett Évi néninek hívta. Jóllehet, ha akkoriban létezett volna támogatói fal, ő maga is legfeljebb Évi néniként íratta volna rá magát, azt hiszem.
Miután megrajzolom a választóvonalat, eldől, hogy hatbetűs lesz, és a meglévő három betű láttán bevillan a helyes válasz: TIBETI. Aztán két négyzettel arrébb kiderül, hogy ez a vonal annyira sem stabil, mint a kínai-tibeti határ. A nagyszüleim között hallgatólagosan alakult ki ilyen vonal. Előttem csak lassan, néhány átrajzolás árán jelent meg.
MEGFEJTÉSEK
Amikor megvan az összes többi betű vagy legalább megtippeltem őket, visszahívom mamát a jobb vállamra, majd hátralapozok a megoldókulcshoz. Találunk néhány apró hibát. A rántást ezek szerint KAVARIT-juk, a litván atléta neve meg valójában ALEKNA. Mama amúgy ennél is kelet-európaibb beceneveket adott nekünk – testvéreim, Mátécsku és Misotka tudnának csak igazán mesélni erről. Hozzájuk most ALEKNA is csatlakozik a papáéra emlékeztető névmemóriámban. A mamától tanultak szerint ez az infó is jó lesz még valamire.
Szabó Márton (1992, Kaposvár)
Közgazdász, író.