Horváth Eve verse

liaye/lomography felvétele

Ballade pour Adeline

Anyám kedvenc verse a fekete rózsa.
Dauerolt hajával úgy borul a varrógép fölé,
mintha burában ülne a rettenetes világ,
egy mütyürke ország gyárüzemelt
városának a kellős közepén, ahol
a négyemeletesek, mint retró házi-
sütemények egymást nyalogatják.
A konyhában Máté Péter szól kazettán,
minden szögletes, csak ez a dal, ez gömbölyű,
üveggolyó-könnyek gurulnak a nagymama
udvarán. Egy kis patak, két kis patak,
ezüst eső. Vasárnap, ha anyám szabadnapos,
hálóingben ül és panaszkodik. Kinyitja Dosztojevszkijt,
a lemezjátszón Clayderman zongorázik, a függöny
füstössé teszi a kinti világot, amibe a nyírfák
is belesápadnak a ház előtt, mintha minden
összefolyna, a három műszak, az állandó
egyedüllét. A gyermekáldás is csak úgy belehullott,
mint kapucniba az elsárgult levél. Apád egy
semmirekellő alkoholista, neki könnyű. Anyám rumot
vásárol, mentolos Helikont szív, a sötétítő behúzva,
csupa dohány- és rumszagú minden, az ágy mellett egy
lavór, abba öklendezik. Soha többé nem próbálja ki
az alkoholizmust. Ugrik a lemez, a centrifuga,
a zongoraszó katatón, a macska kergeti a farkát,
anyám zivatarként söpör át a lakáson, ajtók
csapódnak, káromkodása köhögésbe fullad
a fürdőszobában, ahol a fakószürke és kinyúlt
ruhák a tárcsás mosógép hipós gyomrában
émelyegnek. Eliramlik az élet, ahogy a fél pár
zokni, és annyit sem ér, mint egy nyakleves
a lépcsőházban a későn hazatérő kamasznak.
Anyámnak fáj a semmi, csak bámul maga elé,
kortyolja feketéjét, megint éjszakázik.

Horváth Eve (1984, Nagykanizsa)

Füst Milán- és Zelk Zoltán-díjas költő. Legutóbbi kötete: Metasztázisok (Kalligram, 2024).